Új háború — új hordozók. Az európai háború fő színtere szárazföldön volt, a csendes-óceáni hadműveletekhez hasonló repülőgéphordozó-csatára soha nem került sor. A brit repülőgép-hordozóknak elsősorban a kereskedelmi útvonalak, hajókonvojok biztosítása volt a feladatuk, ezért az azokat támadó német tengeralattjárókkal, hadihajókkal és szárazföldi támaszpontú zuhanóbombázókkal kerültek harcérintkezésbe.

Az admiralitás viszonylag hamar felismerte, hogy repülőgép-hordozói nagy sebességük miatt alkalmatlanok a konvojok kisérésére, azért már 1940-ben szorgalmazta a kísérő repülőgép-hordozók építését, egyrészt hazai gyárak által, nagyobbrészt viszont az Egyesült Államokban építendő hajók beszerzését sürgette.

MAC-hajók

Az amerikai beszerzésen túl szükségprogramként elrendelték kereskedelmi hajók és tartályhajók átépítését ún. Merchant Aircraft Carrier (MAC) hajókká, melyek fedélzete alkalmas volt néhány repülőgép bevetésére a konvojok védelmében. Kétféle alaptípusa volt: nagy gabonaszállító és tartályhajóból kialakított változat. Az előírás szerint min. 11 csomós sebességet kellett elérniük, fedélzetüknek min. 120x19 m nagyságúnak kellett lennie. Az első átépítést 1942 őszén kezdték, és a hajó 1943 májusában állt szolgálatba. A gabonaszállítóból kialakított változatnak nem volt hangárfedélzete és repülőliftje, a repü- lőgépek tárolása, előkészítése a fedélzeten folyt. A típusból 6 hajót építettek át, melyek Empire Macalpine, Empire Mackendrick, Empire Macandrew, Empire Macdermott, Empire Macrae, Empire Maccallum neveken álltak szolgálatba.

M/V Rapana, olajszállító hajóból átalakított MAC-hajó.

Az átalakított tartályhajónak a fedélzet alatt volt egy kis hangárja, liftje. A gépek tárolása a fedélzeten, előkészítésük a hangárban történt. A típusból összesen 13 hajót építettek át, amelyek Empire Mackay, Acavus, Gadila, Empire Maccoll, Adula, Macoma, Empire Macmahon, Alexia, Miralda, Empire Maccabe, Almastra, Rapana és Ancylus neveken álltak szolgálatba. A hajók repülőszemélyzete a haditengerészet kisegítő állományából, tiszti és legénységi állománya a kereskedelmi hajózás tisztjeiből és matrózaiból állt.

Kísérő repülőgép-hordozó osztályok

Nagy-Britannia a II. világháború folyamán 6 különböző kísérő repülőgép-hordozót épí- tett. (Megj.: kölcsönbérleti szállítás keretében 38 darabot kapott az Egyesült Államoktól).

HMS Audacity (D10)

HMS AUDACITY: A hadba lépés miatt brit kikötőben internált német HANNOVER utas- szállító átépítésével alakították ki a világ első kísérő repülőgép-hordozóját1940/41-ben. Az eredetileg 5500 tonnás hajó 1941 júniusában állt szolgálatba, 1941 decemberében történt elsüllyesztéséig konvojokat kísért.

HMS ACTIVITY: A Telemachus néven megkezdett kereskedelmi hajó törzsét felhasználva építették át kísérő hordozónak. Az 1942-ben szolgálatba állított 11 800 tonás hajót főleg konvojkísérésre alkalmazták. A háború után visszaépítették kereskedelmi hajóvá.

HMS Pretoria Castle (F61)

HMS PRETORIA CASTLE: A 17 400 tonnás kereskedelmi hajó törzsét építették át először ún. Armed Merchant Cruiser — konvojkísérő katapulthajóvá, majd 1943-ban kísérő hor- dozóvá. Szolgálatba állítását követően elsősorban haditengerészeti pilóták kiképzésére alkalmazták. A háború után visszaépítették kereskedelmi hajóvá, 1962-ben lebontották.

