A szovjet légierő világháború alatt használt repülőgépei közül a legöregebb, leglassúbb, de az egyik legsokoldalúbban használható gépe 1928. július 7-én repült először. A Polikarpov által 1927-ben tervezett, eredetileg U-2-nek nevezett egymotoros, kétfedelű, vászonborítású, merevfutóműves gép kiváló repülési tulajdonságokkal rendelkezett.

1928-tól az 1950-es évek közepéig a Szovjetunió standard motoros iskolagépe volt, de a második világháborúban futár és sebesültszállító változatai mellett éjszakai könnyűbom- bázó feladatkört is ellátott. Ez utóbbi feladatkörben a női személyzettel repülő bombázó alakulatok váltak ismertté; ilyen a többi hadviselő fél légierejében nem létezett. Voltak nyitott két- és háromüléses változatai, de sítalpakkal is felszerelhették. Sebesültszállító változatai eleinte a hordszárnyak alatt vitték terhüket, később zárt teret alakítottak ki a törzsben erre a célra. Kevés gép érdemelte ki jogosabban a „mindenes” jelzőt, mint ez a szovjet könnyű repülőgép.

TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 8,71 m
• Magasság: 3,08 m
• Fesztávolság: 11,35 m
• Hatótáv: 530 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 3035 m
• Szerkezeti tömeg: 770 kg (felszálló tömeg: 1350 kg)
• Csúcssebesség: 150 km/h
• Fegyverzet: egy 7.62 mm-es MG géppuska; 250 kg bombateher
• Hajtómű: egy 110 LE-s Svezov M-11 csillagmotor