És még mindig Norvégia: 1940 áprilisában a Kriegsmarine az „Operation Weserübung" fedőnevű akció során Narviknál 10 torpedórombolóját vesztette el. Az érzékeny veszteség sürgős pótlása érdekében a Deschimag-Bremen hajógyárban 1938, illetve 1939 óta építés alatt álló 1936A típusjelzésű 8 nagy torpedóromboló gyártását felgyorsították.

Az 1940/41-ben elkészült hajókat Z-23 – Z-30 jelzettel látták el (Zerstörer - romboló), de a korábbi torpedórombolóktól eltérően nevet nem kaptak. Ezeket nem hivatalosan NARVIK-osztályú egységekként emlegették az észak-norvégiai kikötővárosnál elsüllyedtek emlékére.

Az új torpedórombolók standard vízkiszorítása 2600, maximális vízkiszorítása pedig 3500-3600 tonnát tett ki. Feltűnően karcsú hajótestük maximális hossza 127, szélessége 12, merülése 4,65 méter volt. A 70 000 LE teljesítményű hat Wagner olajtüzelésű kazán- ból, két Wagner turbinából és 2 darab 3,35 m átmérőjű hajócsavarból álló hajtóművük a rendkívül magas 37,5 csomós sebesség elérését is lehetővé tette.

Zerstörer Z-25

Eredetileg tervezett fegyverzetük öt 15 cm/L-48-as ágyúból, négy 3,7 cm-es és hat 20 mm-es légvédelmi gépágyúból, valamint 8 darab 533 mm-es torpedó-vetőcsőből állt össze. A fegyverzet érdekességét a 15 cm-es ágyúk adták, melyek világviszonylatban a torpedóromboló-kategóriában a legnagyobb ágyúknak számítottak. Maximális lőtávol- ságuk elérte a 23,5 km-t, lövedékük súlya megközelítette az 50 kg-ot. (A rombolókon elhelyezkedő következő legnagyobb lövegnek a franciák 13,8 cm-es ágyúja minősült, 20 km-es lőtávolsággal és 39 kg-os lövedéksúllyal).

A 15 cm-es ágyúkból hármat, egyesével, a hajó hátulsó részére szereltek, míg elöl egy ikerágyús forgótoronyban további kettőt helyeztek el. Aknatelepítésre 60 aknát tudtak magukkal vinni; személyzetük 321 főből állt.

A Tirpitz csatahajó és kísérői, köztük a Z-28 és a Z-29 útban Trondheimbe, 1942. október.

Mivel a Z-23, Z-24, Z-25. Z-26, Z-27, Z-28, Z-29 és Z-30 torpedóromboló 1940., illetve 1941. évi szolgálatba állításakor az ikerágyús forgótornyok még nem voltak készen, így átme- netileg előre is csak egy 15 cm-es ágyút kaptak. Az elülső ikerágyús tornyok beépítésére csak 1942 folyamán került sor. (A 15 cm-es ikerágyús forgótornyok gyártását eredetileg az 1939 januárjában jóváhagyott flottafejlesztési terv (Z-plan) szerint építendő felderítő cirkálók részére kezdték meg. Miután azonban ezek építését 1940-ben beszüntették, az 1936A típusú torpedórombolóknál használták fel az ikerágyús tornyokat.)

Az iker 15 cm-es torony elrendezése, méretei mm-ben.

A hajók oldala vízvonalban torpedó elleni védőövvel (Torpedowulst) rendelkezett, a ha- jótesteken belül hosszában és keresztben nyomásálló, vízhatlan elválasztó lemezfalakat alakítottak ki. A felépítményeket — súlymegtakarítás céljából — jórészt könnyűfémből készítették. Az 1936A típusú torpedórombolók erős fegyverzetükkel, sérülésekkel szembeni viszonylagos védettségükkel, gyorsaságukkal, fordulékonyságukkal és nem utolsósorban stabilitásukkal igen jó konstrukciónak minősültek. (Megj.: mindazonáltal ezek a hajók sem voltak hibátlanok, számos probléma akadt a magasnyomású gőztur- binák megbízhatóságával, valamint a hajók viselkedésével rossz időjárási körülmények között.)

