A 1930-as években a szovjet hadvezetés rengeteg időt és fáradságot áldozott egy köny- nyűharckocsi-sorozat kifejlesztésére. Amikor 1941 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót, ezen munkálatok legfrissebb "eredménye"1942 őszétől a T-70-es volt. Bár a háborús tapasztalatok megmutatták, hogy a könnyű harckocsik nem elég hatásosak, a veszteségek miatt a szovjet hadvezetés rákényszerült a típus tömeges gyártására.

A T-70-es alváza hasonlított az előd T-60-éhoz, de két motorral szerelték, hogy a megvas- tagított páncélzat és a 45 mm-es löveg befogadására alkalmas, megnagyobbított torony súlytöbbletét elbírja. Bár megfelelő páncélzattal rendelkezett, fegyverzete azonban csak alig volt alkalmas a nehezebb harckocsik leküzdésére, elsősorban azért, mert a harckocsi parancsnokának kellett kiszolgálnia a löveget is, ami alaposan megnehezítette egyéb fe- ladatainak ellátását. A T-70 így nem kapott jelentős szerepet a háborúban, elsősorban felderítésre és a gyalogság közvetlen támogatására használták.

1943 végéig több mint 8200 darabot gyártottak a típusból, de a T-70 csak a legnagyobb jóindulattal volt élvonalbeli harckocsinak tekinthető. Teljesítménye természetesen sokkal jobb volt, mint elődjéé , de a német páncélosok tűzerejével szemben már 1941-ben is reménytelenül hátrányba került. 1943 őszén, amikor már elegendő számú T-34 készült, gyártását leállították. (A könnyen előállítható alvázat a SU-76 rohamlövegek számára azonban tovább gyártották.)

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 4,29 m; szélesség 2,32 m; magasság 2,04 mm
• Súly: 9367 kg
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: egy 45 mm-es ágyú és egy 7,62 mm-es géppuska
• Páncélzat: 10-60 mm
• Hatótáv: 360 km (úton)
• Motor: két 140 LE-s (104 kW) összteljesítményű GAZ-202 benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 45 km/h; gázlóképesség 0,8 m; lépcsőmászó képesség 0,71 m; árokáthidaló képesség 1,8 m