1941. szeptember 12-én a XVI. Hadtest 96. gyalogoshadosztályának 31. gyalogosezredébe tartozó előőrsök elérték Leningrád külvárosát. Találkoztak egy belváros felé tartó villamossal. Az utasokat leszállították, és a villamosvezetőnek átadtak egy levelet, amelyben a német parancsnokság azonnali megadásra szólította fel a város védelmének parancsnokát.

A németeknek aznap nem sikerült behatolniuk a város belsejébe, és egy ellentámadás miatt a 31. gyalogosezrednek vissza kellett vonulnia. Így kezdődött Leningrád csaknem 900 napig tartó ostroma, amely megkülönböztetett helyet kapott a II. világháború történetében.

A Barbarossa-tervben Leningrád, Kronstadt és a Murmanszk vasútvonal kulcsfontosságú szerepet játszott. A terv sikeres végrehajtása a szovjet Balti Flottát megfosztotta volna szárazföldi támaszpontjaitól, ami a megsemmisülését jelentette volna. Leningrád és a leningrádi körzet elfoglalása a Szovjetunió belsejébe vezető közlekedési útvonalakat elvágta volna a Barents-tengertől és a Fehér-tengertől, egyszersmind megkönnyítette volna a német Észak és Közép Hadseregcsoportok ellátását. A város elfoglalása után a Moszkvát védő szovjet csapatok hátbatámadása is lehetővé vált volna.

Hitler Mannerheim finn marsallal és Risto Ryti finn elnökkel.

A német terv szerint az Észak Hadseregcsoport alakulatainak Lugán és Gatcsinán át kellett megtámadniuk a Vörös Hadsereg Leningrád előtt álló alakulatait, majd elfoglal- niuk a várost. Ezzel egyidőben a Karjalai-földszoros térségéből a finn csapatoknak kellett támadniuk. Von Leeb tábornok Leningrád irányában tevékenykedő Észak Hadseregcso- portja huszonkilenc gyalogoshadosztályból, három páncéloshadosztályból és három gépesített hadosztályból, összesen 300 000 katonából állt. Leningrádot és a szovjet határokat a Leningrádi Katonai Körzet egységeinek, vagyis a 7., 14. és 23. hadseregnek, valamint a Balti Flottának kellett védelmeznie.

A háború kitörése sokkolta az oroszokat. A legfőbb állami vezetés nem tudott válaszolni az egyre gyakoribb kérdésre: hogyan tovább? Június 22-e vasárnapján a leningrádiak a város környékére igyekeztek, hogy szabadnapjukat pihenéssel töltsék. Senki sem tudta, hogy a háború már órák óta tart. Ezt a napot a Vörös Hadseregben is foglalkozásmentes napnak nyilvánították, ezért az otthon tartózkodó tiszteket csak megkésve hívhatták be alakulatukhoz. Ezzel egyidőben az üzemekben megkezdték a felkészülést a háborús körülmények között való termelésre.

Az első német repülők június 24-én jelentek meg Leningrád fölött. A Finn-öböl felől érkeztek, de berepülésük nem okozott károkat. A Markian Mihajlovics Popov tábornok parancsnoksága alatt álló Leningrádi Katonai Körzet nevét ugyanezen a napon Északi Frontra változtatták. A városban megkezdődött az önkéntesek bevonulása, a leningrádi gyárakban pedig elkezdődött a harckocsiakadályok gyártása. Szeptember közepére a város megerősített körzeteiben négyszáz állást építettek a különféle kaliberű ágyúk, hatszázötvenet a géppuskák számára, és 24 000 vasbeton harckocsiakadályt állítottak fel. A védelmi rendszer kiépítése azonban sokhelyütt késett.

A háború első néhány napja alatt a németek több tucat kilométernyire behatoltak a Szovjetunió területére. A német Észak Hadseregcsoport tevékenységi irányában az oroszok a védelmi rendszert csak a harcok idején kezdték megszervezni. Az erődítmé- nyek építése Pszkov, Luga, Novgorod, Sztara Russza és a Karjalai-földszoros térségében 900 km hosszú frontvonalon folyt. Leningrád körül több védelmi vonalat szerveztek, de a megerősített állások építése sok helyütt a német csapatok megérkeztéig sem fejeződött be. Ez történt Luga alatt is, ahova július 10-én értek el a német XVI. Hadtest alakulatai. Az állásokat négy szovjet gyalogoshadosztálynak, két általános mozgósítással szervezett hadosztálynak, a leningrádi gyalogsági tiszti iskolának és egy hegyi dandárnak kellett védenie. Az alakulatok a „Lugai Hadműveleti Csoport" nevet kapták.

