A SU-152 a II. világháborúban a szovjet hadsereg első nehéz rohamlövegeinek egyike volt. A T-34-es harckocsin alapuló SU-122-es gyártásával párhuzamosan kezdték el fejleszteni a KV-1-es harckocsi alvázára épített SU-152-es rohamlöveget. 1943-ban lépett szolgálatba, még éppen idejében ahhoz, hogy részt vegyen a kurszki csatában.

A típust kettős feladatra szánták: egyfelől páncéltörő fegyverként, másfelől pedig nehéz rohamlövegként kellett megállnia a helyét. 1944-ben és 1945-ben ez a típus haladt a tá- madások élén, és a háború végén az elsők között érte el Berlint is. A rohamlöveg jól bevált, egészen a háború végéig gyártották, a későbbi években már az IS-harckocsik alvázát felhasználva. A SU-152 legnagyobb hiányossága az volt, hogy nem rendelkezett elegendő belső térrel a szükséges lőszermennyiség számára, így minden egyes járművet folyamatosan lőszerszállító járművekről kellett ellátni, ami meglehetősen kockázatos vál- lalkozás volt, és korlátozta a taktikai mozgékonyságot is. Ettől függetlenül a világháborút követően is szolgálatban maradt.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 8,95 m; szélesség 3,25 m; magasság 2,46 m
• Súly: 45 500 kg;
• Személyzet: 5 fő
• Fegyverzet: egy 152 mm-es ML-20S ágyútarack, és egy 12,7 mm-es DShK géppuska
• Páncélzat: 20-75 mm
• Hatótáv: 330 km (úton)
• Motor: egy 600 LE-s 12 hengeres V-2K diesel-motor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 43 km/h

*A KV szovjet nehézharckocsik - kicsit részletesebben