A II. világháború legtitkosabb és leghíresebb titkosszolgálati műveletének, az Ultrának a történetet máig sem ismerjük teljes egészében. A hadművelet, amelyet a brit titkosszolgálat Ultra Secretnek kódolt, rászolgált elnevezésére. Ma már például tudjuk, a legnagyobb part- raszálló hadműveletnek (Normandia) sikerét is nagymértékben az "Ultra Secret" biztosította.

1914: A londoni admiralitáson megalakul az első rádiólehallgató központ, a 40-es szoba, parancsnoka Reginald Hall admirális, akit "a szakma" csak Kacsingatósnak nevez. "Habó- kos társaságnak néztek bennünket, mígnem robbant a bomba — emlékezik vissza Hall —, 1917 márciusában megfejtettük Németország külügyminiszterének, Zimmermannak azt a sifrírozott rádiógrammját, amelybe nem kevesebbre buzdítja Mexikó kormányát, minthogy üzenjen hadat az USA-nak."

A megfejtés napján egy új szakma született, a rádiókriptológia. 1918 novemberében az I. világháború véget ért. A 40-es szoba habókosait szélnek eresztették. De nem mindenkit. Hall admirális maradt, azok közé tartozott, akik túl sokat tudtak ahhoz, hogy higgyenek Németország megbékélésében.

Scherbius Enigma-szabadalma 1928-ból.

Mindeközben Németországban. Egy hétköznapi kis üzemben, a berlini Chipermashines AG-nél dolgozik egy tehetséges mérnök, Arthur Scherbius. Nem érdekli a politika, csak a rádiótechnika és megépíti az első radiocodmaschine-t. A gép annyira hétköznapi — senki sem gondol későbbi karrierjére —, hogy a berendezés egy évtizedig kapható volt minden német szaküzletben. Ám Hitler hatalomra jutása után ez az állapot megváltozik, a készü- lék a hadsereg kezébe kerül, fejlesztése az SS-é "szigorúan titkos" minősítéssel.

De nem egészen titkos. A lengyel hadsereg rejtjelező parancsnoka Langer ezredes 1934-ben változást észlel a titkos német rádióadásokban. Emberei kereskedelmi ügynöknek álcázva beutazzák Németországot és összevásárolnak minden fellelhető híradó-eszközt és — máig sem tisztázott módon — eljutnak Scherbius régi radiocodmaschine-jéig is. Rög- tön látják, hogy valami különös szerkezettel van dolguk, és megpróbálják rekonstruálni belőle azt a gépet, amiről feltételezik, hogy az új "feltörhetetlen" rádiójeleket produkálja.

W. S. Stephenson hadnagy egy brit SPAD VII vadászgépben 1918 körül.

Bár 1939 elejéig Nagy-Britanniában dúl a megbékéltetési politika, vannak, akik semmibe veszik Chamberlain békevágyát. Ekkor kerül képbe William Stephenson, az az ember, aki Churchilltől elnyeri az Intrepid (Rettenhetetlen) fedőnevet, és akit majd miniszterelnök- ként nem kevesebbel bíz meg, mint hogy titkos összekötő legyen közte és Roosevelt amerikai elnök között.

Az 1896 nyarán Kanadában született angol nem mindennapi figura: egyszerre Kanada könnyűsúlyú bokszbajnoka és neves matematikus, a rádiózás és a repülés szerelmese. Az I. világháborúban vadászpilóta, a háború után sikeres üzletember, elektrofizikus, és jó barátja Hall admirálisnak. Hogy Stephenson mikor figyelt fel az Enigmára, nem tudni. Még az is lehet, hogy véletlen volt.

William S. Stephenson szürke nadrágban, balra sötét öltönyös kabátban, a HMS Prince of Wales fedélzetén Winston Churchill és Franklin Roosevelt társaságában, 1941. augusztus 17-én, az új-fundlandi Placentia Bayben találkozva.

"Mikor 1924-ben üzleti úton Németországban jártam — emlékszik vissza — a Chiper cég felkínált nekem megvételre valami rádiókód gépet. Nem érdekelt a dolog. Csak sokkal később, 1937-ban, mikor lengyel kapcsolataink figyelmeztetéseit vettük, jöttem rá, hogy ez a valami nem más, mint amit a német hírszerzés Enigmának nevez, és amit a lengyelek úgy, ahogy összetákoltak, s vészesen hasonlít ahhoz a régi Chiper géphez. Megijedtem. Ha a náciknak sikerül kifejleszteni egy feltörhetetlen rádiókód berendezést, az a vesztünket jelentheti."

