Az előd M14/41-es gyártásával 1942 végén álltak le az olaszok, ekkor tértek át az M-sorozat legutolsó darabját jelentő M.15/42-re, majd a közepes harckocsit 1943 elején állították szolgálatba. Hosszát 5,04 m-re növelték, ezáltal megnőtt a motortér is, és ez lehetővé tette egy erősebb benzinmotor beépítését.

Az eredeti szerkezethez képest több kisebb külső módosítást is végrehajtottak rajta (külső üzemanyagtartályok felszerelésére szolgáló állványok, átalakított kipufogó- rendszer stb.). A legfontosabb változtatás mégis az volt, hogy forgatómotorokkal látták el tornyot, és a 47 mm L/32-es löveg helyett egy 47 mm L/40-et alkalmaztak fő fegyverként. Az ágyú percenként már 8 lövést tudott leadni, torkolati sebessége pedig 820 m/s volt. Ez ugyan javulást jelentett a korábbi ágyúhoz képest, de 1943-ban egy ütőképes harckocsi- ágyú már nem lehetett 75 mm-nél kisebb kaliberű. Ezt felmérve 1943 nyarán az olaszok leálltak az M-sorozat gyártásával, és az olasz konstruktőrök belefogtak az új P-sorozat (Pesante, vagyis nehéz) tervezésébe.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 5,04 m; szélesség 2,20 m; magasság 2,40 m
• Súly: 14 372 kg
• Személyzet: 4 fő
• Fegyverzet: egy 47 mm-es L/40 ágyú és négy 8 mm-es Breda M38 géppuska
• Páncélzat: 6-42 mm
• Hatótáv: 200 km
• Motor: egy 192 LE-s SPA TBM 42-es benzinmotor 
• Sebesség: 45 km/h (úton)

*Olasz harckocsi típusok 1917 és 1943 között