A Magyar Honvédség által 1940-ben rendszeresített 40M Nimród alapját a Toldi harcko- csihoz hasonlóan egy svéd tervezésű jármű, az L-62-es képezte. Ennek alváza hosszabb volt, mivel négy helyett 5 pár (bár kisebb) futógörgővel szerelték. A magyar mérnökök áttervezték a tornyot, de a fegyverzetet megtartották, mert a Bofors gépágyút Magyar- országon is gyártották. A második sorozatban a motoron változtattak: a német Büssing helyett annak GANZ licenszét szerelték be.

A Nimródot eredetileg kettős célra szánták, páncélvadászként és légvédelmi gépágyú- ként is számításba vették. A Szovjetunióban vívott harcok során kiderült, hogy előbbi szerepkörében a gyengén védett célokat leküzdi, de hatástalan a szovjet harckocsikkal szemben. Annál inkább bevált, mint a páncélos csapatokat és a gyalogságot támogató önjáró légvédelmi löveg. Éppen ezért a kezdetben a páncélosegységekhez rendelt Nim- ródokat 1943/44 fordulóján fokozatosan a légvédelmi tüzérséghez osztották be. Össze- sen 135 darabot  gyártottak le és állítottak szolgálatba.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hosszúság 5,32 m; szélesség 2,30 m; magasság 2,80 mm
• Súly: 10 500 kg
• Személyzet: 6 fő
• Fegyverzet: egy 40 mm-es 36M Bofors légvédelmi gépágyú
• Páncélzat: 6-13 mm
• Hatótáv: 225 km
• Motor: egy 155 LE-s 8 hengeres Büssing vagy GANZ VIII. VGT 107
• Sebesség: 50 km/h (úton)