A haditengerészeti repülés kezdete a brit Királyi Haditengerészet kötelékében kissé eltérő módon alakult, mint az Egyesült Államok haditengerészeténél. A kezdeti, vízről történő „hidroplános" felszállások után a HMS AFRICA sorhajóra épített rámpáról 1912. január 10-én Charles R. Samson tengerész főhadnagy Short S. 30 típusú biplánjával felszállt, és az east-church-i haditengerészeti légibázisra repült.

1912. május elején Samson javaslatára a HMS HIBERNIA csatahajót is kerekes repülőgépek indítására alkalmas rámpával szerelik fel. Május 9-én a hajó 10,5 csomó sebességű haladása közben hajtott végre sikeres felszállást. 1912. május 11-én a parlamentben bejelentik a Royal Flying Corps Naval Wing (Királyi Repülő Hadtest Haditengerészeti Egység) megalakulását, majd 1912 júliusában a HMS LONDON sorhajót is felszerelték indítórámpával. Az admiralitás 1912 végén a tartalékban álló HMS HERMES (I) könnyűcirkálót a repülőknek „ajándékozta". 1913 májusáig kerekes repülőgépek bevetésére alkalmas rövid orrfedélzettel szerelték fel.

Az 1913-as esztendő a brit haditengerészeti repülés szempontjából döntő kísérletekkel telik el. A repülések szorgalmazója az admiralitás első lordja Winston Churchill. A kezdeti látványos sikerek ellenére az egyszerűbben kivitelezhető üzemeltetés irányába (vízi repü- lőgépek katapultálással történő startja, ill. vízre való leszállás) tolódott a haditengerészeti repülés. Szinte valamennyi nagy hadihajót felszerelték hidroplánokkal.

1914. július 1-én az admiralitás kezdeményezésére Royal Naval Air Service-re (RNAS – Királyi Haditengerészeti Légi Szolgálat) változtatják a haditengerészeti légierő elnevezé- sét. A Royal Navy kezdeti lemaradását a tengerészeti repülésben gyorsan megszüntették, és amikor 1914 augusztusában Nagy-Britannia hadat üzent a császári Németországnak, 39 kerekes, 52 hidroplán repülőgéppel, 6 léghajóval és 828 fő személyzettel rendelkezett, további 46 repülőgép építése pedig már folyamatban volt.

A HMS Furious 1917-ben, elülső leszállófedélzettel.

1914/18 között szinte futószalagon alakítanak ki, ill. át 12 repülőgép-hordozót (Seaplane Carrier). Némelyikük (HMS ARK ROYAL (II) és a HMS CAMPANIA (I) már kerekes repülő- gépek indítására is alkalmas felszállófedélzettel rendelkezett, de a gépek befogadására ekkor még nem volt mód. A tengerészrepülők azonban nem nyugodtak, a világ legelső „igazi" repülőgép-hordozóját, a HMS FURIOUS-t 1917 júliusában — megelőzve minden más hadiflottát — állították szolgálatba.

FURIOUS osztály
Az osztály három hajóját — HMS COURAGEOUS, HMS FURIOUS, HMS GLORIOUS néven — 1914-ben rendelték meg, csatacirkálónak. A COURAGEOUS és GLORIOUS hajókat 1917-ben, mint csatacirkálókat szolgálatba is állították, de sérülékenységük miatt igen rosszul vizsgáztak, emiatt a harmadik hajó, a FURIOUS építését 1917. március 17-én leállították, illetve repülőgép-hordozónak történő áttervezését/átépítését rendelték el: az orr-részen levő lövegeket leszerelve egy 69,5 m hosszú fel- és leszállófedélzetet építettek.

A HMS Glorious 1935-ben.

