Tegnap volt 74 éve, hogy 1944. március 19-én bevonultak a német csapatok Magyarországra és megszállták országot. A német vezérkar által kidolgozott Margarethe fedőnevű terv már az előző év őszén készen állt, Hitler már 1943 szeptemberében utasítást adott a Margarethe I. és II. néven Magyarország és Románia megszállási tervének kidolgozására.

A németek számolva Magyarország ellenállásával, 1944. március elején véglegesített tervükben a politikai és katonai eszközök kombinálása mellett döntöttek. Horthyt Németországba hívták, és március 18-án Klessheimben találkozott Hitlerrel, aki azt követelte a kormányzótól, hogy egyezzen bele Magyarország német megszállásába és nevezzen ki egy németbarát kormányt.

Horthy kezdeti ellenállása miatt a tárgyalások többször megszakadtak; Hitler román és szlovák csapatok Magyarországra rendelésével fenyegetőzött*, valamint megígérte, hogy a neki tetsző kormány kinevezése után katonái elhagyják az országot. Horthy végül beadta a derekát, és legalizálta az akciót. A megszállás 1944. március 19-én hajnali 4 óra- kor indult meg; délről Szerbia, észak-nyugati irányból, a Harmadik Birodalom területéről Franciaországból érkezett páncéloshadosztály két harccsoportja, az Olaszországból átve- zényelt 16. „Reichsführer” SS páncélgránátos-hadosztály zöme, a Dániából átszállított 997. nehéztüzérosztály, a 789. építő utászzászlóalj, az 503. területvédelmi lövészzászlóalj és a 853. gépkocsizó hadoszlop nyomult be Magyarország területére.

Német gépkocsioszlop a Margit hídon március 19-én

Az 500. SS ejtőernyős-zászlóalj századai röviddel pirkadat után Ju-52 szállítógépeikkel leszálltak a ferihegyi repülőtéren, és rövid tűzharc után lefegyverezték a magyar őrséget. Ezen kívül a magyar fegyveres erők nem álltak ellent a megszálló németeknek: csak néhány elszórt lövöldözésről maradtak feljegyzések, illetve Bajcsy-Zsilinszky Endre várta fegyverrel az őt letartóztatni akaró Gestapo embereit. Bár Kállay Miklós miniszterelnök- ben és a Sándor-palotában összeülő katonai vezetőkben felmerült az esetleges ellenállás lehetősége március 19-én reggel a megszállás hírére, de a Horthy Miklós kormányzóval együtt Németországból hazafelé tartó Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök táviratban utasította őket, hogy barátként kell fogadni a német csapatokat. A német bevonulás így gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlott le, csupán a földutakat feláztató időjárás lassította némileg a csapatmozgásokat.

A német külügyi szervek által 1944. március 24-én megfogalmazottak szerint a "Marga- réta-akció célja az volt és annak kell maradnia a jövőben is, hogy a magyar haderőt a hadszíntér egy hadászatilag fontos pontján a háború tartamára és a további politikai és katonai fejleményeknek minden elképzelhető eshetőségére végleg és teljesen ártalmat- lanná tegye".

Német motorkerékpáros alakulat a Halászbástyánál

A német bevonulás és megszállás után már csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy milyen indokkal állomásoztassanak katonai alakulatokat a németek az országban. Túl nagy fejtörést nem okozott a probléma megoldása, hiszen elég volt a keleti fronton kialakult helyzetre hivatkozni.

A német-magyar “kompromisszummal” furcsa mód a szövetségesek jártak jól: elérték, hogy Németország katonai erőt kössön le. Hitler biztosította hátországát, Horthy pedig a helyén maradt a magyar államiság maradványain. Német nyomásra, és a követi poszton Jaogow-ot váltó Edmund Veesenmayer „teljhatalmú birodalmi megbízott" nyílt fenyege- tőzésének hatására Sztójay Döme volt berlini nagykövetet nevezte ki miniszterelnöknek és ezzel legitimálta a helyzetet.

Budapest, 1944. március 19-én

Magyarországon ezzel új korszak kezdődött, a Sztójay-kormány minden német kérésnek eleget tett; feloszlatták a baloldali és ellenzéki pártokat, több ezer embert letartóztattak, tisztogatás kezdődött az államapparátusban és a honvédségnél, betiltottak több száz egyesületet, folyóiratot és lapot, megtiltották a külföldi rádióadók hallgatását. Megkez- dődött az ország szisztematikus gazdasági kifosztása, újabb katonákat küldtek a frontra, beindultak a szövetséges bombázások, és azonnal életbe léptek a zsidók jogait korlátozó intézkedések, valamint az összegyűjtésükre és deportálásukra irányuló első lépések. (A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a magyar közigazgatás végig kiszolgálta a német igényeket minden tekintetben.)

*Az eredeti megszállási terv három zónára bontotta volna az országot: az első a Tisza vonaláig terjedt a Wehrmacht irányítása alatt, beleértve a fővárost is; a második a Tiszán- túl és Észak-Erdély, amit a román csapatok szálltak volna meg; a harmadik pedig Észak Magyarország, ahová a német és szlovák csapatok együttesen vonultak volna be. A né- met külügyminisztérium a katonai vezetéssel szemben azonban úgy látta, felesleges az agresszió. Részben, hogy ezt a vitát eldönteni küldték Magyarországra Edmund Veesen- mayert (titkos küldetésben, a Standard Villamossági Társaság igazgatójaként érkezett Budapestre), aki a Német Birodalom Külügyminisztériumának gazdasági szakértőjeként felmérte a kelet- és közép-kelet-európai gazdasági és politikai állapotokat. 1943 decem- berében Magyarországról (a Felvidéket és teljes Erdélyt is beleértve) hosszú jelentést küldött Ribbentropnak, miközben az SS-nek is több különleges megbízatást teljesített.

Edmund Veesenmayer (1904-1977)

Jelentésében hosszasan kifejtette azon véleményét, hogy „a mézesmadzag és korbács módszerét kell használni”, mellyel vérontás nélkül is elérhetőek a német politikai és katonai célok. Ez hozzájárult a Margarethe-terv módosításához, és a német hadsereg valóban úgy foglalta el az országot, hogy lényegében semmilyen ellenállásba nem ütközött. Ezt követően Hitler Veesenmayert 1944. március 19-én a Harmadik Birodalom nagykövetévé és teljhatalmú magyarországi megbízottjává nevezte ki; ami azt jelentette, hogy a Wehrmachton kívül minden megszállóerő fölött rendelkezési joga volt. (Lásd.: Gestapo)

***

Számvéber Norbert: A Margaréta hadművelet. A Magyar Királyi Honvédség ellenállási esélyei a német megszálló csapatokkal szemben 1944 márciusában - Időről időre felmerül a kérdés: mi lett volna, ha 1944 márciusában Magyarország a bevonuló német csapatokkal szemben fegyveres ellenállást tanúsít? A németek nem bíztak semmit a véletlenre: gondosan tervezett hadműveletre és nem egyszerű bevonulásra készültek fel. Megvolt az erejük ahhoz, hogy céljaikat akár fegyveres harc árán is elérjék. (Rubicon)