HMS NAIRANA (II): Kereskedelmi hajó törzsét felhasználva 1943-ban építették át kísérő repülőgép-hordozóvá a 14 050 tonnás hajót. 1946-ban a holland haditengerészetnek ad- ták át, ahol KAREL DOORMAN (I)-ra keresztelték, és1948 márciusáig szolgálatban állt.

HMS VINDEX (II): Egy 13 500 tonnás kereskedelmi hajó törzsét építették át 1943-ban kísérő hordozónak. A háború után visszaépítették kereskedelmi hajóvá.

HMS Campania (D48), 1944. március 27.

HMS CAMPANIA (II): Kereskedelmi hajó törzsét felhasználva építették át 1944-ben a 12 450 tonnás kísérő hordozót. A háborúban kevés bevetést megért hajót jó állapota miatt 1955-ig szolgálatban tartotta a Royal Navy, ekkor lebontották.

Csapásmérő repülőgép-hordozó osztályok:

HMS UNICORN: Eredetileg repülőgép-kiszolgáló és -javító hajónak épült és állt szolgá- latba 1938-ban. A II. világháború kitörése (és a HMS COURAGEOUS gyors elvesztése), indította az admiralitást arra, hogy minden eszközzel, gyorsan repülőgép-hordozókat építsenek. 1939 őszén megkezdték a HMS UNICORN átépítését CVL-osztályú hordozóra, de négy évig tartott átépítése. Szolgálatba állítása után elsősorban hajózási útvonalakat biztosított az Atlanti-óceánon. A 15 000 tonna standard vízkiszorítású hordozót 1953-ban visszaépítik műhelyhajóvá, majd 1959-ben kivonják a szolgálatból.

A HMS Unicorn (I72, balra) és a HMS Illustrious a ceyloni Trincomalee kikötőjében, 1944.

COLOSSUS osztály: 1942-ben az admiralitás első sorozatként megrendelt tíz 13 190 - 13 350 tonna standard vízkiszorítású CVL-osztályú repülőgép-hordozót: HMS BRAVE, HMS COLOSSUS, HMS EDGAR, HMS GLORY, HMS MARS, HMS OCEAN, HMS THESEUS, HMS TRI- UMPH, HMS VENERABLE, és HMS VENGEANCE neveken. Építésüket — kettő kivételével — még ugyanabban az évben meg is kezdték. Építés közben a HMS BRAVE-t HMS WARRIOR-ra; a HMS EDGAR-t HMS PERSEUS-ra; a HMS MARS-ot előbb HMS ETHALION-ra, majd HMS PIONEER-ra keresztelték át. Lassan épültek, pedig több hajógyár párhuzamosan végezte a szerelést: 1944-ben két hajó (egy kiképzőnek); 1945-ben öt hajó (egy kiképzőnek, a HMS OCEAN már a háború befejezése után); 1946-ban három hajó állt szolgálatba.

A HMS Glory (R62) repülőgép-hordozó 1946-ban.

Felépítésük erősen hasonlított az ILLUSTRIOUS-osztály hajóira, csak azoknál jóval gyengébb páncélzatot kaptak. Tervezésükkor elsősorban Európa körüli vizekre szánták őket, ezért viszonylag kis befogadóképességük és hatótávolságuk miatt a csendes-óceáni hadműveletekben nem váltak be.

MAJESTIC osztály: Az 1942-ben megrendelt repülőgép-hordozók második építési ciklusá- ban a hat 14 000 tonna standard vízkiszorítású, CVL-osztályú hajó építését csak 1943-ban kezdték meg: HMS HERCULES, HMS LEVIATHAN, HMS MAGNIFICENT, HMS MAJESTIC, HMS POWERFUL és HMS TERRIBLE neveken. A COLOSSUS-osztályhoz hasonló, de annak kissé nagyobbított, korszerűsített változata volt, minimális páncélozással. A cél itt is az volt, hogy a haditengerészet gyorsan és olcsón hordozókhoz jusson.

HMAS Melbourne (R 21) / ex Majestic (R 77)

1944/45 ben ugyan valamennyit vízre bocsátották, de a befejezést, illetve a szolgálatba állítást már nem siették el, mert a háború már a vége felé közeledett. A harci cselekmé- nyeknek nem vettek részt.

