A HMS Belfast cirkálót, illetve testvérhajóját, az Edinburgh-öt, 1936 decemberében kezdték el építeni, és 1938 márciusában bocsátották vízre. A Belfast a két hajó közül a nagyobb, tulajdonképpen a brit Haditengerészet valaha épült legnagyobb cirkálója. Karrierje bal- szerencsésen indult: 1939-ben súlyosan megrongálta egy mágneses akna, mely az első gépterem alatt robbant, megroppantotta a hajó gerincét és szétroncsolta a hajógépeket.

Több módosítást követően 1942 októberére állt ismét harcrkészen, majd a sarkkörön túl közlekedő konvojok kísérőhajójaként működött. 1943 decemberében részt vett az északi- foki ütközetben, mely a német csatacirkáló, a Scharnhorst pusztulásával zárult. 1944. június 6-án a normandiai partraszállás során a Juno partszakasz tüzérségi támogatásáért felelős hadihajó­rajnak tagja, 26-án pedig német állásokat lőtt Caen körzetében. A Belfast a háború után még hosszú évekig szolgálatban maradt, csak 1963-ban helyezték tartalék- állományba. 1971-ben a Temzén kötötték ki, mint háborús emlékművet.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1938
• Vízkiszorítás: 10.805 t (üresen); 13.390 t (harckészen)
• Méretek: hossz: 186,83 m - szélesség: 25,60 m - merülés: 6,19 m
• Sebesség: 32 csomó (58 km/h)
• Személyzet: 781 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Parsons gőz-turbina - 85.000 Le
• Hatótávolság: 16 100 km
• Fegyverzet: 12 db 15,2 cm-es ágyú; 12 db 10,2 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gyorstüzelő ágyú; 8 db légvédelmi géppuska, 2x3 db 53,3 cm torpedóvető, 4 db Vickers felderítő-hidroplán
• Páncélzat: tornyok: 101,6 mm, fedélzet: 76,2 mm, vízvonal: 124 mm