A tárgyi maradványok és hivatalos jelentések mellett a '90-es években nyilvánosságra kerültek olyan dokumentumok, amelyeket Sztálin magánarchívumában találtak meg. Ezek egyike (az 553. számú titkos dosszié, eredeti, géppel írt kézirata 414 oldal, a címe: Hitlerről), amelyből a Stern 1997 áprilisában publikált, azért érdekes, mert a német koronatanúk — Otto Günsche adjutáns (ő állt az öngyilkosság pillanatában Hitler ajtaja előtt) és Heinz Linge, Hitler inasa — vallomásából éppen azokat a részeket idézi, amelyek az utolsó órák részleteiről szólnak.

Az ügyben tett vallomásokat egy Fjodor Parparov nevű főhadnagy összegezte, aki 1949 végére készült el a jelentésével. A titkos dossziéból Sztálin, Berija és Molotov is kapott egy példányt. Hitler utolsó óráiról ezt olvashatták benne:

A reggeli szürkületben (április 30-án) ismét orosz belövések és gránátok találták el a kancelláriát. A pokoli tüzelés egész nap tartott. Délután kettőkor Bormann sápadtan és zavartan hagyta el Hitler dolgozószobáját. Günschébe botlott, akivel idegesen közölte: "Jó, hogy itt van. Éppen magáért akartam küldeni." Halkan, suttogó hangon közölte az adjutánssal, hogy Hitler és Eva Braun öngyilkos akar lenni. Le kell önteni a holttestüket benzinnel, és a kancellária kertjében el kell égetni. Ez Hitler határozott parancsa. Holttestének semmilyen körülmények között nem szabad az oroszok kezébe kerülnie. Bormann ezért arra kérte Günschét, hogy a Bunker vészkijáratánál, a lépcsők mellett legyen elegendő benzin a holttestek elégetéséhez.

Günsche telefonált Mohnkénak, az SS parancsnokának, hogy jöjjön Hitler légoltalmi bunkerébe. Néhány perccel később Rattenhuber, Baur és Beetz érkezett izgatottan az előszobába, akik Bormanntól tudták meg, hogy mire készül Hitler. Günschét rohanták le a kérdéseikkel, de mielőtt bármi is elhangzott volna, kinyílt Hitler dolgozószobájának ajtaja, és ő maga lépett ki az előszobába. A jelenlévők üdvözlésre lendítették a karjukat, de Hitler anélkül, hogy fogadta volna a köszöntést, közölte velük: "Úgy döntöttem, hogy halálom után égessenek el. Gondoskodjanak róla, hogy teljesítsék a parancsomat. Nem akarom, hogy a holttestemet Moszkvába szállítsák, s egy panoptikumban kiállítsák."

(...) Günsche sietve és szinte gépiesen intézkedett, hogy Hitler kívánságát végrehajtsák. Felhívta Hitler sofőrjét, Kempkát, és továbbította neki a parancsot: hozzon azonnal tíz kanna benzint a parkba, és pakolja le a vészkijáratnál, ahol Günsche egyetlen SS-őrt, Hofbeck Unterstrumführert találta, akinek megparancsolta, hogy ne engedjen senkit a közelbe. Aztán visszament a folyosóra, és az előszoba ajtajánál várakozott. Várta a végzetes lövést. A pontos idő 15 óra 10 perc volt. Néhány perc elteltével Eva Braun jött ki Hitler dolgozószobájából, és a büfébe ment. Szomorúan fogott kezet Lingével, és azt mondta: "Éljen jól, Linge. Kívánom, hogy kijusson Berlinből. Ha találkozik a testvéremmel, Gretllel, ne mondja el neki, kérem, hogy a férjem hogyan halt meg."

Ezt követően felkereste Goebbels feleségét, aki férje szobájában tartózkodott. Néhány perccel később a szobából kijőve a telefonközpontba sietett, ahol összeakadt Günschével. Így szólt hozzájuk: "Kérem, mondja meg a Führernek, hogy keresse fel még egyszer Goebbels asszonyt." Günsche engedelmesen Hitler szobájába ment, s mivel Linge nem volt éppen jelen, maga kopogott az ajtón, majd belépett. Hitler az asztalnál állt: "Van még valami?" – kérdezte komoran. Günsche továbbította a kérést: "Führerem, a felesége utasított, hogy közöljem önnel, Goebbelsné látni szeretné. A feleségével együtt a szobájában találja." Rövid morfondírozás után Hitler Goebbels szobájába indult, ahol elbúcsúzott Goebbelsnétől. Aztán visszament a dolgozószobájába, Linge és Krüger követték. Az ajtóban Linge engedélyt kért, hogy elbúcsúzhasson tőle. Hitler fáradt, közömbös hangon válaszolt: "Megparancsolom, hogy kíséreljék meg a kitörést. Tegyen meg mindent, hogy egy kisebb csoporttal eljusson Nyugatra!"

Aztán megszorította Linge és Krüger kezét, majd karját üdvözlésre lendítette. A másik kettő katonás tiszteletadással búcsúzott, aztán bezáródott a dolgozószoba ajtaja, s ők eltávoztak a régi légoltalmi bunkerbe. Menet közben Linge odavetette Krügernek: "Csak ne halljunk, ne lássunk semmit!"

