A Bell repülőgépgyár által gyártott egymotoros, alsószárnyas, orrkerekes, teljesen fémépítésű P-39-es terve vakmerő vállalkozás volt: a motor a vadászgép pilótafülkéje mögé került, hosszú erőátviteli tengely kötötte össze a húzó légcsavarral. Így szabadon maradt a hely a repülőgép orrában a fegyverzetnek meg a futómű orrkerekének, és a motor közelebb került a gép súlypontjához, ezáltal javult a fordulékonyság.

A prototípus 1938 áprilisában szállt fel először, több prototípus-alváltozat és nullszériás repülőgép követte, mielőtt létrejött az első hadrendbe állítható változat, a P-39D. Bár az USAAF 13 osztályánál repültek vele, nem tartották a típust igazán sikerültnek elégtelen magassági teljesítménye miatt. A 9590 elkészült repülőgépből 4924-et a Szovjetunió kapott, ahol kis és közepes magasságban vívott légi harcokhoz kitűnő volt, és kedvelt típusnak bizonyult. Megnövelt méretű és sebességű változata a Bell P-63 'Kingcobra'.

TECHNIKAI ADATOK (P-39N)

• Hossz: 9,23 m
• Magasság: 3,73 m
• Fesztávolság: 10,36 m
• Hatótáv: 1569 km
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 11 670 m
• Szerkezeti tömeg: 2903 kg (felszálló tömeg: 3992 kg)
• Csúcssebesség: 605 km/ó
• Fegyverzet: egy 37 mm-es gépágyú, 2 db 12,7 mm-es Browning géppuska az orrban, 4 db 7,62 mm-es géppuska a szárnyban + max. egy 227 kg-os bomba
• Hajtómű: egy 1125 Le-s Allison V-1710-85-ös 12 hengeres V-motor