A Hans Wocke tervezte Junkers Ju-287 a náci Németország egyik legkülönlegesebb kísérleti repülőgépe volt, amely a világon elsőként alkalmazott előre nyilazott szárnyakat sugárhajtású nehézbombázón. A gép végül bekövetkező kudarcát az okozta, hogy a tervezéső mérnökök fantáziadús ötlete harminc évvel megelőzte a kor technikai színvonalát.

A Ju-287 tervezése 1942-ben vette kezdetét. A merőben új sárkányszerkezetű gép előre- nyilazott szárnyakkal volt ellátva, amely konstrukció fő előnye a bombázóknál kiemelten fontos alacsony tömeg volt. A repülőgép négy darab Jumo 004 B-1 gázturbinával volt felszerelve, amelyek közül kettő a szárnyak alatt, kettő pedig közvetlenül a pilótafülke mögött kapott helyet.

A háromfős személyzettel repülő Ju-287 tömege 19 912 kg volt, fesztávolsága 20,1 méter, hossza 18,3 méter, magassága pedig a hatalmas futóművekből adódóan 6 méter. A vi- szonylag csekély saját tömegnek és a négy darab, egyénként 8,8 kiloNewton tolóerőt termelő hajtóműnek köszönhetően a gép legnagyobb sebessége a mérnökök számítása szerint meghaladta a 750 kilométer/órát, amely jóval felülmúlta a korabeli bombázógé- pek átlagos sebességét.

Az első prototípus (V1) még más gépek alkatrészeiből épült meg: egy Heinkel He-177 törzséből, egy Junkers Ju-188 farkából és zsákmányolt amerikai B-24-s orrfutóművéből. 1944. augusztus 16-án szállt fel először, de repülési tulajdonságai ellentmondtak a szél- csatorna-kísérletek tapasztalatainak: a V1 instabilnak bizonyult, és nagy hajlandóságot mutatott a kiszámíthatatlan viselkedésre.

Ezek az aerodinamikai problémák megoldhatatlan feladattal szembesítették a Junkers iroda tervezőit, amelyet a kor technikai hátterével lehetetlen volt megoldani. A kezdeti kudarcok után a fejlesztés üteme lelassult, és bár a bombázónak ekkor már egy tovább- fejlesztett, négy helyett hat hajtóművel felszerelt változata is építés alatt állt, de ezt a példányt a háború vége előtt már nem tudták befejezni.

A szovjet csapatok 1945-ben foglalták el a dessaui üzemet, és hadizsákmányként a Szov- jetunióba szállították a terveket, a félkész prototípusokat és magát a tervezőcsapatot is. A fejlesztés ott folytatódott EF 131 és EF 140 néven, de az aerodinamikai problémák miatt végül nem került sorozatgyártásra.

Az amerikai hadvezetés a V2 jelzésű darabot szállíttatta el az Egyesült Államokba ahol befejezték az ígéretes repülőgép egyetlen megmaradt prototípusának az építési mun- kálatait. 1946 során számos tesztrepülést hajtottak végre a bombázóval, de az balesetet szenvedett és lezuhant.

Az előrenyilazott szárnyú, nagy teljesítményű repülőgép koncepciója ekkor fiókba került. Az amerikai Grumman gyár a hetvenes években kezdett hozzá a hasonló felépítésű X-29A megalkotásához, és csak majd tíz év munka árán tudott egy biztonságosan repülhető konstrukciót előállítani.

(Forrás: Ransom, Stephen - Korrell, Peter - Evans, Peter:Junkers Ju 287: Germany's Forward Swept Wing Bomber;Junkers Ju 287: Lommel, Horst: Der erste Jet-Bomber der Welt)