Wurfrahmen 40-t általában Sd.Kfz. 251/1-es féllánctalpasokra szerelték, így egy sokkal mozgékonyabb és valamivel védettebb tüzérségi egységet kaptak, mint a vontatott Nebelwerfer. A járművet a katonák találóan csak "Gyalogos Stuka"-nak (Stuka zu Fuss) nevezték utalva romboló erejére. Az 1941-ben kifejlesztett csövekből összeállítható keret minden Sd.Kfz. 251-esre könnyen felerősíthető volt.

A keretre 6 darab rakétaindítót lehetett szerelni Wurfrahmen 40 rakéták számára (egyes források Wurfkörper néven említik). Mint az összes korabeli rakétatüzérségnél, a rakéták pontatlanok voltak és ezért nagy számban lőtték őket a célpontra. A sűrűn érkező gyújtó töltetű rakéták sokkhatása viszont elsöprő erejű volt. A rakétákat a jármű megfelelő irányba történő állításával lehetet becélozni, míg lőtávolságukat a kilövés szögének változtatásával határozták meg. A 280 mm-es rakétával 1,9 km-es, míg a 320 mm-es rakétával 2,2 km-es maximális hatótávolságot lehetett elérni. Ez a fegyverrendszer az egész II. világháború ideje alatt szolgálatban állt.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 5,76 m; szélesség 2,10 m; magasság 1,75 m
• Súly: 7810 kg;
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: 6 db 320 mm-es gyújtó- vagy 6 db 280 mm-es repesz-romboló rakéta, 2 db 7,92 mm-es MG 34 vagy MG 42 géppuska
• Páncélzat: 8-15 mm
• Hatótáv: 300 km
• Motor: egy 100 LE-s Maybach HL 42 benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 52,5 km/h;