A hajó első változata mindössze 4 hónap alatt készült el, és 1917 júliusában szolgálatba is állt. A hajó repülő-parancsnoka E. H. Dunning augusztus 2-án sikeres, majd 7-én halálos végű leszállást hajtott végre. A hajó közepén lévő felépítmény miatt a besoroló gépnek hátulról-oldalról „beoldalazva" kellett leszállnia, és ez a veszélyes manőver került az éle- tébe. Végül 1917 novemberében hajóépítő dokkba küldték, ahol 1918 márciusáig — a hátsó lövegtornyokat is eltávolítva — hátsó leszállófedélzetet és repülőliftet építettek rá. Ezzel kialakult a majdnem teljes repülőfedélzetű 2. változat, de a parancsnoki híd még mindig kettéválasztotta a fedélzetet.

Második szolgálatba állítása után, júliusban repülőgépei végrehajtották az I. világháború első sikeres harci bevetését, igazolva az elképzelés helyességét. 1922/25-ben ismét átépí- tették — a középen lévő „szigetet" lebontották az elülső felszállófedélzettel együtt, és új, a hajó 3/4 részét lefedő repülőfedélzetet emeltek.1930-ban, majd 1938/39-ben újabb át- építéseket és korszerűsítéseket hajtottak végre, az utolsó átépítés során testvérhajóihoz hasonló, jobb oldali parancsnoki hidat (szigetet) kapott, és megerősítették a légvédelmét.

A HMS Courageous, szintén valamikor 1935-ben.

A GLORIOUS és COURAGEOUS testvérhajókat az I. világháború befejezése után, 1924/30 között építették át hordozóvá. A FURIOUS 3. változatához hasonló fedélzetet kaptak, és a jobb oldalra kihelyezett szigetet is felépítették. Nagy hasonlóságuk miatt is egy osztályba sorolandók. A hajók  26 517 tonna max. vízkiszorítású, közepes CV-k voltak. A FURIOUS végigharcolta a II. világháborút is, csak 1949-ben bontották le. Testvérhajói rosszabbul jártak: 1939/40-ben mindkettőt elsüllyedtették a németek.

ARGUS osztály
1914-ben Olaszország részére, „Conte Rosso" néven óceánjáró utasszállítónak kezdték építeni. Az I. világháború kitörésekor a hajót lefoglalták és átkeresztelték HMS ARGUS-ra. Terveit átdolgozták és repülőgép-hordozónak építették tovább. A munkálatok a kísérlete- zések, átépítések miatt lassan haladtak, de amikor 1918 őszén szolgálatba állt, teljesen sima, felépítmény nélküli repülőfedélzetével utat mutatott a későbbi fejlesztéseknek. A hajó 15 750 tonna max. vízkiszorításával közepes CV-nek minősült.

A HMS Argus a Fáklya hadművelet alatt, 1942 végén.

A II. világháború kitörésekor már csak kiképzésre használták, de a Royal Navy 1939/41-es jelentős veszteségei miatt — a HMS Courageous, Glorious és az Ark Royal elsüllyedt, az Illustrious súlyosan megsérült — újból első vonalbeli szolgálatra osztották be. Előbb Mál- tára szállított utánpótlást és repülőgépeket Gibraltárból, majd a Földközi tenger nyugati térségébe vezényelték, ahol a Málta felé tartó konvojok védelmében vett részt. 1943-ban ismét kivonták az első vonalbeli szolgálatból, és 1944-ig újra kiképzési célokra alkalmaz- ták, majd 1947-ben kiselejtezték és lebontották.

VINDICTIVE osztály
Eredetileg HMS CAVENDISH néven könnyűcirkálónak tervezték és kezdték meg építését. 1918. januári vízre bocsátása után átkeresztelték HMS VINDICTIVE-re, és repülőgép-hor- dozónak fejezték be. Elején felszálló-, tatján leszállófedélzetet emeltek. (A FURIOUS 2. átépített változatához hasonlóan.) 1918 októberében állt csak szolgálatba, ezért a harci cselekményekben nem vett részt. Kis méretei (9450 tonna névleges vízkiszorítás) miatt nem tartották hatékonynak, ezért 1923/25 között visszaépítették cirkálónak.