Légvédelmi légömb a Nyevszkij proszpekten.

Az országúton haladó németek Luga körzetében a Vörös Hadsereg kemény ellenállásába ütköztek. Minthogy nem sikerült áttörniük a védelmet, a XXXI. Hadtest parancsnoka úgy döntött, hogy Lugától északkeletre, az erdőkön át megkerüli a szovjet állásokat. Előbb Szabszk alatt próbáltak átkelni a Lugán. Itt a németek a leningrádi Kirov gyalogsági tiszti iskola növendékeinek ellenállásába ütköztek. A harc egész nap tartott, az iskola parancs- noka csak akkor vezényelt visszavonulást, amikor értesült arról, hogy délen a németek már átkeltek a folyón. A harcokban a tisztiiskolások súlyos veszteségeket szenvedtek.

A német hadosztályok a leningrádi országúttól 25 km-re keltek át a Lugán, a harcok ezen a szakaszon több napig tartottak. Ugyanebben az időben a von Manstein tábornok vezet- te  LVI. gépesített hadtest hadosztályai megpróbálták elfoglalni Novgorod körzetét. Itt a szovjet 11. Hadsereg csapataiba ütköztek. A július 14-18. közötti nehéz harcokban az LVI. gépesített hadtestet sikerült 40 km-nyire visszaszorítani.

Leningrád már a blokád alatt.

A szovjet csapatok elkeseredett ellenállása miatt a német hadvezetés Leningrád előte- rében mindaddig leállította az előrenyomulást, amíg az Észak Hadseregcsoport fő erői meg nem érkeznek a Luga vonalára. Július 30-án Hitler parancsot adott Leningrád be- kerítésének felgyorsítására; másnap az Észak Hadseregcsoport hadosztályai támadásra indultak a város ellen. Északról, a Karjalai-földszoros felől, a szovjet 23. hadsereg által védett szakaszon ezzel egyidőben a finn hadsereg is támadást indított. Augusztus 6-án a németek elfoglalták Sztara Russzát, másnap Reinhardt tábornok egységei a Leningrád melletti Kingiszeppet és Krasznogvargyejszkot támadták.

Néhány nappal később a németek Luga és Novgorod felől is támadásba kezdtek, hogy kelet felől is bekerítsék a várost. A bekerítéstől tartó szovjet parancsnokság utasította a 11. és 34. hadsereget, hogy Sztara Russza térségében támadja hátba a Novgorod térsé- gében tevékenykedő német alakulatokat. Az Észak Hadseregcsoport parancsnoksága páncélos alakulatokat és légierőt is bevetett, augusztus 15-én elesett Novgorod, Luga térségében pedig bekerítették a XLII. szovjet hadtestet.

Ritter von Leeb (a kép jobb szélén alul) az Észak Hadseregcsoport parancsnoka, a leningrádi ostromgyűrű egyik állásában, 1941 szeptemberében.

Ugyanekkora szovjet 8. hadsereg alakulatai a Balti Flotta tüzérségi támogatásával meg- támadták a német balszárnyat. Ezek az akciók átmenetileg késleltették a Leningrád elleni német támadást. A németek — miután ezen a szakaszon sikerült úrrá lenniük a helyzeten — Csudovo térségében elvágták a Leningrád és Moszkva közötti vasútvonalat. Ebből a körzetből tudtak azután támadásba kezdeni Tihvin, Volhov és Toszno irányába, hogy összezárják az ostromgyűrűt Leningrád körül.

Augusztus 27-én a szovjet Északi Frontot kettéosztották a Karjalai és a Leningrádi Front- ra. Utóbbit a 8., a 23. és a 48. hadsereg valamint a Balti Flotta alkotta. A Vörös Hadsereg Főparancsnokságának Főhadiszállása a balszárny megerősítésére ide irányította az 52. és 54. hadsereget, ez utóbbiba beolvasztották a 48. hadsereget is, amely szeptember elején már csak 10 000 főt számlált. Krasznogvargyejszk térségében két új hadsereget hoztak létre: a 42.-et és az 55.-et. Szeptember 5-én Hitler úgy döntött, hogy az Észak Hadsereg- csoportnak Schlüsselburg felé kell irányítania a fő csapást, hogy a Ladoga-tó mentén egyesüljön a finn csapatokkal. Három nappal később Rudolf Schmidt tábornok XXXIX. gépesített hadosztálya el is foglalta Schlüsselburgot.

A Kirov-gyár munkásai és a Balti Flotta tengerészei.

