Az amerikai repülőgép-hordozó flotta kialakulásának előtörténete még az 1910-es évekre nyúlik vissza. Eugene Ely civil pilóta 1910. november 14-én — a repülés történetében először — repülőgépével sikeres felszállást hajtott végre az USS BIRMINGHAM könnyűcirkáló fedélzetéről.

1910. december 23-án T. G. Ellyson tengerész főhadnagy — az amerikai haditengerészet első pilótája — megkezdte repülőkiképzését. 1911-ben megalapították a haditengerészeti légierőt és irányító szervét, a Bureau of Naval Aeronautics-t, majd 1917. április 6-án 48 pilótával és 54 repülőgéppel az US Navy belépett az első világháborúba. A CV-1 (ex AC-3 JUPITER) 1919. július 11-én megkezdett, repülőgép-hordozóvá történő átépítésével az Egyesült Államokban is fel- és elismerték a haditengerészeti repülés fontosságát. Az 1921-es washingtoni flottaszerződés már csak a végső lökést adta meg az US Navy hordozó flottájának fejlődéséhez.

Az Egyesült Államok részére engedélyezett 135 000 tonnás határt betartva, igyekeztek jól kihasználni a lehetőségeket. A CV-1 LANGLEY-vel szerzett tapasztalatokat már kamatoz- tatták a CV-2 LEXINGTON és CV-3 SARATOGA átépítésekor. A CV-4 RANGER-t már eleve repülőgép-hordozónak tervezték.

USS Langley (CV-1) 1927 júniusában.

A CV-5 YORKTOWN osztály tervezésénél döntő tényezőként elsősorban még azt vették figyelembe, hogy a LEXINGTON osztály 2x36 000, a RANGER 14 500, és a LANGLEY 11 000 tonnás vízkiszorításával az engedélyezett 135 000 tonna felső határig a még megmaradó 39 500 tonnás vízkiszorítás határba még két repülőgép-hordozó beférjen. Ezért lett 19 800 tonna standard vízkiszorítású a CV-5 YORKTOWN és a CV-6 ENTERPRISE.

Az osztály harmadik hajójának (CV-8 HORNET) építését is már csak azután engedélyezték (1938. május 17.), hogy a háborús készülődést látva nyilvánvalóvá vált, a többi tengeri nagyhatalom — elsősorban Németország és Japán — a washingtoni flottaszerződést már nem tekintette érvényesnek.

A Saratoga (CV-3) 1934. május 31-én.

Az 1935-ben betervezett CV-7 WASP repülőgép-hordozó építését is csak úgy engedélyez- ték, hogy az 1936-ban kivonásra kerülő CV-1 LANGLEY vízkiszorítását használhatják fel erre a célra. Mindez oda vezetett, hogy amikor Európában kitört a második világháború, az amerikai flotta lehetőségeihez mérten csak közepes nagyságú hordozó flottával ren- delkezett.

Hiába tervezték gőzerővel a következő generációs CV-9 ESSEX osztály hordozóit, a flotta az Egyesült Államok hadba lépéséig (1941. december 10.) csak a következő repülőgép-hordozókat tudta rendszerbe állítani: CV-1 LANGLEY (1936 októberében átépítve AV-3-ra), CV-2 LEXINGTON, CV-3 SARATOGA, CV-4 RANGER, CV-5 YORKTOWN, CV-6 ENTERPRISE, CV-7 WASP, CV-8 HORNET csapásmérő és az AVG-1 LONG ISLAND kísérő hordozót.

CV-9 ESSEX osztály

A hordozó előtervezését már 1936-ban megkezdték, de a fenti okok miatt az érdemi munkát csak késve kezdhették meg. 1938. május 17-én jóváhagyták az osztály kezdő hajójának jelzését CV-9-cel. 1939. július és 1940. január között nem kevesebb, mint hat tanulmánytervet készítettek, végül is az utolsót, a CV-9F jelzésűt fogadták el. Korának legkorszerűbb típusa volt, gondosan megtervezve.

USS Essex 1944. április 15-én

Hagyományos módon két felvonó a középvonalban, egy pedig bal oldalra helyezve nyert beépítést. Attól függően, hogy short hull vagy long hull változatú volt, egy, ill. két darab légvédelmi gépágyút építettek orr-részébe. Néhány hajón kezdetben hangár katapultot is beépítettek, de ezeket később megszüntették. A beépített légvédelmi fegyverzet is eltért, ezért nem is volt a sorozatban két teljesen egyforma hajó. Az osztályból összesen 32 darabot rendeltek meg az alábbi szakaszokban: 1940-ben 11 db a CV-9 – CV-19, 1941-ben 2 db a CV-20 – CV-21, 1942-ben 10 db a CV-31 – CV-40, 1943-ban 3 db a CV-45 – CV-47, 1944-ben 6 db a CV-50 – CV-55 sorozatszámokon.