EAGLE (I.) osztály
Az első világháború átépítési törekvéseinek összes problémájával együtt is a kor egyik legsikerültebb hajója. 1913-ban a chilei haditengerészet megrendelésére CONSTITUTION néven csatahajónak kezdték építeni. Építés közben előbb SANTIAGO, majd ALMIRANTE COCHRANE névre keresztelték. 1914 augusztusában az admiralitás lefoglalta és építését leállították, terveit átdolgozták és repülőgép-hordozónak kívánták befejezni.

HMS Eagle Hong Kongban az 1930-as években.

1917-től építik tovább, ekkor keresztelik HMS EAGLE (I)-re. Építése lassan haladt, csak 1918 júniusában bocsátották vízre (a háború végének közelsége miatt), befejezését sem siették el. 1920 áprilisában kísérleti jelleggel szolgálatba állt a 22 660 tonnás hajó, mint korának első igazán korszerű és klasszikus felépítésű repülőgép-hordozója. (Teljesen sima fedélzet, jobb oldalra kihelyezett „sziget", repülőliftek stb.) A szerzett tapasztalatok alapján 1920/23 között ismét átépítik, tovább korszerűsítik, 1924-ben áll újra szolgálatba. 1931-ben ismét korszerűsítik. 1942-ben a Földközi-tengeren süllyesztették el a németek.

HERMES (II.) osztály
Az 1917-ben HMS HERMES (II.) néven megrendelt hajó volt a világ első hordozója, melyet már a tervezéskor annak szántak. Az admiralitás, okulva az átépítés alatt álló, különböző hajóknál szerzett rossz tapasztalatokból, olyan hajó építését rendelte meg, melynél nem kell kényszerűen alkalmazkodni a már meglévő struktúrához.

A HMS Hermes Manilában , 1928.

A fedélzeti repülőüzemet és a célszerűséget maximálisan figyelembe vevő terv alapján a hajó csak 1923-ban készült el. Névleges vízkiszorítása 11 000 tonna volt (meglehetősen kicsi), mégis a normál CV kategóriába sorolták. Szolgálatba állítása után sok új megoldást kísérleteztek ki fedélzetén, melyeket a későbbi hordozók építésénél hasznosítottak. 1942-ben Ceylon előtt japán repülőgépek elsüllyesztették.

ARK ROYAL (III.) osztály
Az 1934-ben megrendelt, eredetileg HMS ARK RALEIGH nevű hajót 1937-es vízrebocsá- tásskor keresztelték át HMS ARK ROYAL (Ill.)-ra. A korszerű elvek alapján épített hajó törzse az ún. „armoured box" (páncéldoboz) elve alapján készült, a repülő- és hangár- fedélzet, valamint a hajó oldalának a vízvonaltól felfelé való páncélozása révén szilárd, a sérüléseknek jól ellenálló hajótestet alakítottak ki.

A HMS Ark Royal nem sokkal elkészülte után, 1938 végén vagy 1939 elején.

A német hadvezetés a második világháború során az elszenvedett sérülések alapján többször is elsüllyesztettnek vélte, tévesen.Végül azonban 1941 novemberében Gibraltár köelében az U-81 tengeralattjáró elsüllyesztette. A 22 600 tonna névleges vízkiszorítású hajót hatékonyságban csak az USS ESSEX osztály hajói múlták felül — évekkel később.

ILLUSTRIOUS (I.) osztály
Az osztály négy hajóját: HMS FORMIDABLE, HMS ILLUSTRIOUS (I.), HMS INDOMITABLE (I.), HMS VICTORIOUS néven 1936-ban rendelték meg. Eredetileg csak az ILLUSTRIOUS és VICTORIOUS építését akarták 1937-ben elkezdeni, látva azonban Németország háborús készülődését, mind a négy hajó építését elrendelték. A 23 000 tonna standard vízkiszorí- tású hajók az ARK ROYAL (III.) továbbfejlesztett, megerősített változatai voltak, vastagabb páncélfedélzetekkel, zárt hajóorral és több légvédelmi fegyverzettel. Egyedüli hátránya, hogy az erősítések következtében a hordozott gépek száma 32-36 db-ra csökkent.

