Európa még a „boldog békeidők" hangulatában volt, amikor az utakon megjelentek azelső motorkerékpárok. A benzinmotorok viszonylagos üzembiztonsága, sorozatban gyárthatósága megteremtette a feltételeket egy kisigényű és az akkori gépkocsiknál jóval olcsóbb jármű előállítására. Az évek múltával a fejlett nyugat-európai államokban a motorkerékpárok egyre nagyobb számban épültek, és a hadseregek is próbálkoztak alkalmazásával.

A katonai célokra valaha is épült járművek egyik legkülönösebb darabja kétségtelenül a lánctalpas motorkerékpár, a „Kettenkrad". Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen különös jármű iránti igény a Szovjetunió megtámadása után került előtérbe, amikor is a német gépesített alakulatok először süllyedtek el a feneketlen sártengerben. De nem így történt.

A háborúk története során a harcoló felek országainak társadalma soha nem találkozott ilyen méretekben a hadifoglyok problémájával. A „hadifogoly kérdést" a németek egyszerűen és gyakorlatiasan oldották meg; többségük a birodalomban foglalkoztatott olcsó munkaerő lett.

Hitler egész uralma alatt tartott egy lázadástól, amelyet a háború okozta lemondások és szenvedések okozhattak volna. Emlékezett azokra a sztrájkokra és zavargásokra, amelyek 1917-ben megrendítették az első világháborúban részt vevő Németországot. Aggályai nem voltak egészen alaptalanok. Nagy-Britannia ugyanis azért kezdte el a német városok rendszeres bombázását, mert azt remélte, hogy az a lakosságot a hatalom ellen fordítja

A német önjáró lövegek fejlesztése az I. világháborúig vezethető vissza, amikor az ellenséges repülőgépek és megfigyelő ballonok elleni védekezésül kialakították a 77 mm-es, ún. Ehrhardt lövegeket. Ezek teherautóra szerelt ágyúk voltak, előnyük a nagyfokú mozgékonyság volt.

1944 nyarán a szövetségesek és a Szovjetunió hadseregei nyugatról és keletről is közeledtek a III. Birodalom szívéhez. A Vörös Hadsereg benyomult Kelet-Poroszország területére, németek százezrei kezdtek menekülni nyugat felé.

Alaposan meglepődtek az amerikai III. hadtest 9. páncéloshadosztályának katonái, amikor 1945. március 7-én Remagennél elérték a Rajnát: a folyó fölött érintetlenül állt a vasúti híd — a németeknek nem sikerült fölrobbantaniuk. Kora délután elkezdődött az amerikai támadás és néhány perc alatt átkeltek a folyó túloldalára: német földre léptek az első szövetséges katonák.

És ha már szót ejtettünk az amerikai Ford GPA kétéltű terepjáróról, mindenképp érdemes összevetni az azonos időszakban hasonló feladatra gyártott német kétéltű, terepjáró katonai gépkocsival, a VW Schwimmwagen-nel.

Az európai háborúban közvetlenül még nem részt vevő Egyesült Államok hadserege 1940-ben kezdett egy terepjáró személygépkocsi, a később minden terepjáró szinonimájává vált Jeep kifejlesztéséhez. Az USA védelmi minisztériuma 1941 márciusában újabb pályázatot írt ki egy úszni is képes könnyű, terepjáró gépkocsi, a Seep (seagoing Jeep) fejlesztésére/gyártására.

A második világháborús német fegyvergyártás egyik legérdekesebb terméke az univerzális Fallschirmjägergewehr FG 42-es automata puska. A német egységeknél általánosan előforduló fegyverek a háború kezdete óta a K98k forgó-tolózáras puska, az MG34/MG42-es géppuska és az MP38/MP40-es géppisztoly volt. Ezek megfeleltek a Wehrmacht követelményeinek, így ezek leváltásuk akkoriban nem volt napirenden. A légi szállítású egységek is ezeket használták, ám a hadszíntéri tapasztalatok alapján neki egy olyan fegyverre lett volna szükségük, amelynek tűzereje megegyezik egy géppuskáéval, de mérete és tömege nem nagyobb egy karabélynál.