A Wermachtban alkalmazott első rakétalövedék az 1935-ben bevezetett, 11 cm-es füstnyomjelzős készülék volt. Az igen egyszerű indítóállvány egy aknavető elemeire épült. Az Nb.Wf.35 jelű fegyver hatótávolsága 4,5 km volt. Az időben és űrméretben következő fegyver a fajtán belül legelterjedtebb 15 cm-es Nb.Wf.41 ködvető.
A korábban hajtóanyagként alkalmazott – erős füstcsíkot fejlesztő – fekete lőport itt rész- ben már az indítás helyét el nem áruló diglikol nitrocellulóz váltja fel. Öt- vagy tízcsövű indítószerkezetét könnyű lövegtalpra, illetve páncélozott szállítójárműre szerelve egya- ránt alkalmazták. A szovjet rakétalövedékek lényegesen kisebb repeszhatásával szemben – amelyek robbanótöltete a földbe csapódó fejrészben volt – a mintegy 50-80 cm magas- ságban szétterülő repeszek hatása élőerőre és gyengén páncélozott járművekre igen nagy volt.
TECHNIKAI ADATOK
- Űrméret: 158 mm; csőhossz: 1300 mm
- Rakétatöltet: 34,2 kg
- Tömeg: 770 kg
- Személyzet: 4 fő
- Maximális lőtávolság: 7060 m
- Lövedék torkolati sebessége: 342 m/s
- Elméleti tűzgyorsaság: 6 lövés/perc