A vadászgépek az I. világháború alatt jelentek meg, a bombázógépek széleskörű harcászati alkalmazása viszont teljesen új fejezetet nyitott a katonai légierő történetében. Az 1920-as években sok katonai teoretikus, közöttük a brit Trenchard és Groves tábornok, az amerikai Mitchell tábornok és az olasz Douhet tábornok úgy tartotta, hogy a bombázók a gazdasági infrastruktúra megsemmisítésével és a polgári lakosságra mért csapásokkal önállóan is térdre kényszeríthetik az ellenséget. „Két fontos tényezővel van dolgunk: a lelki és az anyagi hatással, és mindkettőt a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni."

Az I. világháború után beköszöntött a repülés kora, és ez meghatározta az 1939-45-ös háború stratégiáját. „A Luftwaffe feladata: Megakadályozni az ellenséges légierő beavatkozását, leküzdeni a partraszállási helyeket veszélyeztető parti erődítményeket, megtörni az ellenséges szárazföldi csapatok kezdeti ellenállását, és szétverni a felvonuló tartalékokat. Ehhez a légierő egyes kötelékeinek a lehető legszorosabban együtt kell működniük a partra szállt csapatokkal" — szól Hitler 1940. július 16-án kiadott 16. sz. utasítása.

1897. október 29-én a Rajna-vidéki Rheydt-ben, egy többgyermekes katolikus családban született. A csontvelőbetegségben szenvedő, gyenge fizikumú fiú sántított az egyik lábára; és 165 centiméteres magassága miatt töpörödött németnek csúfolták gyermekkorában. A testi hibája miatt kialakult beteges kisebbségi komplexusát csak a tanulásban elért sikereivel tudta kompenzálni.

Katolikus egyházi iskolába járt, majd a gimnáziumot Rheydtben végezte. Miután az érettségit 1917-ben évfolyamelsőként letette, a jezsuitáknál tanult, majd a bonni, würzburgi, valamint a freiburgi egyetemen irodalmat és filozófiát hallgatott. 1922-ben a heidel- bergi egyetemen irodalomból doktorált. Egye­temis- taként írói ambíciói voltak, de minden írói próbálko- zása kudarccal végződött.

1943 tavaszán fokozódnak a szövetségesek hadászati támadásai. Szinte naponta bombázzák a német városokat és ipari létesítményeket. A Luftwaffe pedig nem bír az ellenséges gépek tömegével, ami mély belső válságot idéz elő. A Luftwaffe hatalmas veszteségeket szenved, különösen a sztálingrádi és a tunéziai csatában.

Az 1941-es hadműveletek befejeztével a Jugoszláv Királyságot szétdarabolták. Jelentős részét a III. Birodalomhoz és Olaszországhoz csatolták, egy kisebb részét Magyarország és Bulgária vette vissza. Két csatlósállam is létrejött: a független horvát állam és Szerbia.

A tuhelji plébánia anyakönyve szerint Josip Broz 1892. május 7-én született az akkor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó horvátországi Kumrovecben, egy népes, de szegény család fiaként. Születésével kapcsolatban azonban mintegy tízféle dátum létezik, melyek közül a Tito-kultusz idején május 25-ét ünnepelték hivatalosan.

A családi házból 15 évesen elkerülve pincérkedésből és lakatosmunkákból tartotta fent magát. Előbb Bécsújhelyen dolgozott, majd Németországban a Benz cégnél, mielőtt a Daimler tesztvezetője lett. 1914-ben — még az első világháború kitörése előtt — mint az Osztrák-Magyar Monarchia alattvalójának, be kellett vonulnia a hadseregbe. Galíciában megse- besült, orosz fogságba esett, megszökött, majd a bolsevik párt tagja lett.

Az első világméretű konfliktus némelyik szakaszát a bombázások döntötték el. Az akkori hadműveletek azonban semmiben sem hasonlítottak a húsz évvel későbbiekhez. A szövetséges hatalmak második világháborús győzelmét meghatározó stratégiai bombázás taktikájának fejlődéséhez — a számos bírálat mellett — nagymértékben hozzájárult Douhet olasz tábornok.

A második világháború egyik fontos témája a szövetséges – és benne az amerikai – légierő bombatámadásai az európai kontinens ellen, hiszen ekkor formálódott ki az amerikai légierő mind a mai napig érvényben lévő stratégiája és harci módszere. A súlyos veszteségek és az elhúzódó háború miatt az amerikai közvélemény ugyan sokszor bírálta a bombázások hatékonyságát és hasznosságát, a háború végén a németek mégis a stratégiai bombázást tették az első helyre, amikor vereségük fő okát keresték. 1945 januárjára akkora káosz uralkodott Németországban, hogy az a szövetségesek inváziója nélkül is összeomlott volna.

A bombázások egy éve sújtják a III. Birodalmat. A légitámadások 1943-ban, a casablancai konferencia után fokozódnak. A Németország elleni légitámadások fontossági sorrendjét a szövetségesek casablancai konferenciáján határozták meg 1943 januárjában. Ez a következő volt: tengeralattjáró-támaszpontok; a német repülőgépipar; a fontosabb közlekedési csomó- pontok; olajfinomítók és üzemanyaggyárak; és a hadianyagot előállító üzemek.

1943 végén Teheránban Churchill még azt remélte, hogy Sztálint kísértésbe lehet vinni földközi tengeri akciókkal és a Dardanellák újbóli megnyitásával. Nem lehetett, Sztálin a második front megnyitásához ragaszkodott. Korábban a Churchill és a brit vezérkar által képviselt balkáni partraszállás terve több szövetségi konferencián is napirendre került, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a trieszti angol partraszállás majd előnyomulás a ljubljanai szorosban Budapest és Bécs irányában 1944 folyamán már elképzelhetetlen. Churchill a végsőkig ragaszkodott ehhez a tervhez, a második quebecki konferencián még az amerikai vezérkar vonakodó, feltételekkel körülbástyázott beleegyezését is megszerezte.

Sztálin, Roosevelt és Churchill a teheráni szovjet nagykövetségen