1897. október 29-én a Rajna-vidéki Rheydt-ben, egy többgyermekes katolikus családban született. A csontvelőbetegségben szenvedő, gyenge fizikumú fiú sántított az egyik lábára; és 165 centiméteres magassága miatt töpörödött németnek csúfolták gyermekkorában. A testi hibája miatt kialakult beteges kisebbségi komplexusát csak a tanulásban elért sikereivel tudta kompenzálni.

Katolikus egyházi iskolába járt, majd a gimnáziumot Rheydtben végezte. Miután az érettségit 1917-ben évfolyamelsőként letette, a jezsuitáknál tanult, majd a bonni, würzburgi, valamint a freiburgi egyetemen irodalmat és filozófiát hallgatott. 1922-ben a heidel- bergi egyetemen irodalomból doktorált. Egye­temis- taként írói ambíciói voltak, de minden írói próbálko- zása kudarccal végződött.

A kezdetben banki alkalmazottként dolgozó Goebbels eleinte a szocialista eszmékért ra- jongott, sőt Georg Strasser társadalmi radikalizmusa vonzotta; majd Hitlert megismerve, valamint a Mein Kampf című művének egyes részeit olvasva, a Führer bűvkörébe került. Miután csatlakozott a náci párthoz, retorikai képességeinek köszönhetően a párt nélkü- lözhetetlen propagandistájává vált.

Gobbels, akiben a nagyravágyás és az alázat optimálisan kiegészítette egymást, rövid idő alatt végigjárta a politikai ranglétrát. Először Strasser titkára lett, majd brandenburgi kör- zetvezető, aztán a Reichstag tagja és országos propagandavezető, végül 1933-ban Hitler a Nemzeti Közfelvilágosító és Propaganda Minisztérium első emberévé nevezte ki. Ezzel a film, a sajtó, a képzőművészet, a színház és a rádió is Goebbels felügyelte alá került. Most tudta igazán kiteljesíteni elméletét össznemzeti szinten a rádiót és a sajtót kénye-kedve sze­rint felhasználva. Megszervezte a zsidó üzletek bojkottját, a „degenerált" irodalom nyilvános égetését, valamint megrendezte a „kristályéjszaká­nak" nevezett pogromot...

Goebbels imádta a nőket és a luxust. Gyakran szökött meg családi fészkéből, tivor­nyákat rendezett a Velencében horgonyzó jachtjának fedélzetén, vagy fiatal színésznőket csábít számos „legénylakásának" egyikébe. Élvhajhász, azonban annak lázában sem hagyta el józan ítélőképessége és előrelátó valóságérzéke; már 1941-1942 telén tudatában van az egyre romló helyzetnek. Ellenzi a Szovjet­unió megtámadását, ennek ellenére megduplá- zott energiával fanatizálja a német népet. Minden talál­kozása Hitlerrel – akit imád – új energiákkal tölti fel és megerősíti hitében. Goebbels paradoxona éppen abban rejlik, hogy megfér benne egymás mellett gyakorlatias intelligen­ciája és tudata, valamint a führerébe vetett megingathatatlan hite.

1944 őszén a birodalom teljhatalmú meg­bízottja lett a totális mozgósítás ellátására. Az elkerülhetetlen katasztrófa tudatában a németek szemébe hazudik egyre csak azt állítva, hogy a győzelem már közel van. Manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekről, a „frontok kiegyenesítéséről”; meghirdette a „totális háború”-t, melynek során többek kö- zött megnövelték a munkaidőt, lerövidítették az oktatást. Ekkorra már Hitler legközelebbi munkatársává vált, mindvégig hűséggel szolgálta a diktátort. A zsidók fizikai megsemmi- sítésének megszervezésében és kivitelezésében aktív szerepet vállaló politikus még élete utolsó napjait is a kancellár társaságában töltötte; 1945 áprilisában Hitler kérésére fele- ségével, valamint gyermekeivel együtt a Führer-bunkerbe költözött.

1945. április 30-án Hitler politikai végrendeletében utódjává nevezte ki. Mintegy fél napig töltötte be ezt a posztot; a kilátástalan helyzetet látva az öngyilkosság mellett döntött. Néhány órával Hitler és Eva Braun öngyilkossága után 1945. május 1-én Goebbels hat gyermekét megmérgezték, majd feleségével együtt ciánkapszulát vett be.