1939. december 17-én, a II. világháború legelején adott parancsot Montevideónál, a La Plata-öbölben az Admiral Graf Spee német „zsebcsatahajó” parancsnoka, Hans Langsdorff a 12 ezer tonnás hadihajó elsüllyesztésére, megmentve ezzel annak 1100 fős személyzetét, akik így egy argentin internálótáborban várhatták ki a világháború végét.

Hitler 1939 augusztusában a feszült politikai helyzetre való tekintettel parancsot adott a német haditengerészet szétbontakoztatására. Az atlanti-óceáni "várakozási övezetbe" vonult a 11 700 tonnás Deutschland és a nála valamivel nehezebb Admiral Graf Spee, valamint 16 tengeralattjáró, hogy a háború kitörésekor azonnal elkezdhessék a hadmű- veleteket. 1939. augusztus 27-én a világtengereken járó összes német kereskedelmi hajó rádióparancsot kapott: azonnal vegyenek irányt hazai, vagy "baráti" kikötőkbe. (Megj.: Az 51 650 tonnás Bremen német óceánjárónak New Yorkból kitörve, Murmanszk érintésével négy hónap alatt sikerült hazajutnia.)

1939. szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot, két nappal később Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Hitlernek, és az angol flotta blokád alá vette Németországot. Szeptember közepén az U-29-es német tengeralattjáró elsüllyesztette a 22 ezer tonnás Courageous brit repülőgép-anyahajót, október közepén pedig az U-47-es a Royal Oak csatahajót.

Az Admiral Graf Spee1936-ban.

Az Admiral Graf Spee a dél-atlanti vizek felé indult, ahol szeptember 3-án az Altmark ellátóhajóból  felvételezte a portyázáshoz szükséges ellátmányt, üzemanyagot, majd megkezdte tevékenységét. A parancs értelmében brit és francia felségjelű hajókat kellett támadnia, akadályozva ezzel Nagy-Britannia élelmiszer és hadianyag ellátását.

Szeptember 26-án elfogta a Clement nevű 5000 tonnás brit tartályhajót, a legénység men- tőcsónakokba szállítása után a hajót elsüllyesztették. A Clement elsüllyesztése után a brit admiralitás kilenc harci köteléket állított fel, összesen 23 hajóval, köztük  öt repülőgép-hordozóval. A csoporthoz csatlakozott francia részről a Strasbourg csatahajó, illetve két másik cirkáló. A kötelékek kizárólagos célja a Graf Spee felkutatása és elpusztítása volt.

1939 közepén, az Atlanti-óceán déli részére való indulása előtt.

Az Admiral Graf Spee már három hónapja folytatta a kereskedelmi hajók elleni támadá- sokat — elfogta, illetve elsüllyesztette a Newton Beech (4651 BRT), az Ashlea (4000 BRT), a Huntsman (8000 BRT), a Trevanien (5000 BRT), Afrika Shell (700 BRT), a Doric Star (11 000 BRT) és a Tairoa (7900 BRT) brit teher- és tartályhajókat. A Doric Star vészjelzése után a térségbe érkezett a britek „Force H” jelű harccsoportja — Sussex és Shropshire nehéz- cirkálók, a Renown csatacirkáló és Ark Royal repülőgép-hordozó köteléke —, azonban a Graf Spee eltűnt az üldözésére küldött szövetséges erők elől.

A HMS Exeter a háború kitörése előtt.

December 6-án a Graf Spee ismét találkozott az Altmarkkal, a készletek feltöltése után átszállították az ellátóhajóra a portya során fogságba esett brit tengerészeket. Másnap elsüllyesztette még a brit Streonshaln gőzöst, ezzel a  elsüllyesztett hajók vízkiszorítása már meghaladta az 50 000 tonnát. Ugyanezen nap éjjelén Langsdorff kapitány reflektor- gyakorlatot tartott, és bemértek egy ismeretlen teherhajót, amelynek zászlaját németnek vélték (pedig norvég volt). A hajót ezért ellenőrzés nélkül tovább engedték, amely rádión azonnal  jelentette a briteknek a Graf Spee helyzetét.

Az Exeter szétlőtt elülső lövegtornyai és a parancsnoki híd.

1939. december 13-án Dél-Amerika partjainál három szövetséges hadihajó (a HMS Exeter nehézcirkáló, a HMS Ajax könnyűcirkáló és az új-zélandi HMNZS Achilles könnyűcirkáló) a La Plata-öbölben utolérte a német hajót. A „zsebcsatahajó”, beszorítva a tengeröböl jelle- gű, a Parana és az Uruguay folyók egyesült tölcsértorkolatába, felvette a harcot Harwood parancsnok brit cirkáló-hármasával. Az ütközet során szétlőtte a 8400 tonnás Exetert, és jelentős károkat okozott a 7000 tonnás Ajaxnak és Achillesnek, majd miután maga is több találatot kapott, elindult Montevideó semleges kikötője felé, hogy sérüléseit kijavítsa.

Partra szállítják az elesett német tengerészek koporsóit.

Befutott Montevideóba, de az uruguayi kormány brit nyomásra csak 24 órányi ott tartókodásra adott engedélyt. Ezt később ugyan egy elnöki rendelettel 72 órára növelték, de ez is reménytelenül kevés volt a sérülések kijavítására. 1939. december 17-én lejárt a határidő, Hans Langsdorff kapitány — német hadtörténészek szerint — kilátástalannak ítélte a helyzetet, legénysége egy részével elhagyta a kikötőt, és a parttól 4 mérföldnyire parancsot adott a hajó megmaradt lőszerkészletének felrobbantására. (Más források szerint ezt berlini parancsra tette*).

Az égő, süllyedő  Admiral Graf Spee.

A robbanás következtében a hajó elsüllyedt, a vízfelszín fölött marad felépítményrészei még napokig égtek. Langsdorff kapitány három nappal később egy Buenos Aires-i szállo- daszobában főbe lőtte magát.

*A brit hírszerzés azt az álhírt juttatta el a kikötőbe (ahonnan azonnal Berlinbe is eljutott), hogy a Renown csatacirkáló és Ark Royal repülőgép-hordozó is közeledik a La Plata-öbölhöz, így a harc reménytelen.