AUDACIOUS - EAGLE (III) osztály: Az 1942. évi hajóépítési program harmadik soroza- taként rendelték meg a négy darab 36 800 tonna standard vízkiszorítású, CVL-osztályú csapásmérő hordozót: HMS AFRICA, HMS AUDACIOUS, HMS EAGLE (II), HMS IRRESIS- TIBLE neveken. A hajók az ILLUSTRIOUS-osztály továbbfejlesztett, megnagyobbított változatai, óceáni bevetésekre szánták őket. Építésük érdekében (a HMS VANGUARD kivételével) az összes csatahajó építési programját leállították, hogy a hajógyárak ka- pacitását felszabadítsák. Az AUDACIOUS építését 1942-ben, az IRRESISTIBLE-t 1943-ban, az EAGLE (I1)-t 1944-ben kezdték meg. Az AFRICA építését 1945-ben — a háború végének közelsége miatt — még a megkezdés előtt törölték.

HMS Audacious

Építésük igen lassan haladt, a háború végéig egyik sem készült el. 1945-ben az EAGLE (II) továbbépítését leállították, elkészült részeit lebontották. Az IRRESISTIBLE-t átkeresztelték HMS ARK ROYAL (IV)-ra. Az AUDACIOUS-t 1946-ban (vízre bocsátásakor) átkeresztelték HMS EAGLE (III)-re. (Ettől kezdve az osztály neve is ez lett.) Az ARK ROYAL (IV)-t 1950-ben bocsátották vízre.

CENTAUR - HERMES (IV) osztály: Az 1943. évi hajóépítési program első szakaszában nyolc 18 300 tonn standard vízkiszorítású, CV-osztályú hordozót rendeltek meg: HMS ALBION, HMS ARROGANT, HMS BULWARK, HMS CENTAUR, HMS ELEPHANT, HMS HERMES (III), HMS MONMOUTH, HMS POLYPHEMUS neveken. Felépítésüket, formájukat tekintve a COLOSSUS-osztály hajóinak nagyobbított, továbbfejlesztett változatai.

A HMS Centaur, Portsmouth1954.

Négy hajó: az ALBION, a BULWARK,a CENTAUR és az ELEPHANT építését 1944-ben meg- kezdték, a másik négy hajó építését 1945-ben törölték. A négy törölt hajó között volt a HERMES (III) is, ezért az eredetileg ELEPHANT nevű hajót vízre bocsátása után (1953-ban) átkeresztelték HMS HERMES (IV)-re. (Ettől kezdve az osztály neve is ez.) A négy épülő hajó a háború végéig már nem készült el. 

GIBRALTAR osztály: Az 1943. évi hajóépítési program (egyben utolsó háborús rendelés) második szakaszában három 45 000 tonna standard vízkiszorítású, CVB-osztályú nagy csapásmérő repülőgép-hordozót rendeltek meg: HMS GIBRALTAR, HMS MALTA, HMS NEW ZEALAND neveken. A hajók továbbfejlesztett, nagyobbított AUDACIOUS-osztályú hajóknak tekinthetők. Kapacitás hiányában építésük megkezdése addig húzódott, míg 1945-ben építésüket törölték.

*

A Royal Navynél az egy osztályba sorolt hajóneveket általában alfabetikus sorrendben írják le, de ez nem azt jelenti, hogy az első hajóról nevezik el az osztályt. Az adott osztály megnevezésére mindig egy hagyományos, markáns nevet választanak. A Royal Navy hadihajói közt gyakran ismétlődnek az ún. hagyományos nevek, például az ARK ROYAL: először Lord Howard of Effingham zászlóshajója viselte a Spanyol Armada elleni ütközetben. Másodszor az 1914-ben átépített repülőgép-anyahajó kapta, harmadszor az 1938-ban szolgálatba állított repülőgép-hordozó. Ezután még két repülőgép-hordozó kapta ezt a nevet. A HERMES nevet 4 hajó, az EAGLE nevet 3 hajó is viselte.

(Forrás:Angus Konstam: British Aircraft Carriers 1939–45 / Haditechnika)