A háború végéig 17 állt szolgálatba, de csak 14 vett részt harcokban. A háború után, 1950-ig további 7 hajót állítottak rendszerbe, a CV-35 REPRISAL és a CV-46 IWO JIMA megépült részeit lebontották, az utolsó szériát (a CV-50 – CV-55) az építés megkezdése előtt törölték. A hajókat párhuzamosan, több hajógyár építette, ezért szolgálatba állí- tásuk nem a sorszámozásuk szerint történt. (Technikai adatok)

CV-22 INDEPENDENCE osztály

1942-ben 9 darabot rendeltek meg CV-22 – CV-30 sorozatszámokon. Szükségprogram- ként könnyűcirkáló hajótestek átalakításával nyert 11 000 tonnás repülőgép-hordozók voltak. 1943-ban valamennyi hajó szolgálatba állt, jelzéseiket CVL-re változtatták. Igen nagy szerepet játszottak abban, hogy a szűkös 1943-as esztendőben a Csendes-óceán térségében a flotta légi fölényét biztosították. (Technikai adatok)

USS Independence a San Francisco-öbölben, 1943. július 15.

CV-41 MIDWAY osztály

A háborús tapasztalatok alapján továbbfejlesztett, eredetileg 45 000 tonnás repülőgép-hordozó az ESSEX osztály nagyobbított változata volt. Felépítménye, a felvonók és az orr-rész is hasonlóan lett kialakítva. A hajóból összesen 6-ot rendeltek, az alábbi bontásban. 1942-ben 1 db a CV-41, 1943-ban 3 db a CV-42 – CV-44, 1945-ben 2 db a CVB-56 – CVB-57 sorozatszámokon. 1945. szeptember 2-ig egyik sem állt szolgálatba.

A USS Midway 1945 szeptemberében.

A CVB-41 MIDWAY és a CVB-42 F. D. ROOSEVELT vízre bocsátása ugyan 1945 tavaszán megtörtént, de a háború végéig a próbafutásaikat végezték, és hivatalosan csak 1945 szeptemberében, ill. októberében álltak szolgálatba. A CVB-43 CORAL SEA 1947-ben állt szolgálatba, a CVB-44, CVB-56 és 57 építését még a hajógerinc lefektetése előtt törölték.

CV-48 SAIPAN osztály

1943-ban megrendeltek 2 darabot a CV-48 – CV-49 sorozat-számon. Nehézcirkáló hajó- testek átalakításával nyert kisméretű hordozók voltak. A háború végéig egyik sem állt szolgálatba, 1943 júliusában átminősítették CVL-re, és 1946-47-ben álltak rendszerbe.

AVG-1 LONG ISLAND – CHARGER osztály

Az osztály hajóinak megépítésére C3 Cargo, ill. C3 P&C kereskedelmi hajók készre szerelt hajótörzsét használták fel. Mint korábban már szó volt róla, az AVG-1 LONG ISLAND már 1941. június 2-án szolgálatba állt. Az AVG-2 – AVG-5 sorozatszámon 4 közepes utasszállító gőzhajó (WASHINGTON osztály) átépítését is tervbe vették.

A USS Long Island 1944. június 10-én a kaliforniai San Francisco-öbölben.

A jelzést hivatalosan kiadták, azonban menet közben a programot megváltoztatva, 3 hajót AP-21 – AP-23 jelzéssel csapatszállító hajónak fejeztek be. A negyedik hajó hordo- zóvá való átépítését 1941 decemberében törölték. A BAVG-1 – BAVG-5 sorozatszámokon további 5 hajót építettek meg. Eredetileg mind az ötöt Nagy-Britanniának szánták a „lend lease" keretében, de a BAVG-4 CHARGER-t az amerikaiak visszavették, jelzését AVG-30-ra változtatták, de eredeti nevét meghagyták. Az osztály 6 hajója 1941-42-ben állt szolgálat- ba, kettő az US Navy, négy a Royal Navy kötelékében. (Technikai adatok)

AVG-9 BOGUE – AVG-31 PRICE WILLIAM osztály

Az osztály 45 hajóját 1942-ben rendelték meg a következő sorozatszámokon: BAVG-6 1 db, AVG-6 – AVG-25 20 db, AVG-31 – AVG-54 24 db. Az US Navy részére az AVG-9, 11, 12, 13, 16, 18, 20, 21, 23, 25, 31. sorozatszámúak, tehát összesen 11 darabot szállítottak le, a többi 34-et a briteknek adták át. (A CVE-41et HMCS NABOB néven a Royal Canadian Navy részére szállították le, de a hivatalos felügyeletet a Royal Navy látta el.)

USS Bogue (ACV-9) 1943. június 20-án Norfolk közelében.

