1904. november 12-én született Bad-Kissingenben, egy dél-bajorországi kisvárosban, egy tanító fiaként. Allgaeuban nőtt fel, de Münchenben járt egyetemre, ahol közgazdasági diplomát szerzett; 1928-ban doktorált. Négy évig egyetemi oktatóként dolgozott, majd 1932-ben belépett a nemzetiszocialista pártba: a 873 780. számú tagkönyv birtokosa lett. Kezdettől a gazdasági és külügyi kapcsolatokkal foglalkozott, majd Hitler 1933-as hatalomra kerülését követően egyre komolyabb megbízatásokat kapott. 1936 júni- usában az SS-nek is tagja lett.

1937-ben Ausztriában a német–osztrák tárgyalások folytatására létrehozott delegáció tagja, de a gazda- sági tárgyalások mellett „ismerkedett” az osztrák nácikkal is; ő javasolta, hogy az általa mérsékeltebb- nek tartott Seyss-Inquart-féle csoportot támogassák a németek.

1939 szeptemberétől a német Külügyminisztérium újonnan szervezett Informations-Ab- teilungjában (információs osztályán) teljesített szolgálatot. Útja 1940-ben vezetett először Közép-Európába és a Balkánra; ekkor Bécsben, Pozsonyban, Budapesten, Belgrádban, Athénben, Szófiában és Bukarestben fordult meg. A Német Birodalom Külügyminiszté- riumának gazdasági szakértőjeként mérte fel a kelet- és közép-kelet-európai gazdasági és politikai állapotokat.

1941. április 1-én, öt nappal a Jugoszlávia ellen indított német támadás előtt Ribbentrop Zágrábba küldte, hogy vizsgálja meg a független Horvátország létrehozásának lehetősé- gét; ennek eredménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy időben a német csapatok bevonulásával kikiáltották Horvátország elszakadását Jugoszláviától – létrehozva ezzel az usztasa bábállamot.

1943-ban már Magyarországról készített hosszú jelentést; ettől kezdve kizárólagosan a magyarországi viszonyok tanulmányozásával foglalkozott. 1943 szeptemberében meg- született a döntés Magyarország német megszállásáról; Veesenmayert novemberben Budapestre küldték, aki részletes jelentésében – amely lényegében az 1944. márciusi megszállás forgatókönyve lett – beszámolt az aktuális politikai fejleményekről, felvázolta a szerinte szükséges intézkedéseket, és mintegy mellékesen igencsak lesújtó képet fes- tett a magyarokról.

Az SS számára is több különleges megbízatást teljesített; majd 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor a Harmadik Birodalom nagykövetének és teljha- talmú magyarországi megbízottjának nevezték ki. Ezzel a Wehrmachton kívül minden megszállóerő fölött – beleértve a Gestapót is – rendelkezési joga volt. Meghatározó szerepe volt a náciellenes személyek üldöztetésében és a zsidóság deportálásában. Szálasi puccsa során segítséget nyújtott a nyilas hatalomátvételhez, meggátolva ezzel Magyarország kiugrását a világháborúból.

1945-ben Salzburg közelében feladta magát az amerikai csapatoknak, felette is a Nürn- bergben ülésező Nemzetközi Katonai Bíróság ítélkezett, amely 1949. április 14-én hozott döntésével húszévi börtönre ítélt; az ítélet háborús bűnök elkövetésében, rabszolgamun- ka felhasználásában és bűnös szervezethez (SS) való tartozásban mondta ki bűnösnek. Később büntetését megfelezték, majd 3 év elteltével – 1951 decemberében – szabadlábra helyezték. Ezt követően egy német cég képviselője az észak-franciaországi Roubaix-ban; és 1977-es haláláig Darmstadtban élt.

***

Veesenmayer igen enyhén megúszta a számonkérést, főleg, ha Eichmann – aki a beosztottja volt – sorsához viszonyítjuk, akit évtizedes bujkálás után a Moszad ügynökei Argentínából elraboltak, Jeruzsálemben bíróság elé állítottak és 1962-ben kivégeztek. Veesenmayer azonban azzal védekezett a nürnbergi per során, hogy ő csupán csak német követ volt, és tagadta aktív részvételét Magyarország megszállásában és a holokausztban. Pedig kulcsszerepe volt mindezek előkészítésében és a magyar zsidóság jelentős részének – a magyar hatóságok tevékeny részvétele mellett végrehajtott – deportálásában és elpusztításában.