1939-ben, a balti államok bekebelezése után Sztálin Finnországtól is területeket követelt, főleg a Karéliai-földnyelven, valamint a Finn-öböl partján. A követelések legfőbb oka Leningrád biztonságának növelése volt; a szovjet-finn határ akkoriban a várostól alig 30 km-re húzódott. A szovjetek más, nagyobb kiterjedésű, jóval északabbra fekvő és nagyrészt kihasználhatatlan területeket kínáltak cserébe. A finnek igyekeztek elhúzni a tárgyalásokat, és végül is nem írták alá a területi engedményekről szóló okmányokat.
Sztálint pofonként érte a finn visszautasítás, és a Szovjetunió 1939 novemberében megtámad- ta Finnországot. Az agresszió, amelynek során a finnek bámulatra méltó példáját adták a hazaszeretetnek, a II. világháború egyik fontos epizódja.