Henri Philippe Benoni Omer Joseph Pétain 1856. április 24-én született Franciaország északi részén, Cauchy-à-la-Tourban (Pas-de-Calais), földműves csa- ládban. Iskolái elvégzése után húsz évesen belépett a francia hadseregbe. A katonai akadémia elvégzése után különböző helyőrségekben szolgált. 1901-1910 között a hadiakadémia gyalogsági karának tanára.

Részt vett az első marne-i csatában, a második artois-i csatában, a második champagne-i csatában, majd 1916. február 25-én Verdun védelméhez hívták. Nagy szerepe volt a francia hadsereg állóképességé- nek megerősítésében. 1917. május 15-én átvette a hadsereg főparancsnokságát. 1918 novemberében Franciaország marsallja, majd a Legfelső Hadi Tanács alelnöke lett,

1922-1931 között ő volt a hadsereg főfelügyelője. 1925-1926-ban azt a francia expedíciós hadsereget vezette, amely leverte a marokkói felkelést. 1934-ben kinevezték Doumergue kormányának hadügyminiszterévé. 1939–1940-ben nagykövet Spanyolországban. 1940. május 18-án a Reynaud-kormány miniszterelnök-helyettese, majd a német megszállás idején 1940. június 16-án, 84 évesen Franciaország miniszterelnöke lett.

Miután június 22-én fegyverszüneti megállapodást kötött Németországgal és Olaszor- szággal, a július 11-én Vichy-ben összehívott nemzetgyűlés teljhatalommal ruházta fel: köztársasági elnök (1944-ig) és miniszterelnök (1942-ig) volt egyidejűleg. Politikája inga- dozott a németbarátság és a németekkel szembeni ellenállás között. Jellemző, hogy a németbarát miniszterelnök-helyettest, Pierre Lavalt, 1940 decemberében menesztette, ám a németek nyomására 1942-ben visszahelyezte pozíciójába. 

Amikor 1944. szeptember 7-én a németek — több más kormánytaggal együtt — először Belfort-ba, majd Sigmaringenbe vitték, Pétain megtagadott velük minden együttműkö- dést, és lemondott hivatalos funkciói gyakorlásáról. Innen az amerikaiak szabadították ki. Svájcba ment, ahonnan 1945 áprilisában saját elhatározásából hazatért.

1945. július 23-án egy különleges bíróság elé állították — amelyet de Gaulle tábornok rendeleti úton hozott létre bírókból, képviselőkből, ellenállókból —, és fő vádpontokként a vereségbe való belenyugvást, a Nemzetgyűléstől kapott felhatalmazás túllépését, a kollaborációs politikát, a német hadigépezetnek nyújtott munkaerő- és hadianyag-támo- gatást sorolták fel, majd halálra ítélték.

De Gaulle köztársasági elnökként az ítéletet életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta. A büntetést a Yeu-szigeten hajtották végre, először egy erődben, majd Pétain súlyosbodó betegségei miatt házi őrizetben. Port-Joinville-ben halt meg 95 éves korában, sírja is itt található.

Pétain értékelése máig viták tárgya. Vannak, akik nemzeti hősként tartják számon; ám sokan náci kollaboránsnak tekintették, illetve tekintik.