A Szovjetunió megtámadásában a német csapatok oldalán részt vett Románia, Magyarország és Szlovákia hadserege is. Alig három évvel később a németek megszállták Magyarországot, és terv volt Románia megszállására is. Hitler egyre kevésbé bízott a szövetségeseiben.

A Vörös Hadsereg egységei 1944 áprilisában már Románia területén harcoltak. Júliusban a háborúból való román kilépés előkészületei is előrehaladott állapotban voltak, a szovjetek a végső csapást készítette elő a német Dél-Ukrajna hadseregcsoport ellen, Augusztus 20-án elkezdődött az Iasi-Kisinyov hadművelet. A jelentős túlerőben lévő szovjetek gyorsan haladtak előre — a Dél-Ukrajna hadseregcsoport főparancsnoksága úgy döntött, hogy visszavonja erőit a Prut mögé, de már túl késő volt. Az oroszok ezen a szakaszon bekerítették és szétverték a német-román erők nagy részét, több mint 15 hadosztályt. Az arcvonal néhány nap alatt 350 kilométert haladt délnyugatra.

1944. augusztus 23-án reggel a román 4. hadsereg törzskarának vezetője, Dragomir a király adjutánsával, Sanatescu tábornokkal folytatott telefonbeszélgetésében jelentette, hogy az arcvonalat áttörték, a további ellenállás lehetetlen. Sanatescu kérte a királyt, hívassa magához Antonescu tábornagyot, és vegye rá a fegyverszünet bejelentésére. Antonescu a román hadsereg hadszíntéri kudarca ellenére úgy döntött, hogy tovább harcol a németek oldalán. A döntésével szembeszegülő összeesküvők letartóztatták, elszállították Bukarestből és egy nap múlva átadták őt a szovjeteknek. 23.30-kor Mihály király kihirdette Sanatescu tábornok kormányának megalakítását.

Ion Antonescu és Mihály király a hadsereg vezetőivel

Másnap német csapatok el akarták foglalni Bukarestet, a románok azonban kétnapos harcban visszaverték a támadást, a háború elkerülhetetlenné vált; Románia hadat üzent a németeknek. Augusztus 25-én éjszaka a moszkvai rádióban a következő nyilatkozat hangzott el:

A Szovjetunió nem tart igényt semmiféle román területre, és nem áll szándékában megváltoztatni a Romániában fennálló társadalmi rendet, sem pedig bármilyen módon korlátozni Románia függetlenségét. Épp ellenkezőleg, a szovjet kormány feltétlenül szükségesnek tartja a románokkal közösen visszaállítani Románia függetlenségét, felszabadítva az országot a német iga alól. [...] Attól kezdve, amikor a román csapatok megszüntetik a Vörös Hadsereggel szembeni harcot, és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Vörös Hadsereggel vállvetve felszabadító háborút folytatnak a németek ellen Románia függetlenségéért, [...] a Vörös Hadsereg nem fogja lefegyverezni őket...

A román hadsereg felszereltsége sok kívánnivalót hagyott maga után

1944. augusztus 29-én a Vörös Hadsereg bevonult Bukarestbe, és szeptember 12-én megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. Az oroszok elérték kitűzött céljukat: a német 6. és 8. hadsereg egységeinek többsége megsemmisült, a román hadsereg pedig átállt.

A német Dél-Ukrajna hadseregcsoport főparancsnoksága a szovjet hadműveletek üteme miatt egyetlen komoly védelmi vonalat sem tudott létrehozni, a szovjet támadásra csak a Kárpát-vonal volt felkészülve, ahol a védelem néhány német, valamint nyolc magyar had- osztályból állt, amelyekből 1944. augusztus 28-án létrehozták a magyar 2. hadsereget.

