U-19 német tengeralattjáró 

A IIB típusú U—19-est az Germaniawerft gyártotta, Kielben. Az 1935. decemberi vízrebo- csátását követően 1936. január 16-án állították hadrendbe. Első parancsnoka az a Viktor Schütze lett, aki a későbbiek folyamán 35 hajó (180.073 BRT) elsüllyesztésével az egyik legeredményesebb német tengeralattjáró parancsnok volt a II. világháborúban. A hajó összesen 20 harci bevetést teljesített, melyek során elsüllyesztett 15 hajót – köztük egy szovjet aknarakót – összesen 35.871 BRT vízkiszorítással. Az U—19-es – öt más tenger- alattjáróval együtt – egy különleges küldetés keretében, közel 4000 kilométert utazott Németországból, hogy a Fekete-tengeren szovjet hajózási útvonalakat támadhasson.

Az U–19 tengernagyi szemlén Kiel kikötőjében - 1936.

Ez a háború egyik kevésbé ismert, ám érdekes története. A hajók a háború kitörésekor még az északi-tengeren kerültek bevetésre, azonban 1941-ben a Szovjetunió megtá- madásakor a hadvezetés a hajók áthelyezéséről döntött, és mivel a Boszporuszt a török semlegesség miatt nem használhatták, más megoldást kerestek a szállításra. A hajókat Kielbe vezényelték, majd Drezdába hajózták. Ott részben szétszerelték és a Dunához szállították, ahol kompokon vitték az alkatrészeket és a hajótesteket a Fekete-tengerig. Az összeszerelésre Konstanca hadikikötőjében került sor.

1942 őszéig három hajó jutott el így a Fekete-tengerre, melyeket 1943-ban még három követett. (U–9, U–18, U–19, U–20, U–23, U–24). A Fekete-tengerre szállított tengeralatt- járó-egység parancsnokává Rosenbaum tengerészkapitányt nevezték ki, aki korábban a Földközi-tengeren elsüllyesztette a HMS Eagle repülőgép-hordozót. Hasonló nagyságú sikerekre most nem számíthatott.

A hat hajó közel két évig szolgált a Fekete-tengeren, 55 bevetés során elsüllyesztettek kilenc kisebb hadihajót és 25 kereskedelmi hajót, összességében mintegy 45.000 BRT hajótérrel, de közben őket is komoly veszteségek érték: közülük három a tenger mélyére süllyedt. Az U–9-es tengeralattjárót 1944. augusztus 20-án Konstancában egy szovjet légitámadás során érte olyan súlyos találat, hogy elsüllyedt, személyzetének csak egy része menekült meg.

A többi hajó a német csapatok visszavonulása következtében támaszpont nélkül maradt. Az U-18-as és az U-24-es sérült volt, ezeket 1944. augusztus 25-én saját személyzetük Konstanca közelében a tengeren elsüllyesztette. Az U–19-es, U–20-as és U–23-as – haza- hajózási lehetőségek nélkül – kifutott utolsó útjára, és 1944. szeptember 10-én a török partok közelében szintén saját személyzete süllyesztette el . A három hajó legénységét a török hatóságok a háború végéig internálták, így a hadifogságot sikerült elkerülniük.

Kutatók 2008-ban Törökország partjaihoz közel, a Fekete-tenger mélyén bukkantak rá a három tengeralattjáróra, amelyek a második világháború során kerültek a Fekete-tengerre. Az U–19-es Zogiuldak városához viszonylag közel található, de a kutatást nehezíti, hogy nagyjából 300 méter mélyen lehet.

Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához