A North American cég NA-40-es típusjelű gépét 1938-ban tervezték. Már a prototípus elkészülésekor megrendelést kapott a gyár, és 1939-ben már sorozatban állította elő az immár B-25 névre hallgató gépet. A Mitchelleket kategóriája legjobb gépeinek tartották, rendkívül jó közepes bombázó volt, ezt a majd' 11 ezer elkészült repülőgép is igazolja.

Ebből jócskán szállítottak a Szovjetuniónak és Kínának is. Többféle feladatot is képes volt ellátni, az alapfunkción kívül fotófelderítésre és tengeralattjárók ellen is alkalmazták, ez utóbbi típust az amerikai haditengerészetnél PBJ-1-nek nevezték. 1942. április 18-án a Hornet repülőgép-hordozóról felszálló, James Doolittle parancsnok által vezetett Mitchell B-25B-kötelék intézte az első amerikai légitámadást Tokió ellen. A B25J típusból 4318 db készült el, 313 db-ot átadtak az Egyesült Királyságnak Mitchell Mk.III. típusjellel. A típust a háború után is exportálták. A USAF 1960 májusában selejtezte ki az utolsót.

TECHNIKAI ADATOK: (B-25J)

• Hossz: 16,10 m
• Magasság: 4,81 m;
• Fesztávolság: 20,60 m
• Szerkezeti tömeg 9580 kg
• Felszálló tömeg: 16 350 kg
• Személyzet: 6 fő
• Fegyverzet: tizennyolc darab 12,7 mm-es Browning géppuska, max. 1400 kg bomba
• Motor: két darab 1850 LE-s Wright R-2600-29 csillagmotor
• Hatótáv: 4300 km
• Teljesítmény: max. sebessége 440 km/h; csúcsmagasság 7260 m