Johannes Friessner vezérezredes, a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka (balra)

A Kárpátok irányában, a keleti magyar-román határon a 2. Ukrán fronttal szemben tízegynéhány, jelentős haderőt képviselő német és magyar alakulat állt. A német vezérkar főnöke parancsot adott a Dél-Ukrajna hadseregcsoportnak, hogy a német és magyar egységekből folyamatos arcvonalat hozzon létre.

A német vezetés ellencsapást is tervezett délen, Erdély román kézen levő részében abból a célból, hogy csapatai elfoglalják, és hosszú távra megszállják a Kárpátok déli hágóit és szorosait; ehhez azonaban meg kellett volna semmisíteni a Dél-Erdélyben állomásozó tíz román hadosztályt. A német-magyar ellenállás egyik legfontosabb pontja Brassó volt, a város védelmének jelentős részét magyar egységek alkották.

Szovjet lovasság a Kárpátokban 1944 szeptemberében

A szovjet parancsnokság elhatározta, hogy Brassót csellel veszi be: a szovjet csapatok egy része észak-nyugatról mért csapást a városra, ami megtévesztette a védelmet. Ekkor sor került a tényleges támadásra dél felől; az őrség az ellenség jelentős túlerejét látva kivo- nult a városból. 1944. szeptember 4-én a szovjet 27. hadsereg és a 6. harckocsihadsereg egységei elfoglalták Brassót, ami közvetlenül veszélyeztette a Kárpátok keleti hágóit védő német-magyar csapatok hátvédjét, és visszavonulásra késztette őket.

A németek Erdély megszállásakor elkezdték a szovjet és román egységek Kárpátokból való kiszorításának előkészítését. Szeptember 5-én kezdődött a román 4. hadsereg elleni támadás, amit hat gyenge magyar hadosztály, közte egy páncélos és néhány dandár hajtott végre egy német rohamlöveg-hadosztály és a légierő támogatásával; a haderő Észak-Erdély déli határán összpontosította erőit.

Magyar katona 8,8 cm-es kézi páncéltörő rakétavetővel (páncélrémmel)

A csapásmérés pillanatában a román egységek nem voltak felkészülve a védelemre, a támadók az első napon 20-40 km mélységbe ékelődtek be a 4. hadseregbe, és eljutottak az Aranyos folyóig, ami a román hadsereg szétverésével fenyegetett. A 4. hadsereg parancsnoka úgy döntött, hogy a fő erőit a Maros vonalán sorakoztatja fel, az ellenség egységei azonban gyorsabbak voltak, és a következő napok során elérték a Nagyenyed - Dicsőszentmárton - Kisküküllő vonalat. A román 4. hadsereget — a teljes pusztulásától tartva — a szovjet vezetés hadműveleti szempontból a 27. hadsereghez osztotta be.

1944. szeptember 6-án a német 6. hadsereg napiparancsában ez szerepelt: „Mindannyian járjatok elöl jó példával; adjátok az ügyhöz, ami bennetek a legjobb, tegyetek mindannyian többet, mint amit a parancs előír, akkor egyetlen bolsevik sem fog német földre lépni". Ezek a szavak azonban nem sokat értek, a szovjet parancsnokság egy manőverrel a hágókon át az ellenség háta mögé vezette páncélosegységeit. A német-magyar csapatoknak átme- neti sikerek után vissza kellett vonulniuk. A Kolozsvár elleni támadásban a szovjet 27. hadsereg és a román 4. hadosztály vett részt, míg Szolnok felé a szovjet 53. hadsereg, valamint a román 1. hadsereg öt hadosztálya indult.