A hajók gyártására a C3-S-A1 típusú kereskedelmi hajó törzsét tervezték és építették át — az összesen 45 hajó gyártásához 1942-43-ban kevesebb, mint egy év kellett. A hajókat több gyár építette, sok hajónál előfordult, hogy pl. a Todd Tacoma megépítette a törzset, de a készre szerelést már egy másik hajógyár, pl. Puget Sound N. Sh. fejezte be; ezért a gyártóra vonatkozó adatok igen eltérőek. (Technikai adatok)

AVG-26 SANGAMON osztály

Az osztály 4 hajóját 1942-ben rendelték meg AVG-26 – AVG-29 sorozatszámokon. A hajók korábbi években szolgálatba állított A0 kategóriájú. T3-S2 – A1 típusú tartályhajók voltak, melyeket 5-8 hónap alatt kísérő repülőgép-hordozóvá építettek át. Mind a négyet az US Navy állította szolgálatba. A hajók max. vízkiszorítása 24 275 tonna volt. (Technikai adatok)

A USS Sangamon az Atlanti-óceánon, 1942.

AVG-55 CASABLANCA osztály

Az osztály 50 hajóját 1942-ben rendelték meg AVG-55 – AVG-104 sorozatszámokon, az összes hajót a Kaiser Vancuver hajógyár készítette. A széria első hajója 1943. július 8-án, az utolsó 1944. július 8-án állt szolgálatba, az összes hajó az amerikai flotta kötelékébe került. A Marcom Typ S4-S2-BB3 jelzésű kereskedelmi hajó törzsáből kialakított kísérő repülőgép-hordozót kis mérete miatt „Jeep-carriers”-nek nevezték. (Technikai adatok)

ACV-105 COMMENCEMENT BAY osztály

Megrendelve 1943-ban 15 darab ACV-105 – ACV-119, 1944-ben 8 darab a CVE-120 – CVE-127 sorozatszámokon. A 23 hajóból 10 a háború végéig szolgálatba állt, 9 csak a háború befejezését követően, négy (CVE-124 – CVE-127) megépítését 1945. augusztus 12-én törölték, az elkészült részeket lebontották.

Az ACV-105 Commencement Bay 1944. október 20-án.

A kísérő hordozó a SANGOMON osztályhoz hasonló, 24 275 tonna vízkiszorítású, tartályhajó-alapú volt, szériagyártását a Todd Facific, Tacoma cég végezte, a széria első hajója 1944 novemberében állt szolgálatba. Az összes hajót az amerikai flotta vette át. (Technikai adatok)

CVE-128 osztály

Megrendelve: 1944-ben 12 darab a CVE-128 – CVE-139 sorozatszámokon. A hajók építését még a hajógerinc lefektetése előtt 1945-ben törölték.

Összegezve: az US Navy 1941. december 10. és 1945. szeptember 2. között szolgálatba állított 17 darab ESSEX osztályú csapásmérő repülőgép-hordozót; 9 INDEPENDENCE osztályú hordozót; egy LONG ISLAND-CHARGER osztályú kísérő-hordozót; 11 BOGUE-PRINCE WILLIAM osztályú kísérő hordozót; 4 SANGAMON osztályú kísérő hordozót; 50 darab CASABLANCA osztályú kísérő hordozót; és 10 COMMENCEMENT BAY osztályú kísérő hordozót. A Royal Navy részére leszállítottak 4 LONG ISLAND és 34 BOGUE-PRINCE WILLIAM osztályú kísérő repülőgép-hordozót.

*

Az amerikai flotta harci cselekmények következtében elvesztette:

• CV-2 LEXINGTON — 1942.05.08.
• CV-5 YORKTOWN — 1942.06.07.
• CV-7 WASP — 1942.09.15.
• CV-8 HORNET — 1942.10.26.
• CVL-23 PRINCETON — 1944.10.24.

csapásmérő repülőgép-hordozókat, és a

• CVE-56 LISCOME BAY — 1943.11.24.
• CVE-21 BLOCK ISLAND — 1944.05.29.
• CVE-63 SAINT LO — 1944.10.25.
• CVE-73 GAMBIER BAY — 1944.10.25.
• CVE-79 OMMANEY BAY — 1945.01.04.
• CVE-95 BISMARCK SEA — 1945.02.21.

kísérő repülőgép-hordozókat. Az Egyesült Államokban épített és a Royal Navynek átadott 38 CVE osztályú hajóból Nagy-Britannia a háború alatt kettőt veszített el: a BAVG-2 HMS AVENGER-t 1942.11.15-én, és a BAVG-5 HMS DASHER-t 1943.03.27-én.

Megjegyzés: A háború végén tehát az US NAVY 28 csapásmérő (ESSEX osztályból 17 db, INDEPENDENCE osztályból 8 db) és 71 CVE osztályú kísérő repülőgép-hordozóval rendelkezett. Többel, mint a világ összes tengeri hatalma együtt.

(Forrás: Haditechnika)