1944 májusában elkészült egy olyan német kis tengeralattjáró terve – K jelölést kapta – amelybe speciális hajtómotort, ún. „keresztbefutó” motort terveztek. Külsőleg még mindig hasonlított az előd Hecht–re, de a torpedók felfüggesztését már célszerűbben oldották meg. Később 127-es típusjelölést és új elnevezést kapott: Seehund (Fóka).

Nagy előnyére vált, hogy felszíni menetnél az árnyképe rendkívül kicsi volt és igen jók voltak a merülési tulajdonságai. Az első három példányt 1944. június 30-án kezdték építeni. Ugyanekkor előirányozták további 1000 darab gyors sorozatgyártását különböző hajógyárakban szétszórva. Végeredményben az összeomlásig 285 darabot adtak át belő- lük a haditengerészetnek. A Seehund-okat 1945 januárjától vetették be, német források szerint portyáztak a Temze torkolatában és az angol partoknál is, ahol lehorgonyzott ha- jókat támadtak. 35 pusztult el harci cselekmények során, miközben 8 hajót semmisítettek meg, hármat pedig megrongáltak. Számos Seehund-ot a visszavonuló német csapatok süllyesztettek el, de kilenc darab átvészelte a háborút. Megmaradt példányai napjaink- ban különböző német, amerikai és francia haditechnikai múzeumokban tekinthetők meg.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1944 júniusa
• Méretek: hossz 11,865 m; szélesség 1,82 m
• Vízkiszorítás: 12,3 tonna
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: két G7e típusú torpedó
• Merülési mélység: 60 m
• Meghajtás: egy 60 LE-s Büssing dízelmotor és egy 25 LE-s AEG elektromotor
• Hatótávolság: felszínen 270 mérföld (7,7 csomó sebességgel); lemerülve 63 mérföld (2 csomó sebességgel)
• Teljesítmény: max. sebesség felszínen 13 km/h; lemerülve 5,6 km/h