Szovjet T-34/85 harckocsi Észak-Erdélyben, az út két oldalán román gyalogság - 1944 szeptembere

Egy román küldöttség már a harcok idején Moszkvába utazott a fegyverszünet aláírására. Az 1944. szeptember 12-én megkötött megállapodás kapcsolódott az 1944. áprilisi ulti- mátumhoz, a dokumentum 1. cikkelyében ez állt:

 Augusztus 24-én 4.00 órakor Románia minden hadszíntéren beszüntette a Szovjetunió elleni harci cselekményeket, és kilépett a szövetségesek elleni háborúból, megszakította kapcsolatait Németországgal és csatlósaival, csatlakozott ahhoz a háborúhoz, amelyet a szövetséges hatalmak oldalán a németek és a magyarok ellen fog folytatni független- ségének és szuverenitásának visszanyerésére; ebből a célból legkevesebb 12 gyalogoshadosztályt állít ki. A román fegyveres erők németek és magyarok elleni hadműveletei — beleértve a haditengerészetet és a légiflottát is — a szövetséges szovjet főparancsnok irányítása alá kerülnek.

A románok számára különösen fontos volt a 19. cikkely, ebben szerepelt, hogy az 1940-es bécsi döntés hatályát veszti, és Észak-Erdély, vagy annak nagyobb része visszakerül a Román Királysághoz. Így Románia 1944. szeptember 7-én hadat üzent Magyarországnak. A Szovjetunió mesterien kihasználta a két állam közötti régi konfliktusokat.

Román felderítő járőr 1944 novemberében

Az 1944. március 19-i német megszállás után a németek betiltották Magyarországon a baloldali pártok tevékenységét, számos ellenzékit letartóztattak, megkezdték a zsidókkal szembeni megtorlásokat. Augusztus 29-én Horthy Miklós azonban kinevezte Lakatos Gézát miniszterelnöknek, majd szeptember 28-án megbízottakat küldött a Szovjetunióba, hogy egyeztessék a hadműveletek befejezésének és Magyarország háborúból való kilé- pésének feltételeit. Ez azonban nem szüntette meg a harcokat, szeptember közepén, a német-magyar támadás átmeneti sikere után a 2. Ukrán front egységei ellentámadásba lendültek: 1944. szeptember 15-19. között a Borsai-hágó (Cirlibaba/Lajosfalva), Beszterce, Kolozsvár, Lugos vonalra vonultak, innen tervezték a fő támadást Kolozsvár, Debrecen és Miskolc irányába.

A szovjet és román egységek már az ellentámadás első napjaiban korábbi pozíciójába szorították vissza ellenségüket, szeptember 15-én már Kolozsvárig jutottak, de a várost csak tíz napig tartó, kemény harcok árán vehették be. 1944. október 6-án megkezdődött a Tiszántúl elfoglalását célzó szovjet-román támadás. Ebben a hadműveletben a Vörös Hadsereg mellett a román 1. és 4. hadseregből 17 hadosztály vett részt, több mint 180 000 katonával. Debrecen környékének védelmében a német egységeken kívül magyar csapatok is részt vettek, de a szovjet-román fölény olyan jelentős volt, hogy a német és magyar egységek — hogy ne kerítsék be őket — elhagyták a várost. Október 19-én az oroszok és a románok behatoltak Debrecenbe.

1944. október 15-én Horthy bejelentette, hogy a magyar kormány a szovjet kormányhoz fordult fegyverszüneti javaslattal. Erre Hitler parancsára Budapesten elkezdődött a Pan- zerfaust-hadművelet, a német egységek Otto Skorzeny parancsnokságával elfoglalták a főbb épületeket, és letartóztatták a kormányzó fiát. Horthy megadta magát, a hatalmat a nyilasok vették át. A kormány élére Szálasi Ferenc került, az országon úrrá lett a terror.

Szálasi Ferenc a hatalomátvétel napján,1944. október 16-án a Honvédelmi Minisztérium épülete előtt

Eközben a Vörös Hadsereg egyre mélyebben hatolt be az ország belsejébe. Az oroszok által elfoglalt Szegeden már a nyilas hatalomátvétel előtt több párt részvételével meg- alakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Az év végén Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés is, amely december 28-án ideiglenes kormányt választ, amely hadat üzen Németországnak. A román-magyar különháború befejeződött. A magyar- országi harcok azonban még több hónapig tartottak.