A TENNESSEE-osztály a legsikeresebb megépült amerikai dreadnought típus (természetesen a szuper-dreadnoughtokat nem számítva). Ennél az osztálynál már minden technikai újítást alkalmaztak, amit kifejlesztettek és figyelembe vettek minden tapasztalatot, amit a korábbi hajóknál szereztek. Ez az osztály igazából a NEW MEXICO-osztály továbbfejlesztett változata, a legjelentősebb változtatás a turbó-elektromos meghajtás miatti kétkéményes kialakítás.

A másik érdekesség a kis toronyfelépítmény a páncélozott parancsnoki híd mögött, a két különálló felépítményrészt mindössze egy függőfolyosó köti össze. A rácsárbocok ugyan megmaradtak (igaz erősebb változatban), de a tetejükön lévő tüzérségi megfigyelőállások már eredetileg is zártra készültek. Összességében impozáns látványt nyújtó, erős fegyverzetű és páncélzatú, nagy csapástűrő képességű hajókról van szó.

A kétkéményes kialakításhoz való visszatérés is összefüggésben van a nagy csapástűrő képességgel. Annak idején a NEVADA-osztálynál a "mindent vagy semmit" páncélelren- dezés miatt a hajtóműveket és a kazánokat a lehető legkisebb térbe zsúfolták össze, így elég volt a szellőztetéshez egy nagy kémény. A TENNESSEE-osztálynál a turbó-elektromos meghajtásnak köszönhetően a kazánokat önálló térbe helyezhették el — a viszonylag kisméretű kazánházak két hosszanti sorban fogták közre a két hatalmas turbógenerátort.

USS Tennessee az 1930-as évek elején.

Így a géptér elejére és végére került a két viszonylag szűk keresztmetszetű kémény. Ennek a megoldásnak köszönhetően azonban a hajó túlélőképessége a duplájára nőtt, mert egy torpedó nem tudta megbénítani az összes kazánt vagy turbinát. Ezen kívül egy teljesen új, 5 hosszanti válaszfalat tartalmazó torpedó elleni védelmi rendszert alkalmaz- tak — a működési elv hasonló a harckocsi köténypáncélzathoz, de itt 4 külső réteggel.

A tűzvezető rendszer is új típusú volt, részben ezért is kellettek nagyobb és erősebb rácsárbocok. A főfegyverzetük megegyezik a NEW MEXICO-osztályéval (mindössze az ágyúk max. emelhetőségi szögét növelték meg 30°-ra), de a másodlagos fegyverzetük csak 14 db 127 mm/51-es ágyú (a 22-vel szemben). Ez annak köszönhető, hogy ezekre a hajókra már nem építettek hajótestben lévő kazamatákat (amiket egyébként a korábbi egységekről le is szereltek, hasznavehetetlenségük miatt).

Az USS California hátsó lövegtornyai.

A TENNESSEE gerincét 1917 májusában, testvérhajójáét 1916 októberében fektették le. Szolgálatba állításukra már csak jóval az I. világháború után, 1920-21-ben került sor, mindkét csatahajó csak a Csendes-óceánon szolgált. A '30-as évek végén tervezték a felújításukat, hasonló átalakításokat akartak elvégezni, mint a NEW MEXICO-osztály hajóin, de viszonylagos jó állapotuk, illetve a flottában betöltött nélkülözhetetlen sze- repük miatt ezt a moderizálást 1942-re halasztották. Végül a Pearl Harbort ért támadás megváltoztatta a terveket.

A TENNESSEE a WEST VIRGINIA mellett horgonyzott az F3-as pozícióban, tehát bal felől egy másik hajó miatt védve volt a torpedókkal szemben, jobb felől meg a Ford-sziget partja védte. Két bomba találta el, amelyek 2-es és 3-as lövegtornyát rongálták meg, de komolyabb kár nem keletkezett a hajóban. A mögötte horgonyzó ARIZONA felrobbanása után azonban a tűz átcsapott még a TENNESSEE tatjára is.

A sekély vízbe süllyedt California Pearl Harborban a támadás után.

A CALIFORNIA, mint a Csendes-óceáni Flotta átmeneti zászlóshajója (ezt a szerepkört a PENNSYLVANIA látta el egyébként) az első (F1) horgonyzóhelyen egyedül állt; 2 torpedó és 2 bomba találta el. A bombák itt sem okoztak komolyabb kárt és eleinte a torpedók okozta sérülés sem tűnt súlyosnak, mindössze pár fokos dőlést és kissé megnövekedett merülést jelentett — kitűnően vizsgázott a megerősített, 5 rétegű védelmi rendszer.

A hajót azonban éppen tengernagyi szemlére készítették fel, ezért a nyílászárók nyitott állapotban voltak, minek következtében a második fedélzeten (a páncélöv vonala felett) folyamatosan ömlött be a víz és elárasztotta a hajót. A legénység nagy része nem tartóz- kodott a hajón, de ellenoldali elárasztásával sikerült megakadályozni a hajó felborulását, ugyanakkor a dicső zászlóshajó — meglehetősen dicstelenül — szinte a főfedélzet vona- láig elsüllyedt és „leült" a kikötő iszapjába.

TAz USS ennessee 1943-as modernizálása után.

A TENNESSEE-t átküldték a nyugati partra (amint ki tudták szabadítani a közvetlenül mellette elsüllyedt WEST VIRGINIA és a part fogságából); ahol a Puget Sound Navy Yard alapos felújítást végzett rajta.

Kicserélték a kazánokat, megerősítették a vízszintes páncélzatot, teljesen új, modern csatahajótorony típusú felépítményt kapott, ezért a két kéményt egybe kapcsolták. Nagy mértékben kiszélesítették a hajótestet egy külső dudor felszerelésével, amire azért volt szükség, hogy megtartsák a stabilitást és úszóképességet a megnövekedett súly miatt. A másodlagos fegyverzetet teljes egészében kicserélték, 16 db, párosával tornyokba épített 127 mm/38-as kettős rendeltetésű ágyúkra. Tehát a sebesség kivételével minden tekintetben modern csatahajóvá építették át.

Az átépített USS California 1944 végén.

1942-es kiemelése után a CALIFORNIA ugyanezen az átalakításon esett át, majd 1944-ben ismét szolgálatba állt.

Mindkét hajó végigharcolta a háborút, jelen voltak szinte az összes akcióban ahol az öreg amerikai csatahajók eredményesen vehettek részt. Ott voltak a Surigao-szorosban csata- hajók között lezajlott utolsó ütközetben is, és több találatot értek el a YAMASHIRO japán csatahajón. Később mindkettőt érte kamikaze találat, sőt össze is ütköztek egymással, de egyszer sem szenvedtek komolyabb sérülést. A háború után kivonták őket a szolgálatból, majd 1959-ben szétbontották a hajókat.

(Forrás: Haditechnika)