Az 1941-es év harcai bebizonyították a szovjet hadvezetésnek, hogy könnyű harckocsijaik gyakorlatilag használhatatlanok. Ezért rohammunkában megtervezték a T-70-es harcko- csi (meghosszabbított) alvázán a SZU-76 rohamlöveget, melynek szokatlan elrendezését a kényszer szülte: a ZiS-3-as ágyút csak hátulra tudták felszerelni. A háborús kényszer- helyzet miatt a kapkodva megtervezett típus igencsak spártai körülményeket biztosított a személyzet számára.

Az első SU-76-osok 1942 végén jelentek meg a csapatoknál, és 1943 közepére már tekintélyes számban álltak rendelkezésre. Csakhogy ekkorra a jobb páncélvédettségű német harcjárművek ellen már nem ért sokat a ZiS-ágyú tüze, ezért az eredetileg pán- célelhárításra tervezett típust a gyalogság támogatására osztották be. 1945-re számos SU-76-ost alakítottak át lőszerszállító vagy műszaki mentőjárművé. A háborút követően jelentős mennyiségű SU-76-ost adtak át Kínának és Észak-Koreának.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 4,88 m; szélesség 2,73 m; magasság 2,17 mm
• Súly: 10 600 kg
• Személyzet: 4 fő
• Fegyverzet: egy 76 mm-es ZiS-3 ágyú
• Páncélzat: 25 mm
• Hatótáv: 450 km (úton)
• Motor: két, egyenként 70 LE (52,2 kW) teljesítményű hathengeres GAZ benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 45 km/h; gázlóképesség 0,89 m; lépcsőmászó képesség 0,70 m; árokáthidaló képesség 3,12 m