A Szovjetunió egészen az 1920-as évek közepéig nem kezdett bele a géppisztolyok fej- lesztésbe. Aztán 1929-ben Vasilij A. Degtyarev több géppisztolyt is tervezett, amelyek közül a Pulemjot-Pisztolet Degtyarjov-ot, azaz a PPD–34-t 1934 és 1939 között kisebb mennyiségben gyártották is, főként a belügyi és határőr csapatok részére.

A géppisztolyhoz Degtyarev a finn Soumi géppisztolyon alkalmazott csigatárat vette át. Később a modernizált változata, a PPD–34/38 és a PPD–40 is elkészült. A fegyver külsőleg az Emil Bergmann tervezte MP 28-ra, illetve a Soumi modellekre emlékeztet, szerkezeti- leg viszont az MP 18-hoz áll közelebb. A PPD-k nem bizonyultak sikeres konstrukciónak, helyettük az egyszerűbb felépítésű, olcsóbban előállítható, Spagin-féle PPSh-t gyártották a Vörös Hadsereg részére a második világháborúban.

TECHNIKAI ADATOK (M 1934/38)

• Űrméret: 7,62 mm
• Méretek: csőhossz 269 mm; teljes hossz: 779 mm
• Tömeg: 3,3 kg (tár nélkül)
• Tűzgyorsaság: 800 lövés/perc
• Lövedék torkolati sebessége: 330 m/sec
• Hatásos lőtávolság: 200 m
• Tár befogadóképessége: 71 töltény (dobtár)