A 'Blitz' (Villám) a II. világháború egyetlen csapatszolgálatba állt sugárhajtású bombázógépe volt; mérföldkőnek számított a katonai repülés fejlődésében. A típus eredete 1940-ig vezethető vissza, amikor a német légügyi minisztérium pályázatot írt ki egy gázturbinás, gyors felderítő repülőgépre. Nem kevesebb, mint 18 terv érkezett a kiírásra.

A tervezők két Junkers 004, vagy négy BMW 003 típusú gázturbinával látták volna el gépeiket, de a tervekben szerepelt megoldás felszállást segítő rakétahajtóműre, túlnyomásos pilótafül- kére és katapultülésekre is.

Az E370 kódjelű, eredetileg két Jumo 004 gázturbinával felszerelt, magas szárnyú, de többnyire hagyományosnak tűnő repülőgépet nagy hatótávolságú felderítőgépnek ter- vezte Walter Blume és Hans Rebeski (mindketten az Arado vezetőmérnökei). A fejlesztés 1941 tavaszán indult meg, az első prototípus 1943. július 30-án emelkedett a levegőbe. 

A gép ledobható futóművel épült, amely a hasára szerelt szánra szállt le. A ledobható fu- tómű, illetve a  csúszótalp azonban nehézkes megoldásnak bizonyult a csapatszolgálatba kerülő repülőgépeknél, ezért az Ar-234A-ból származó Ar-234 V3 sorozatgépek gyártását leállították az Ar-234B javára, amelyen már a tricikli elrendezésű futómű mindhárom tag- ja a törzsbe volt behúzható. Ez először az Ar-234 V9-es gépen jelent meg.

A fegyvertelen A-változat sikeres berepülése után a Luftwaffe vezetése úgy döntött, hogy a típus további fejlesztése során nagyobb hangsúlyt fektetnek a bombázóként való alkal- mazás lehetőségére. A rákövetkező hónapok alatt a mérnökök megalkották az Ar-234B típust, amely félgömb alakú, plexi pilótafülkét, keskeny törzset kapott, amely gyakorlati- lag egy jókora üzemanyag-tartály volt. Erre erősítették fel a pilótafülkét, a hagyományos farokrészt és a trapéz alakú szárnyakat.

A pilótafülke azonban nem biztosított a pilótának semmilyen kilátást hátrafelé, így a hát- só fegyvereket a pilótafülke tetejére szerelt periszkópon keresztül irányították. (Megj.: a rögzített hátsó lövegrendszert később feleslegesnek ítélték és elhagyták.) 

A mintegy 20 darabból álló nullszériát 210 darab Ar-234B-1 felderítő repülőgép (bombák helyett ledobható üzemanyag tartályokkal) és Ar-234B-2 felderítő/bombázógép követte — ez utóbbi a világ első gázturbinás bombázójaként vonult be a hadtörténelembe.

Mivel a Jumo hajtóművek nem bizonyultak elég hatékonynak, ezért a C széria gépeit már négy darab BMW 003 típusú gázturbinával szerelték fel. Az új hajtóművel ellátott gépek mind sebességükben, mind egyéb repülési tulajdonságaikban felülmúlták a korábbi vál- tozatokat, így a Luftwaffe 2410 (!) gépre szóló megrendelést adott le az Aradonak, amely mennyiségből a háború végéig összesen 19 példány épült meg.

Ezeket a gépek 1500 kilogramm bombaterhet voltak képesek a célterületre juttatni. Maximális sebességük elérte a 740 kilométer/órát, amely már önmagában is elégséges védelmet jelentett az ellenséges vadászokkal szemben. Az Ar-234B sorozat után már csupán 14 darab Ar-234C épült, ezeken négy darab 800 kp tolóerejű BMW 109-003-A1 típusú gázturbina váltotta fel a korábbi hajtóműveket.

A mérnökök további fejlesztéseket fontolgattak, amelyek között szerepelt a túlnyomásos kabinnal, radarral, külső üzemanyagtartályokkal és a szárny alá függesztett gondolákban hordozott további gépágyúkkal ellátott kétszemélyes éjszakai vadász — Ar-234B-2/N jel- zéssel és Nachtigall kódnevvel, ezeket FuG 218 "Neptun" radarral szerelték fel — ebből a változatból mindössze egyetlen példány épült meg, amely alapjául egy prototípusként tesztelt B-2 variánst használtak.