Ugyanezen a napon kezdődött Leningrád blokádja is. Attól tartva, hogy az ellenség elfog- lalhatja a várost, Sztálin ide küldte Georgij Zsukov hadseregtábornokot, aki szeptember 10-én vette át a front parancsnokságát. Zsukov megérkezése után úgy döntöttek, hogy a hadihajók teljes tűzerejével a 42. hadsereget kell támogatni az Urick és a pulkovi dombok közötti szakaszon, és a Karjalai-földszoroson álló szovjet alakulatok egy részét is átirányí- tották Urick térségébe. A város legveszélyeztetettebb szakaszain aknazárakat létesítettek, az ellenség háta mögötti tevékenységre pedig a Balti Flotta tengerészeiből néhány önálló tengerészgyalogos dandárt szerveztek.

Szeptember 17-én az Észak Hadseregcsoport alakulatai általános rohamot indítottak Leningrád ellen. A támadásban páncélosok és repülőgépek támogatásával 16 hadosztály vett részt. A német hadvezetés arra számított, hogy utánpótlás hiányában az éhség majd térdre kényszeríti Leningrádot. Tudták, hogy szeptember elején csökkentették az élelmi- szer fejadagokat, a front számára termelők ekkoriban napi 600 gramm kenyeret kaptak, a többiek 400 és 300 grammot. Hamarosan ezeket az adagokat is csökkenteni kellett, a tél beköszönte előtt ezt 125 grammra szállították le. Így aztán az emberek mindenféle módon próbáltak meg ételhez jutni: levágták a város összes állatát, leszedték a burgo- nyából készült tapétákat, kifőzték a bőröket, és idővel elterjedt a kannibalizmus is.

 A város határában húzódó frontra vonulnak Leningrád védői.

Ekkor Leningrádnak egy, legfeljebb két hónapnyi élelmiszertartaléka volt; az utánpótlás- ról mindenképpen gondoskodni kellett. Az ostromgyűrűn csak a 18 000 négyzetkilométer kiterjedésű Ladoga-tó partjának egy szakaszán maradt rés. A tavon évek óta nem folyt rendszeres hajózás, nem volt térkép sem a tóról, sem a partvonaláról. A németek úgy vélték, hogy Leningrád ellátását errefelé lehetetlen megszervezni. Rossz időben ugyanis a tó félelmetes volt, viharban a hullámok elérték a hat métert is. A partszakasz elemzése alapján azonban az oroszok mégis kijelöltek három kikötőt az élelmiszert és felszerelést szállító hajók számára.

Az első élelmiszer-szállítmány a tavon át 1941. szeptember 12-én érkezett meg a város- ba. A kedvezőtlen időjárás azonban sokszor megbénította ezt az utat. Október végén egy erős vihar miatt több napra minden hajójáratot le kellett állítani. A korai kemény télben már november első napjaiban befagyott a tó. A leningrádi parancsnokság úgy döntött, hogy utat nyit tó jegén. Az „élet útján" 300 kilométer hosszan szállították mocsarakon és erdőkön át az élelmiszert a Szovjetunió belsejéből.

Ellátmányt rakodnak át egy Ladoga-tavi bárkáról.

1941. november 8-án a németek elfoglalták a stratégiai fontosságú Tihvint, Leningrád ellátási útvonalának egyik fontos pontját. Innen jutott el az élelem és minden más szál- lítmány a Ladoga-tó partjára. Tihvin térségét a szovjet 4. hadsereg védte, szomszédja az 52., észak felől a 7. hadsereg volt. A Tihvin térségében veszélybe került 4. hadsereg irá- nyítását egy időre Mereckov tábornok, a 7. hadsereg parancsnoka vette át, aki néhány nap alatt sikeresen megszervezte a harcokban kimerült hadosztályok ellátását.

Súlyosbította a helyzetet, hogy az alakulatok többsége ekkor még nyári egyenruhát vi- selt, ami végképp nem felelt meg az évszaknak és az időjárási viszonyoknak. A 4., 52. és 54. szovjet hadsereg erőfeszítéseinek köszönhetően a harcok Tihvin körzetében 1941 no- vemberének legvégéig elhúzódtak, és így a 16. és 18. német hadsereg nem teljesíthette feladatát, Leningrád teljes körülzárását. December 5-én megkezdődött a Tihvinért vívott csata. A szovjet 4. hadsereg 65. és 191. gyalogoshadosztálya három nap alatt elfoglalta a várost. A németek kénytelenek voltak délnyugat felé, a Volhov folyón túlra visszavonulni.

(Folyt. köv.)