A HMS Victorious 1941-ben-

Mind a négy hajó 1940/41-ben szolgálatba állt. Erős felépítésük folytán elsüllyeszthetet- lennek bizonyultak: az ILLUSTRIOUS 1941 januárjában súlyosan megsérült, nagyjavítását a Norfolk Navy Yard (USA) 10 hónap alatt elvégezte; a FORMIDABLE 1941 tavaszán sérült meg súlyosan, majd 1945-ben a csendes-óceáni harcok során több kamikazetámadást is átvészelt; az INDOMITABLE-t 1942 augusztusában német zuhanóbombázók, majd 1943 júliusában olasz bombázók rongálták meg , de nem süllyedt el; a VICTORIOUS 1945-ben a Csendes-óceánon több kamikaze támadást is túlélt. A hajókat — a VICTORIOUS kivé- telével — 1953/56 között lebontották.

IMPLACABLE osztály
Az osztály két hajójának építését: HMS IMPLACABLE és HMS INDEFATIGABLE néven 1938-ban rendelték meg, már a háborús készülődés jegyében. Az első hajó építését 1939 kora tavaszán, a másodikét a világháború kitörése után, 1939 novemberében kezdték meg. Az ILLUSTRIOUS osztály építése közben szerzett tapasztalatokat messzemenően felhasznál- ták: megnövelték a repülőhangárt, hogy több repülőgép hordozására legyen alkalmas, és mindenütt csökkentették a páncélozás vastagságát tömegcsökkentés céljából.

A HMS Indefatigable 1944 novemberében.

A változtatásokkal elérték, hogy a 24 000 tonna standard vízkiszorítású hajó kétszer annyi (72 db) repülőgép üzemeltetésére vált képessé. Mindkét hajó szolgálatba állt 1944-ben. A csendes-óceáni hadműveletek során bizonyították, hogy páncélvédettségük csökkentése ellenére a kamikaze támadásokat jobban elviselték, mint amerikai társaik; egyedüli hát- rányuk a viszonylag kis hatótávolság volt. Az '50-es évek közepén mindkét hajót kivonták a szolgálatból és lebontották.

*

Az eddig felsorolt osztályok az I. világháború idején és a két világháború közti időszakban tervezett, illetve megrendelt hajók voltak. 1918. április 1-jével a Royal Flying Corps (RFC, a hadsereg légiereje) és az RNAS összevonásával megalakítják a Royal Air Force-ot, a királyi légierőt. Az admiralitásnak az összes szárazföldön települő haditengerészeti repülőegy- séget — személyi és gépállományával együtt — át kellett adnia a RAF alárendeltségébe. Mindössze néhány hadihajó felderítő repülőgépe és személyzete maradt hatáskörében. (Ekkor még nem volt üzemben repülőgép-hordozója.)

.A Royal Navy számára „sértő" helyzet 1924-ig állt fenn, ekkor az időközben megépült és szolgálatba állított repülőgép-hordozók fedélzetére telepített repülőgépszázadok ismét a haditengerészet alárendeltségébe kerültek. Az admiralitás jogot formálva saját légierőre, 1924 áprilisában felállítja a Fleet Air Arm-ot (FAA), a flotta légi haderejét.

A II. világháború kitörésekor Nagy-Britannia rendelkezett a világ legnagyobb (7 db) repülőgép-hordozó flottájával: HMS FURIOUS 18 repülőgéppel, HMS ARGUS repülőgép nélkül, HMS EAGLE (I.) 18 repülőgéppel, HMS HERMES (II.) 9 repülőgéppel, HMS COURAGEOUS 24 repülőgéppel, HMS GLORIOUS 48 repülőgéppel, HMS ARK ROYAL (III.) 60 repülőgéppel állt szolgálatban, és további 5 hordozó épült. (Az US Navynek ekkor 5 repülőgép-hordozója volt szolgálatban és kettő épülőfélben; a japán haditengerészetnek 6 hordozója volt szolgálatban és kettő épülőfélben.) Európában a brit hordozóknak saját kategóriájukban nem volt ellenfelük, a németek ugyan „építgettek" két hordozót, de azok soha nem álltak szolgálatba. (GRAF ZEPPELLIN és PETER STRASSER).

(Folyt. köv.)