Ettől a pillanattól Stephensont egyetlen dolog érdekli: megszerezni az Enigmát. A lengyelek, versenyt futva az idővel, már a háború küszöbén sikerül kidolgozniuk egy olyan matematikai ciklust, amely közel állt az Enigma működési elvéhez. Az így megépí- tett lengyel "kópia" becsült teljesítménye: minden adóoldalról indított betűt kb. százezer variációba kódolva képes rádión leadni. 1939. augusztus 21-én a lengyelek elküldik Lon- donnak a várva várt jelszót: "mesteremberünk utazásra kész".

Bletchley Park

Közép-Anglia egy kis városkája Bletchley szélén egy öreg kastély áll, a történet idején teljesen elhagyatottnak látszik — kívülről. Belül azonban hatalmas pincehelyiségben a papírhegyek között lázas munka folyik. Különös emberek dolgoznak itt: a légierő segéd- szolgálatosai, a City bankárainak eleganciájával öltöző, ám most ingujjra vetkőzött civilek, mérnökök, írók, a matematika vagy a nyelvészet egyetemi tanárai. És itt van Watson-Watt professzor, akinek az Ultra és a brit radarrendszer összekapcsolásával döntő szerepe lesz abban, hogy 1940-ben az angolok megnyerik az angliai csatát.

Ide a Bletchleybe hozták az Enigmát. És a gép 1940 tavaszán "megszólalt". Még éppen idejében: május 13-án az Ardennek járhatatlannak hitt útjain át a németek megtámadják a francia vonalakat. Napok alatt kettévágják a frontot, és az angol expedíciós hadsereget — több mint 230 ezer katonát — a csatorna partjához szorítják. Ekkor azonban váratlan dolog történik. A német vezérkar megzavarodik a nem várt gyors előretöréstől, csapdát sejtenek.

Az angolok a Dynamo-hadműveletben többszázezer katonát mentettek ki.

"Elképesztő volt. Az Emigma olyan jól működött, hogy úgy tűnt, a német vezérkar itt vitatkozik Bletchleyben. Rundstedt a tankjait féltette, Göring esküdözött, hogy Stukáival egymaga meg- semmisíti az angolokat. Amíg ment a vita, nekünk sikerült megszervezni a dekódolt adások alapján egy olyan védelmet, amely oltalmába megkezdhettük május 27-én a június 7-ig tartó Dynamo-hadműveletet, az angol erők evakuálását" — emlékszik vissza Winterbotham.

A németek pedig megindították a Oroszlánfóka (partraszállás Nagy-Britanniában) fedőnevű hadműveletet. Azzal Hitler is tisztában volt, hogy légifölény kivívása nélkül esélyük sincs a partraszállásra, ezért 1940. augusztus 10-én megkezdődött az Anglia feletti légicsata. De ebbe már döntően szól bele az Ultra: Winterbotham emberei tudták olvasni a német légi főhadiszállás rádiógramjait, és az Ultra radarral kombinált felderítő rendszere Dowding marsall vadászrepülő- főhadiszállásának előre jelezte a német légi összpontosítások helyét és irányát.

Enigma használatban.

Mindmáig kényes kérdés maradt, mennyire osztották meg az angolok az Ultra titkait a szövetségesekkel. A legújabbkori történetírás egyértelműen úgy foglal állást, hogy az oroszok elől legalább olyan szigorúan titkolták az Ultrát, mint a németek elől.

Köztudott, hogy Churchill 1941 áprilisában — ekkor a Szovjetuniót még kölcsönös meg nem támadási szerződés kötötte Németországhoz — személyes táviratot küld Sztálinnak. Ebben szó szerint azt írja: "Egy hitelt érdemlő ügynökünktől megbízható információkat kap- tam arról, hogy a németek már március 20-án megkezdték páncélos hadosztályaik átdobását Lengyelország déli részébe. A német csapatösszevonás jelenleg is tart, Exelenciád könnyen ér- tékelni tudja e tény jelentőségét".

Zsukov marsall emlékirataiból tudjuk, hogy Sztálin megmutatta neki a táviratot, és így kommentálta: "Nem ugrunk be nekik, bennünket a németekkel, a németeket a Szovjetunióval ijesztgetik".

Felvetődik a kérdés: ha Churchill megteszi azt, ami az adott helyzetben szinte elképzel- hetetlen volt, ha meggyőzésképp megmutatja a szovjetek elleni támadásra vonatkozó német rádiógrammokat, talán az egész történelem másképp alakul. De a kockázat túl- ságosan is nagy volt. John D. Evans angol régész és akadémikus — aki Bletchley Parkban szolgált — szerint: "Semmi garancia nem volt arra, hogy a nyugati ’imperialista’ hatalmakat gyűlölő Sztálin nem akkori szövetségeséhez, Hitlerhez fordul s a nyugati hírszerzést árulja el."

(Forrás: William Stephenson: A Man Called Intrepid;
F. W. Winterbotham: The Ultra Secret)