A tervek között szerepelt még egy V-1 hordozására alkalmas négymotoros változat is, ennek segítségével a fegyver hatóköre jelentősen megnőtt volna. Az Arado mérnökeinek legérdekesebb elképzelése mégsem ez a típus, hanem egy, ú.n. „parazita-vadász” hordo- zására alkalmas Ar-234 C-3 megépítése volt. A négymotoros bombázó hasára egy Arado E.381-es típusú, Walther HWK 109-509 A-2 rakétahajtóművel felszerelt, kisméretű, de 30 mim-es gépágyúkkal felszerelt vadászt erősítettek volna, amely a célterület felett levált volna a hordozóról, majd a feladat elvégzése útón siklórepülésben szállt volna le.

A ’Blitz’ 1944 szeptemberében lépett csapatszolgálatba. Négy Ar-234B gépet a Rheine-i Götz különleges alakulat (Sonderkommando Götz) használt 1944 júliusától felderítő fe- ladatokra, október elejétől pedig felderítéseket végeztek a szövetségesek által megszállt Európa és a Brit-szigetek felett.

A típust bevetették az ardenneki csata során is, 1945 januárjában brit állásokat támadtak Bastogne-tól északra. Legfigyelemreméltóbb bevetése bombázóként talán a remageni Ludendorff híd elpusztítására tett kísérlet volt 1945. március 7. és március 17. között; a hidat folyamatosan támadták III/KG 76 Arado gépei 1000 kg-os bombákkal, sikertelenül. 1945. április 10-én összesen 38 működő, elvileg bevethető Ar-234-es állt a szolgálatban, köztük 24 felderítő repülőgép, 12 bombázó és két éjszakai vadászgép. Ezek nagy része azonban üzemanyag és szakképzett személyzet hiányában a földön vesztegelt.

1944 és 1945 között összesen 214 gép került legyártásra a különféle változatokból, mára azonab csak egy Ar-234 maradt fenn, egy B-2-es bombázóváltozat. Ez egyike volt annak a kilenc Ar-234-nek, amelyeket a norvégiai Stavanger repülőterén adtak át a brit erőknek. Az USAAF Lusty-hadművelet keretében a repülőgépet (és még 3 másikat) megszerzett a britektől, majd a repülési tesztek után 1947-ben előbb a Wright Fieldbe, majd az illinoisi Park Ridge-i Orchard Place repülőtérre szállították.

Arado-234B ’Blitz’ a Nemzeti Légi és Űrkutatási Múzeumban.

1949. május 1-én több más géppel együtt a Smithsonian Institutionhoz került. A Smith- sonian 1984-ben kezdte meg az 140312 restaurálását, ami 1989 februárjában fejeződött be. A felújított repülőgépet először 1993-ban állították ki a fő múzeumépületben. 2005-ben áthelyezték a Dulles nemzetközi repülőtér közelében található Nemzeti Légi és Űr- kutatási Múzeum Steven F. Központjába, ahol a mai napig látható

Műszaki adatok (Ar-234B-2):

• Hossz: 12,57 m; magasság: 4,26 m; fesztávolság: 14,15 m
• Végsebesség: 742 km/h; emelkedési sebesség: 12,7 m/s; csúcsmagasság: 10 000 m, max. hatótávolság: 1630 km
• Fegyverzet: két 20 mm-es. hátrafelé tüzelő gépágyú hátul a törzsön és 1500 kg bombateher külső felfüggesztési pontokon.
• Hajtómű: két 900 kp tolóerejű Junkers Jumó 109-0048-1/2/3 Orkan gázturbina, és lehetőség két 500 kp tolóerejű Walter HWK 109-500 (R I-202b) rakétahajtómű felszerelésére.

(Forrás: Griehl, Manfred: Strahlflugzeug Arado Ar 234 "Blitz". Technik und Einsatz 1944/45.;
J Richard Smith és Eddie J Creek: Arado Ar 234 Blitz)