A Zuikaku (Szerencsés Daru) és testvérhajója, a Shokaku (Boldog Daru) volt a Japán Császári Haditengerészet kötelékében működő két legsikeresebb repülőgép-hordozó. Mindkettő a japán hordozók modern generációját képviselte, a korábban épült hordozók- nál lényegesen nagyobb egységeket jobb fegyverzettel, jobb páncél védettséggel és több repülőgéppel látták el, mint elődjeiket.

1937/38-ban kezdték meg építésüket, hadrendbe állításukra 1941-ben került sor; víz- kiszorításuk 26 ezer tonna körül volt, karcsú parancsnoki szigettel és feltámasztásos repülőfedélzettel épültek, fegyverzetükhöz 84 repülőgép tartozott. A korall-tengeri csatában – mely 1942. május 8-án kezdődött – repülőgépei több bomba- és torpedó- találatot értek el az amerikai Lexington repülőgép-hordozón. Ezt követően – de még 1942 folyamán – légvédelmi fegyverzetét  megerősítették, de ez nem bizonyult elégségesnek: a Zuikaku vesztét végül amerikai zuhanóbombázók és torpedóvetők okozták, 1944. október 25-én a Leyte-öbölben a Cape Enganó-i csata során, míg a Shokaku 1944. június 19-én a Fülöp-szigetek közelében egy amerikai tengeralattjáró három torpedótalálata nyomán süllyedt a tengerfenékre

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1939. november
• Vízkiszorítás: 26.086 t (üresen); 32.618 tonna (max.)
• Méretek: hossz: 257,5 m - szélesség: 29,4 m - merülés: 8,8 m
• Sebesség: 34,2 csomó (63,34 km/h)
• Személyzet: 1663 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, turbina
• Hatótávolság: 17 900 km
• Fegyverzet: 16 db 12,7 cm-es ágyú; 36 db 2,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 84 db repülőgép
• Páncélzat: vízvonalnál 165,1 mm, lőszerraktáraknál 162,5 mm, fedélzet 129,54 mm