Fegyver nélküli bombázóként 1938-ban kezdték el tervezését a II. világháború egyik legsokoldalúbb repülőgépének. Mivel a repülőgépet – főleg anyagtakarékossági okokból – fából építették, a radarok számára szinte láthatatlan volt. Sebessége miatt nem volt szüksége védelmi fegyverzetre, amelynek köszönhetően a gép személyzetét is csökken- teni tudták. Ez így a bombázóknál szokásos hat fő helyett mindössze két fő volt. 

1940-ben került a csapatokhoz, ahol a különböző típus-változatait sikeresen alkalmazták nappali- és éjszakai bombázóként, nagy hatótávolságú nappali és éjszakai nehézva- dászként, vadászbombázóként, aknatelepítésre, járőrfeladatokra, rakétákkal felszerelve földi célok és hajók ellen, valamint kiképző- és gyakorlógépként. 1942-től fokozatosan a Mosquitokkal váltották fel a Bristol Blenheimek egy részét. A II. világháború végéig a típusnak több mint 40 változata készült el, és repült valamennyi fronton. Több üzemben összesen 7781 darab készül el a különféle altípusokból. A szövetségesek egyik leghaté- konyabb repülőgépének számított.

TECHNIKAI ADATOK (Mosquito B. Mk XVI)

• Hossz: 13,56 m 
• Magasság: 4,62 m
• Fesztávolság: 16,52 m
• Hatótáv: 2888 km (907 kg-os bombateherrel) 
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 11 280 m
• Szerkezeti tömeg: 7031 kg (max. felszálló tömeg: 11 768 kg)
• Csúcssebesség: 668 km/ó, emelkedőképesség 4570 m-re 7 p 30 mp alatt
• Fegyverzet: külső és belső bombateher 1814 kg-ig
• Hajtómű: két 1580 Le-s (1253 kW) Rolls-Royce Merlin 72/73 vagy 76/77 típusú, 12 hengeres V-motor