Zerstörer Z-24, valahol a norvég partoknál.

Kisebb hibáik ellenére azonban lövegeik lőtávolságával és hatékonyságával, valamint nagy sebességükkel az adott időben fölényben voltak a Royal Navy legnagyobb torpedó- rombolóival (TRIBAL-osztály) szemben is. Ezeknek az 1870 tonna standard vízkiszorítású hajóknak a maximális sebessége csak 36,5 csomó volt, 12 cm-es ágyúik hordtávolsága 18 km-t, lövedékeik súlya pedig csak 23 kg-t tett ki. Mégis az 1936A típus fegyverzet- és sebesség-fölénye 1942-től, nemigen érvényesülhetett.

A brit és német torpedórombolók közötti ütközetekben az angolok szinte mindig számszerű túlsúlyban voltak, sőt az utóbbiak torpedóromboló flottillái többnyire egy kötelékben mozogtak egy-egy könnyűcirkálóval.

A Z-39 romboló 1945. szeptember 12-én Boston mellett, amerikai kézen.

A NARVIK-osztályú német torpedórombolók közül egyedül a Z-26-on nem került sor az elülső 15 cm-es egyes ágyú átcserélésére ikerágyús toronyra, mivel ennek megtörténte előtt, 1942. március 29-én pályafutása a Barents-tengeren Murmanszktól északra véget ért. A romboló Berger korvettkapitány parancsnoksága alatt — a Z-24 és Z-25 társaságá- ban — megtámadta a PQ-13 jelzésű brit konvojt, de a német torpedórombolók a heves hóviharban szembe találták magukat az angol TRINIDAD könnyűcirkálóval, valamint a FURY és ECLIPSE torpedórombolóval. A rossz látási viszonyok között vívott harcban sú- lyosan megrongálták a TRINIDAD-ot és az ECLIPSE-t, de az elszenvedett találatok folytán a Z-26 is mozgásképtelenné vált, majd elsüllyedt. A Z-24 és Z-25 legénysége a süllyedő Z-26-ról 96 embert tudott kimenteni a jeges vízből.

TECHNIKAI ADATOK (36A)

• Vízrebocsátás: 1940.
• Vízkiszorítás: 2596 t (üresen); 3519 tonna (harckészen)
• Méretek: hossz: 127 m - szélesség: 12 m - merülés: 4,65 m
• Sebesség: 37,5 csomó
• Személyzet: 321+11 fő
• Hajtómű: 2 hajócsavar, 6 Wagner-kazán és 2 gőzturbina - 70 000 LE
• Hatótávolság: 3860 km
• Fegyverzet: 4-5 db 150 mm-es ágyú; 7-10 db 37 mm-es légvédelmi ágyú 10-20 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú; 4 db mélységi bombavető
• Páncélzat: övpáncél 20 mm, fedélzet 20 mm, gépterem 25 mm, lőszerraktár 35 mm

A Z-39 Boston mellett 1945. augusztus 22-én

A nyolc 1936A típusú hajót (Z-23-tól Z-30-ig) 1938 és 1940 között bocsátották vízre. A hét Z-31-től Z-39-ig számozott rombolót Zerstörer 1936A (Mob) osztályba sorolták; 1940-ben és 1941-ben fektették le őket, és valamivel nagyobbak voltak a 1936A-nál. Az építési idő lerövidítése érdekében az eredeti kialakításhoz képest néhány belső módosítást (beleért- ve a gőzturbinákat is, amelyek már kevesebb problémát okoztak) is végrehajtottak.

Nem véletlen, hogy a győztes szövetségesek az összes megmaradt 1936A-t és 1936A (Mob)-ot szétosztották maguk között, és szolgálatba is állították saját flottájukban...

(Forrás: Breyer. S.: Die deutsche Kriegsmarine 1939-1945., Gröner. E.: Die deutschen Kriegsschiffe 1815-1945.)