2013 elején került elő egy 36 éve elveszettnek hitt interjú, amelyben a  brit Bomber Command parancsnoka, Sir Arthur ‘Bomber’ Harris repülőmarsall le kívánt számolni azzal a mítosszal, hogy a város lebombázásának ötlete az ő fejéből pattant volna ki. „Szolgálatom első napjától az utolsóig parancsokat teljesítettem” – közölte Harris, akit mikor arról faggatták, hogy miért rendelte el a városok lebombázását, azt mondta, hogy a vezetés rájött, a fegyverek nem elég pontosak, és nincs elég célpont sem, amit támadni lehetett volna.

A Németország elleni könyörtelen légitámadások miatt Arthur "Bombázó" Harris
a „mészáros" gúnynevet is megkapta

Az 1936 és 1968 között fennállt parancsnokság irányítása alatt a stratégiai bombázások feladatát ellátó bombázó egységek álltak. A világháború háború korai szakaszában a Bomber Command repülései még kevés sikerrel jártak, mivel kizárólag éjszaka voltak levegőben, a kezdetleges navigációs berendezéseik pedig nem tették lehetővé a kis célpontok azonosítását és megsemmisítését.

Az 1941-ben megszületett parancs arról szólt – szakítva ezzel az akkor még nem hadviselő fél, az Egyesült Államok elnökének, Franklin D. Roosevelt iránymutatásával –, hogy az egységnek egész iparvárosokat kell bombáznia. A stratégiai irányváltást Winston Churchill kormányfő is támogatta, és hivatalosan 1942-ben tette magáévá, mikor Sir Arthur került a Bomber Command élére. 1942. május 30-án és 31-én az angol légierő 1000 bombázóval első ízben próbálta ki a kiterjedt szőnyegbombázás új stratégiáját – a Köln elleni légitámadással vette kezdetét a német városok tömeges bombázása.

Miután az angol légierő gépei eljutottak a célpont felé, a világítóbombás felvezetés után 30 percen át tartó heves bombázásba kezdtek. A Köln elleni támadásnál 2500 nagyobb és 12000 kisebb tűz keletkezett, mely során 100 ezer ember vált hajléktalanná. A Köln elleni offenzíva azonban csak a kezdetet jelentette, Essen, Duisburg, Hamburg, Düsseldorf is felkerült a szövetségesek célpontjainak listájára. A háború végéig szisztematikusan folyt Németország bombázása, melynek szinte minden nagyobb német város áldozatául esett.

A II. világháború alatt a RAF német városokkal szembeni bombázásai következtében 7,5 millióan, más források szerint 13 millióan váltak hajléktalanná. A bombázások után Köln- ben minden lakosra 31,4 köbméter törmelék jutott.

*

"Újra lebombáztam volna Drezdát" – hallható az 1977-ben készült, és 2013-ig elveszettnek hitt interjúban. Harris védelmébe vette korábbi döntéseit, és megerősítette, hogy ma se cselekedne másképp. Fanatikusan hitt abban, hogy az ellenség ellenállását a civil célpontok ellen végrehajtott tömeges szőnyegbombázásokkal lehet a leggyorsabban megtörni. Kíméletlen taktikája miatt már a kortársai is a cseppet sem hízelgő „Butcher", azaz „Mészáros" néven emlegették. (Megj.: bár a drezdai (és a többi) bombázások miatt senki ellen nem emeltek vádat háborús bűnök elkövetése címén, számos történész egybehangzó állítása szerint a szövetségesek 1945. február 13-15-i támadásai kimerítik a háborús bűn fogalmát.)

Forrás: mult-kor. hu)