U-23 német tengeralattjáró
Típus: | IIB |
Első parancsnok: | Erwin Sachs |
Építő: | Germaniawerft A.G., Kiel |
Építés kezdete: | 1936. ápr. 11. |
Vízrebocsátás: | 1936. aug. 12. |
Szolgálatba állítás: | 1936. szept. 24. |
Szolgálat vége: | 1944. szeptember 10. |
Sorsa: | 1944. szeptember 10-én saját legénysége elsüllyesztette a török partok közelében (41°16'N,031°26'E). |
A IIB típusú U—23-ast a Germaniawerft gyártotta, Kielben. Az 1936. augusztus 28-i vízre- bocsátását követően 1936. szeptember 24-én állították hadrendbe. A hajó összesen 16 harci bevetésben vett részt, melynek során 12 hajót süllyesztett el, összesen 30.788 BRT vízkiszorítással. Az U—23-as egyik érdekessége, hogy 1937 szeptemberében – amikor Otto Kretschmer* első tengeralattjáróját, a VIIA típusú U—35-öt otthagyta – ennek a hajónak a parancsnokságát kapta meg.
Mikor Németország megtámadta Lengyelországot, Kretschmer még mindig az U—23 parancsnoka volt; és a Kriegsmarine többi tengeralattjárójához hasonlóan az U—23 is bevetésre indult. Első háborús őrjáratát az Északi-tengeren való átkelés után, az angol partoknál kezdte. Az első, Kretschmer áldozatául esett hajót, egy az U—23 által telepített akna süllyesztette el, 1940. január 12-én a Moray Firth-ben. A hajó egy 10 517 tonna víz- kiszorítású dán tanker, a Denmark volt. Egy hónappal később, február 18-án Kretschmer, a Pentland Firth partjánál elsüllyesztette az 1300 tonnás brit rombolót, a HMS Daringot, miközben az a HN-12 konvojt kísérte Norvégiából. Nyolc őrjárat elteltével, 1940 áprili- sában Kretschmer otthagyta az U—23-at, mert az újonnan elkészült VIIB típusú, U—99 parancsnokává nevezték ki. Utóda Heinz Beduhn lett.
A másik érdekesség, hogy az U—23-as – több más tengeralattjáróval együtt – egy külön- leges küldetés keretében, közel 4000 kilométert utazott Németországból, hogy szovjet hajózási útvonalakat támadjon a Fekete-tengeren; ezért 1941-ben a Szovjetunió elleni támadáskor a hajók áthelyezéséről döntöttek. Mivel a Boszporuszt a török semlegesség miatt nem használhatták, más megoldást kerestek a szállításra. A hajókat előbb Kielbe vezényelték, majd Drezdába hajózták. Ott részben szétszerelték és a Dunához szállítot- ták, majd kompokon vitték az alkatrészeket és a hajótesteket egészen a Fekete-tengerig; az összeszerelésre Constanca hadikikötőjében került sor.
A hat hajó közel két évig szolgált a tengeren, és több tucat ellenséges hajót süllyesztettek el, bár őket is komoly veszteségek érték: közülük három a tenger mélyére süllyedt. 1944 augusztusában, amikor Románia a szovjetek mellé állva hadat üzent a németeknek, a há- rom megmaradt hajó magára maradt. Támaszpont és hazahajózási lehetőségek nélkül a kapitányok azt az utasítást kapták, hogy süllyesszék el hajóikat, majd próbáljanak vala- hogy visszajutni Németországba. A legénységnek azonban az utóbbi nem sikerült: a törökök elfogták, majd internálták őket. Az U—23-as roncsa a török Agva városától négy kilométerre, 50 méter mélyen található a víz alatt.
*Otto Kretschmer (1912-1998) a legeredményesebb német tengeralattjáró parancsnok volt a II. világháborúban. Annak ellenére, hogy a háború hat évéből mindössze másfelet szol- gált, megdönthetetlen rekordot állított fel az elsüllyesztett hajók vízkiszorítását illetően. 1939 szeptemberétől 1941 márciusában bekövetkező fogságba eséséig, 47 hajót süllyesz- tett el, melyek együttes vízkiszorítása 274 333 tonna volt. Teljesítményével kiérdemelte a Tölgyfalombokkal és kardokkal ékített Lovagkeresztet, valamint számos további kitünte- tést. (Általában észrevétlenül lopakodott be a szövetséges konvojok közepébe, őrjáratai alatt pedig vonakodott rádiókapcsolatot tartani, így kapta a „Csendes Ottó” becenevet.)
Vissza az ismertebb tengeralattjárók listájához