A Bell repülőgépgyár P-39 'Airacobra' gépének javított, megnövelt méretű és sebességű változata, amelyet 1943-tól gyakorlatilag már csak a Szovjetunió számára gyártottak, mi- vel az amerikai hadsereg nem rendszeresítette a típust. Így 1945-ig az összes legyártott gépből több mint 2400 darabot a Szovjetunió kapott, ahol kis- és közepes magasságban vívott légi harcokhoz kitűnő vadásznak tartották.

A szovjet pilóták – éppúgy, mint elődjénél – szerették nagy tűzerejét, a jó kilátást biztosító kabinját, valamint könnyű szervizelhetőségét. A beépített 37 mm-es gépágyúval és a szárnyak alá szerelt bombákkal vadászbombázóként a német harckocsikat is sikerrel támadhatta, bár nem ez volt az elsődleges feladata. Érdemes még megjegyezni, hogy a szovjetek 1944-től kapták meg ezeket a gépeket, de annak ellenére, hogy egy 1943-as megállapodás tiltotta Németország elleni használatukat (Japán ellen, a Távol-Keleten kellett volna a típust bevetniük), szép lassan lecserélték az elöregedett P-39 gépeiket a modernebb és hatékonyabb Kingkobrákra a gárdaegységeknél.

TECHNIKAI ADATOK (Bell P-63A)

• Hossz: 9,96 m
• Magasság: 3,84 m
• Fesztávolság: 11,68 m
• Hatótáv: 725 km (3 póttartállyal 4143 km)
• Személyzet: 1 fő
• Csúcsmagasság: 10 070 m
• Szerkezeti tömeg: 2892 kg (felszálló tömeg: 4763 kg)
• Csúcssebesség: 660 km/ó
• Fegyverzet: egy 37 mm-es gépágyú, négy 12.7 mm-es géppuska (kettő az orrban, kettő a szárnyakban) + három 227 kg-os bomba a szárnyak alatti, külső felfüggesztési pontokon
• Hajtómű: egy 1800 Le-s Allison V-1710 12 hengeres V-motor