Április elején a japánok azt tervezték, hogy elfoglalják az új-guineai Port Moresbyt, és onnan nyomulnak tovább Ausztrália felé. Az amerikaiak, akik a megfejtett japán rejtjeles üzenetek révén tájékozottak voltak, előkészítették az ellencsapást. Az Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájából Fletcher parancsnoksága alatt két anyahajós magasabbegységet irányítottak a Korall-tengerre.

Állományuk a Yorktown és a Lexington nehéz repülőgép-hordozóból (143 repülőgép), 5 nehézcirkálóból, és 9 torpedórombolóból állt. Ugyancsak Fletcher alárendeltségébe he- lyezték Kreiss tengernagy ausztrál cirkálóraját (3 cirkáló, 2 torpedóromboló), amely már a Korall-tengeren tartózkodott. A két amerikai és három japán hordozón szállított repülő- gépek száma körülbelül egyenlő volt, ugyanakkor azonban a szövetségesek a parti településű légierejük révén fölényben voltak a hadművelet térségében, a japánok 315 gépével szemben 450 géppel rendelkeztek.

Május 6-án a Korall-tengeren összecsapott a két hajóhad. Az amerikai légi felderítés fel- fedezte Új-Guinea keleti végénél a japán deszant erőket, másnap több mint 90 repülőgép emelkedett fel az amerikai hajókról, és csapást mértek a Shoho könnyű repülőgép-hor- dozóra. A hajó a roham kezdete után alig 15 perccel elsüllyedt.

A több torpedótalálattól égő Shoho

A japán gépek is felszálltak a hajóikról, de mivel nem találták meg az amerikai hordozó- kat, a Neosho nagyméretű tartályhajót, és az azt kísérő Sims torpedórombolót támadták meg.

Május 8-án ora hajnalban az amerikai és a japán repülőgépek felderítették egymás anyahajós magasabbegységeit, 82 amerikai és 70 japán repülőgép szállt fel csaknem egyidejűleg. Elsőként a Yorktownról felszállt 49 gépből álló csoport fedezte fel az ellen- séget, és megtámadta a Shokaku anyahajót. A japán hordozón tűz ütött ki. Ezután még egy támadás érte a Lexingtonról felszállt gépek egy csoportja részéről, és így a Shokaku további sérüléseket szenvedett.

A Shokaku támadás alatt

A japán támadás következtében viszont megsérült a Yorktown is. A két hajót sűrű füst borította el, a gépeknek mégis sikerült leszállni hordozóikra, ami után a magasabbegy- ség teljes sebességgel déli irányban eltávolodott a harc körzetéből.

A Lexingtonon röviddel ezután hatalmas robbanás következett be, majd a hajót az amerikaiak elsüllyesztették. Ezalatt a Shokakun még mindig tombolt a tűz, a japán gépek kénytelenek voltak a harmadik hordozón, a Zuikakun leszállni. Takagi tengernagy, a ma- gasabbegység parancsnoka ezt követően úgy döntött, nem folytatja a támadást, előbb feltölti repülőgépeit üzemanyaggal. Ebben a helyzetben Inoue tengernagy, a 4. japán flotta parancsnoka kiadta az utasítást, hogy a Port Moresby elfoglalására irányuló had- műveletet halasszák el, és valamennyi erő hagyja el a harc körletét.

Robbanás az amerikai Lexington repülőgép-hordozón a Minneapolis nehézcirkálóról fényképezve, mellette a USS Hammann romboló, 1942. május 8.

Ez az elhatározás az elöljáró parancsnokság felháborodását váltotta ki. Jamamoto ten- gernagy, az egyesített flotta parancsnoka megparancsolta, hogy folytassák az amerikai hadihajók üldözését. A 4. flotta május 9-én reggel el is indult déli irányba, de már nem tudta felfedni Fletcher magasabbegységét. A japán deszanterők visszatértek Rabaulba, ezzel a korall-tengeri ütközet véget ért.

A korall-tengeri csata már a jövőt mutatta. A történelemben most először küzdött egymással két flotta több mint másfélszáz kilométeres távolságból, anélkül, hogy látták volna egymást. A nagy csatahajók ideje ezzel lejárt; eljött a repülőgép-hordozók kora.

(Térképek és képek: Wikipédia)

***

Noha a japánok több hajót süllyesztettek el, a hadászati győzelem több okból is az amerikaiaké. Az addig megállíthatatlannak tűnő japán előrenyomulás a csata után megtorpant, de ami fontosabb, a japán Shokaku és Zuikaku repülőgép-hordozók nem voltak bevethetőek az egy hónappal később végrehajtott midwayi csatában, elősegítve ezzel az amerikaiak győzelmét.