Az eredetileg Baltimore-osztályú cirkálóként 1941-ben kezdték el építeni. Az 1943 áprilisában szolgálatba állított Canberra a US Task Group 58. tagjaként 1944-től sok harci cselekményben vett részt a Csendes-óceán középső részén a Truk-ért vívott ütközetben, valamint a japánok által megszállt szigetek elleni nagy támadásokban.

1944. október 13-án az Okinawa körül vívott harcokban, Formosa közelében a japán légi- erő repülőgépei torpedóval súlyosan megrongálták. Újjáépítették, majd 1955-ben ismét szolgálatba lépett, mint a két Boston-osztályú rakétás-cirkáló egyike. A Canberra és test- vérhajója, a Boston volt az első két speciálisan légvédelmi rakétákkal felszerelt egységnek tervezett hajó, és a hidegháború alatt sietve állították szolgálatba őket. A hátsó lövegtor- nyaik helyett Terrier típusú rakétákkal látták el őket, és tervbe vettek első lövegtornyaik rakétákkal történő felváltását is, de erre nem került sor. A Canberra 1973-ban "öregedett ki" a szolgálatból.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1943
• Vízkiszorítás: 13.838 t (üresen); 18.234 tonna harckészen
• Méretek: hossz: 205,38 m - szélesség: 21,25 m - merülés: 7,59 m
• Sebesség: 33 csomó
• Személyzet: 1544 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 fogaskerék-áttételes turbina - 120,000 LE
• Hatótávolság: 13 140 km 
• Fegyverzet: 9 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es ágyú; 48 db 40 mm-es és 26 db 20 mm-es légvédelmi ágyú + 4 repülőgép 
• Páncélzat: övpáncél 154,43 mm, lövegtornyok 211,32 mm, fedélzet 65 mm