A világháború végső szakaszára már szánalmas állapotba került német hadiipar bámulatra méltó teljesítménye volt a Heinkel He-162. Az olcsó, gyorsan szolgálatba állítható gázturbinás vadászgép a Birodalmi Légi Minisztérium 1944 szeptemberében kiírt pályázatára született.

A minisztérium hivatalosan Volksjäger néven tartotta számon, a gyártási programban a Salamander fedőnevet használták, míg a Heinkel gyár a Spatz ("Veréb") nevet adta a gépnek.

A gázturbinás vadászgép megdöbbentően rövid idő alatt készült el; a minisztérium szeptember 25-én választotta ki a típust, és alig 69 (!) nap múlva a levegőbe emelkedett az első 30 prototípus. Ennek ellenére maradéktalanul teljesítette a Birodalmi Légi Minisz- térium (RLM) pályázati elvárásait: sebessége meghaladta a 750 km/h-t, rendelkezett a minimálisan igényelt két darab MK 108 30 milliméteres (vagy két 20 mm-es) gépágyúval, olcsó volt, stratégiai fontosságú nyersanyagokat alig tartalmazott, és ami a legfontosabb, gyakorlatlan munkásokkal is lehetett gyártani és szerelni.

A tiszta vonalvezetésű, együléses, felsőszárnyas elrendezésű vadászgép alapját dúralu- mínium félhéj-törzs adta, de szerkezete ragasztott furnérlemezből készült, a BMW 003 gázturbinás sugárhajtóművet a törzs felett, közvetlenül a pilótafülke mögött elhelyezett gondolába építette be. A hajtóműből kiömlő gáz a V-alakban tört, osztott hátsó vezérsík felett távozott, a vadászgéphez képes rövid, trapéz alakú szárny végei lefelé hajlítottak. A pilótafülke katapultülést kapott, (ez volt a legértékesebb fejlesztés az egész programban) az orrkerekes, tricikli elrendezésű futómű főfutóit a törzsbe húzták be.

A két darab gépágyút a törzs alsó részébe, a pilótafülke alá építettek be. A különböző változtatásokkal a repülőgép tömege végül ugyan meghaladta az eredetileg kitűzött 2000 kg-ot, de még így is a korabeli sugárhajtású gépek között ez volt a leggyorsabb: tengerszinten 890 km/h és 6000 m-en 905 km/h sebességgel. Gyártása Salzburgban, Hinterbrühlben és a Mittelwerkben folyt.

A hinterbrühli földalatti gyár, melyet 1945 áprilisában értek el a szövetségesek

A prototípus 1944. december 6-án emelkedett először a levegőbe, az első sorozatgyár- tású példányok pedig már 1945 januárjának elején kikerültek a csapatokhoz. Ekkor a Luftwaffe felállította az Erprobungskommando 162 ("Próbaegység 162") egységet a re- pülőgép harcszerű kipróbálására az első 46 legyártott Volksjäger-rel. Az egység a rechlini repülőtérre települt, mely a Luftwaffe kísérleti bázisa volt, parancsnoka pedig Heinz Bär lett. (Bär az egyik német ász pilóta volt több mint 200 légi győzelemmel, melyekből 16-ot Me-262 típussal hajtott végre.)

A He-162 egyszerűsége ellenére is jól repülhető konstrukciónak bizonyult, amely – kis tömegének köszönhetően – elérte a 839 km/h maximális sebességet, és a manőverező képessége, emelkedési sebessége is kiváló volt. Februárban az új Heinkel vadászgépeket leszállították az első harci egységnek, az I./JG 1-nek, mely korábban Fw-190A-val repült. Az I./JG 1 áttelepült Parchimba (a repülőtér közel volt a Heinkel gyárhoz Marienehében), ahol márciusban megkezdődtek a gyakorlórepülések.

Szövetségesek által zsákmányolt He-162

Április 7-én az USAAF bombázta a parchimi repülőteret, ez súlyos emberveszteséget és károkat okozott az infrastruktúrában. Két nappal később az I./JG 1 áttelepült Ludwigslust közelébe, majd nem egészen egy hét múlva Leckre, a dán határ mellé.

Április 8-án a II./JG 1 Marienehébe települt és megkezdte az átállást Fw-190A-ről He-162-re. Terv szerint a III./JG 1-t szintén Volksjäger-ekkel kellett volna felszerelni, de végül a csoportot április 24-én feloszlatták és pilótáit a többi egység veszteségeinek pótlására küldték. A He-162 április közepén esett át a tűzkeresztségen: április 19-én egy elfogott RAF pilóta arról számolt be a kihallgatása során, hogy egy olyan sugárhajtású vadászgép lőtte le, melynek leírása egyezett a He-162-ével. A I./JG 1 április közepétől még a gyakorló repülések során több légi győzelmet aratott, de 13 Volksjäger-t is vesztett; 10 gép üzem- zavarok miatt (motor leállás, szerkezeti meghibásodás) zuhant le és csak kettőt lőttek le.

Volksjägerek és az I / JG 1 pilótái, 1945. május 8.

Április utolsó napjaiban a II./JG 1-et evakuálták Marienehéből és május 2-án hozzácsa- tolták az I./JG 1-hez Leckben. Május 3-án a JG 1 összes megmaradt gépét két egységbe szervezték át: az I. Einsatzba és a II. Sammelbe.

A JG 1 összes repülőgépe leszállt május 5-én, amikor von Friedeburg tengernagy aláírta a fegyverszünetet a Hollandiában, Északnyugat-Németországban és Dániában állomásozó összes német egységre vonatkozóan. Május 6-án a brit csapatok elérték a repülőtereiket, és a JG 1 átadta He-162-it a szövetségeseknek, akik több gépet kipróbálásra elszállítottak az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába, Franciaországba és a Szovjetunióba.

Zsákmányolt He-162 Franciaországban

Németország május 8-i feltétel nélküli fegyverletétele után 120 He-162-t zsákmányoltak a szövetségesek, további 200 összeszerelve berepülésre várt, és mintegy 600 volt a gyártás különböző fázisaiban. Németország kapitulációjakor a már elkészült A-1 és az A-2 válto- zatok mellett a tervezőasztalon számos további változata létezett a gépnek.

A He-162 A-2 számos példánya fennmaradt, ezek napjainkban különböző múzeumokban (RAF Museum London, Deutsches Technikmuseum Berlin, Canada Aviation and Space Museum) láthatók.

A gépeknél tapasztalt hibákat nagyrészt a primitív gyártásra lehetett visszavezetni és nem a hibás tervezésre. Egy tapasztalt Luftwaffe pilóta, aki repült a géppel elsőosztályú harcigépnek nevezte. Ezt a véleményt osztotta Eric "Winkle" Brown is az FAA-tól (Fleet Air Arm - brit haditengerészeti légierő), aki a géppel nemcsak a háború utáni kiértékelés során repült, hanem a hivatalos próbák után saját szórakozásából is. Úgy tapasztalta, hogy élvezet vele repülni, bár a nagyon könnyű kormányszerkezet csak gyakorlott pilótának ajánlott. A He-162-vel való repüléséről a Wings of the Luftwaffe (A Luftwaffe szárnyai) című könyvben számolt be.