A II. világháború fegyverei, járművei

Ismertebb tengeralattjárók - U-9

2018. május 04. - Habitus

 

U-9 német tengeralattjáró nemet.gif


Típus: IIB
Első parancsnok: Hans-Günther Looff 1935.08.21.-1935.09.30.
Építő: F. Krupp Germaniawerft AG, Kiel
Építés kezdete: 1935. ápr. 8.
Vízrebocsátás: 1935. júl. 30.
Szolgálatban töltött idő: 1935. aug. 21. - 1944. aug. 20.
Eredmények: 19 őrjáraton elsüllyesztve 7 kereskedelmi hajó (16.669 BRT) és egy hadihajó (552 BRT).
Sorsa: 1944. augusztus 20-án délelőtt, 10.30 órakor Constancában egy szovjet légitámadást követően elsüllyedt. Személyzetének csak egy része menekült meg. (1944 októberében a szovjetek kiemelték, majd javítása után szolgálatba állították TC-16 néven.)

A IIB típusú tengeralattjárót a Germaniawerft gyártotta, Kielben. Az 1935. júliusi vízrebo- csátását követően már 1935 augusztusában szolgálatba állították Hans-Günther Looff parancsnoksága alatt. Ötödik parancsnoka pedig az a Wolfgang Lüth* lett, aki a későbbi- ekben a második legsikeresebb német tengeralattjáró parancsnokként vált ismertté a világháborúban. De ezzel a hajóval is komoly sikereket ért el: 1940 januárja és májusa között hat őrjáraton elsüllyesztett 7 kereskedelmi hajót (16.669 BRT) és egy hadihajót (552 tonna). Ez utóbbi a felderítő úton lévő Doris francia tengeralattjáró volt, melyet 1940. május 9-én a holland partoknál torpedózott meg.

u9_1936.jpg

Az U—9 1936-ban

Ezt követően az U—9-es (másik öt tengeralattjáróval együtt) egy különleges küldetés ke- retében, közel 4000 kilométert utazott Németországból, hogy a Fekete-tengeren szovjet hajózási útvonalakat támadhasson. És ez a háború egyik kevésbé ismert története.

1941-ben a Szovjetunió megtámadásakor a német hadvezetés hat tengeralattjáró áthe- lyezéséről döntött, és mivel a Boszporuszt a török semlegesség miatt nem használhatták, más megoldást kerestek a szállításra. A hajókat előbb Kielbe vezényelték, majd Drezdába hajózták. Ott részben szétszerelték és a Dunához szállították, ahol kompokon vitték az al- katrészeket és a hajótesteket a Fekete-tengerig. Az összeszerelésre Constanca kikötőjé- ben került sor.

1942 őszéig három hajó jutott el így a Fekete-tengerre, melyeket 1943-ban még három követett. (U–9, U–18, U–19, U–20, U–23, U–24). A Fekete-tengerre szállított tengeralatt- járó-egység parancsnokává Rosenbaum tengerészkapitányt nevezték ki, aki korábban a Földközi-tengeren elsüllyesztette a HMS Eagle repülőgép-hordozót. Hasonló nagyságú sikerekre azonban itt nem számíthatott.

A hat hajó közel két évig szolgált a Fekete-tengeren, 55 bevetés során elsüllyesztettek kilenc kisebb hadihajót és 25 kereskedelmi hajót, összességében mintegy 45.000 tonna hajótérrel, de közben őket is komoly veszteségek érték: közülük három a tenger mélyére süllyedt. Az U–9-es tengeralattjárót 1944. augusztus 20-án Constancában egy szovjet légitámadás során érte olyan súlyos találat, hogy elsüllyedt, személyzetének csak egy része menekült meg.

A többi hajó a német csapatok visszavonulása következtében támaszpont nélkül maradt. Az U-18-as és az U-24-es sérült volt, ezeket 1944. augusztus 25-én saját személyzetük Constanca közelében a tengeren elsüllyesztette. Az U–19-es, U–20-as és U–23-as – hazahajózási lehetőségek nélkül – kifutott utolsó útjára, és 1944. szeptember 10-én a török partok közelében szintén saját személyzete süllyesztette el . A három hajó legénységét a török hatóságok a háború végéig internálták, így a hadifogságot sikerült elkerülniük.

*Wolfgang Lüth (1913-1945), a világháború második legsikeresebb tengeralattjáró pa- rancsnoka 47 hajót süllyesztett el, összesen 225 756 bruttó regisztertonna hajótérrel. És megrongált még két hajót 17 343 tonna vízkiszorítással. Nem véletlen, hogy Lüth azon két tengerész egyike lett, aki megkapta a Tölgyfalombokkal, Kardokkal, és Gyémántokkal ékített Lovagkeresztet. (A másik – a szintén tengeralattjáró parancsnok – Albrecht Brandi volt.) Ugyanakkor Lüth volt a legfiatalabb német, akit kineveztek kapitánynak, valamint a legfiatalabb, aki a Mürwiki Tengerészeti Akadémiát (Marineschule Mürwik) vezethette.

Halálának körülményei azonban meglehetősen furcsák: 1945. május 13-án éjjel egy né- met őr lőtte le az akadémiánál, mert nem felelt az őr felszólítására. Egyesek szerint szán- dékosan nem válaszolt, és így követett el „öngyilkosságot”, mások szerint viszont az őr nem hallotta meg a válaszát. Wolfgang Lüthöt 1945. május 15-én, a Harmadik Birodalom utolsó állami temetésén helyezték örök nyugalomra, temetésen Karl Dönitz tengernagy mondott beszédet.

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr1013888522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása