A II. világháború egyik legjellegzetesebb szovjet fegyverét a PPSh-41-et (orosz katonák között elterjedt nevén Papasa) a Degtyarev által tervezett PPD-40 géppisztoly leváltására kiírt pályázatra tervezte egy bizonyos Georgij Spagin. A fegyver próbái 1940 második felében folytak.

A sikeres teszteket követően a Vörös Hadsereg 1940. december 21-én hagyta jóvá a fegyver rendszeresítését PPSh–41 jelzéssel, a csapatoknál pedig 1941-ben jelent meg a géppisztoly. Fejlesztését nagyban előmozdították a szovjet hadvezetés keserű tapasz- talatai, melyeket a szovjet-finn háborúban szereztek. A jellegzetes csigatárral (közismert nevén: dobtárral) szerelt géppisztoly nem volt minőségi termék, de szélsőséges körülmé- nyek között is működött. Hátrányait azzal ellensúlyozták, hogy igen sok készült belőle, és nagy tömegben vetették be. Egész egységek voltak, melyek semmilyen más fegyverrel nem voltak felszerelve. A Szovjetunióban az 1950-es évek végéig hadrendben maradt.

TECHNIKAI ADATOK

• Űrméret: 7,62 mm
• Méretek: csőhossz 266 mm; teljes hossz: 840 mm
• Tömeg: 3,65 kg (tár nélkül); 5,50 kg (töltött dobtárral)
• Tűzgyorsaság: 900 lövés/perc
• Lövedék torkolati sebessége: 488 m/sec
• Hatásos lőtávolság: 200 m
• Tár befogadóképessége: 71 töltény (dobtár); 35 db (ívtárban)