Eva Braun két-három perccel Hitler után távozott Goebbelsék szobájából. Néhány perccel később Goebbels is elhagyta a szobáját, s a konferenciaterembe ment, ahol időközben Bormann, Krebs, Burgdorf, Naumann, Rattenhuber és Axmann gyűltek össze, majd Linge is visszatért. Az előszoba nyitva álló páncélajtaja előtt Günsche és a szolgálatot teljesítő Frick SS Obersturmführer állt. Néhány perc lehetett még négy óráig, amikor Linge a büfé felé igyekezve Günsche előtt elhaladva megjegyezte: "Azt hiszem, hogy már megtörtént." Hirtelen Bormann is megjelent, leszegett fejjel, egyik kezével az asztalra támaszkodva megállt. A visszatérő Linge jelentette neki, hogy a lőpor szagát a büfében is érezni. Bormann feleszmélt, s Lingével együtt a dolgozószobához sietett. Linge nyitotta ki az ajtót, s Bormannal együtt lépett be a helyiségbe.

A következő látvány tárult a szemük elé: a heverőn balra ült Hitler. Halott volt. Mellette ült Eva Braun. Ő is halott volt. Hitler jobb halántékán egy éremnagyságú bemeneti nyílás tátongott. Az orcán két csatornában lefolyó, friss vérnyomok. A heverő előtt a szőnyegen tányérnagyságú vérfolt. A falon és a heverőn is vérnyomok. Hitler jobb keze felfelé for- dított tenyérrel a térdén nyugodott, bal keze a teste mellett lógott. Jobb lábánál a földön egy 7,65 mm-es Walther pisztoly hevert, a bal lábánál egy hasonló pisztoly, ez egy 6,35-ös volt. Hitler a katonai egyenruháját viselte, rajta a pártjelvénnyel, az első világháborúban kapott első osztályú vaskereszttel, valamint az ugyanebből az időből való sebesüléséért kapott kitüntetést, amit az utolsó napokban mindig magánál hordott. Fehér ing volt rajta, fekete nyakkendő, fekete nadrág, fekete zokni és fekete bőr félcipő. Eva Braun maga alá húzott lábakkal ült mellette a heverőn. (...) Ciánnal mérgezte meg magát.

Bormann, miután körülnézett, kiment az előszobába, s behívta az SS-katonákat, akiknek a holttesteket fel kellett vinnie a parkba. Linge az ebédlőből egy takarót hozott ki, amit leterített a padlóra. Günsche eközben a konferenciaterembe sietett. Olyan hévvel rán- totta fel az ajtót, hogy az asztalnál álló Goebbels, Krebs, Burgdorf, Axmann, Naumann és Rattenhuber összerezzent. Günsche kiabált. "A Führer halott!" Erre mindannyian az előtérbe rohantak, ahol Linge két SS-őr, Lindloff és Reisser társaságában jelent meg az ajtóban. Az őrök a Führer holttestét cipelték. A takaró alól kilógtak Hitler lábai, látszott fekete cipője, zoknija. A holttestet az előszobán keresztül a bunker vészkijárata felé vitték, miközben a jelenlévők karjukat tiszteletadásra lendítették.

Ezt követően Bormann jelent meg a dolgozószoba ajtajában, mögötte pedig Kempka Eva Braun holttestével a karjaiban. Goebbels és a többiek a kijáratig kísérték az SS-őröket. Günsche odalépett Kempkához, és kivette a karjaiból Eva Braun holttestét, amelyet nem fedett takaró. Felsietett vele a lépcsőkön, és utolérte Goebbelséket, akik valamennyien a lépcső tetején álltak, mert az erős tüzérségi tűz miatt nem mertek kilépni a parkba. Hitler takaróba csomagolt teste a vészkijárattól két méterre a földön feküdt egy mélyedésben, Günsche mellé helyezte Eva Braun holttestét is.

Bormann, Günsche, Linge, Lindloff, Kempka, Schadle és Reisser az előkészített kannákból mind a 200 liter benzint a holttestekre öntötték, de a tüzet nem sikerült meggyújtaniuk. (...) Günsche felvett egy ajtó közelében talált kézigránátot, hogy annak felrobbantásával lobbantsa lángra a benzint. Éppen kihúzta a gyújtót, amikor a benzin végre fellobbant, amikor Linge égő papírt dobott a holttestekre. (...) Bormann, Axmann, Goebbels, Krebs, Naumann, Burgdorf, Günsche, Linge, Schadle, Kempka, Reisser és Lindloff még néhány másodpercig némán álltak a lépcsők tetején, aztán csendben visszaindultak a bunkerbe. Günsche Hitler dolgozószobájába ment, ahol a földön a vértócsa mellett még mindig ott feküdtek Hitler pisztolyai. Günsche felemelte, és megvizsgálta őket. Ekkor látta, hogy a lövést a 7,65-ösből adták le. De a másikat is felhúzták és kibiztosították. Günsche mindkét pisztolyt a zsebébe dugta, és később átadta Axmann adjutánsának, Hamannak.

Eközben Linge utasította Krügert és Schwidelt, hogy vigyék ki Hitler szobájából a vérfol- tos szőnyeget. A töltényhüvelyt is keresték, aminek ott kellett lennie a padlón, de nem találták meg. Az íróasztalon lévő iratokat, hírügynökségi jelentéseket Linge személyesen égette el. A szobában csak a bútorok maradtak, mert Linge az íróasztal fölött lógó II. Frigyes-portrét is kivágta a keretéből, és Hitler parancsának megfelelően átadta Baurnak, aki a zubbonyába rejtette.

Goebbels Hitler és Eva Braun öngyilkossága után 1945. május 1-én – miután hat gyermekét megmérgezték – feleségével együtt ciánkapszulát vett be. Bormann május 2-án, Hitler testamentumával a zsebében menekült el a bunkerból, s vélhetően a kijelölt utódhoz, Karl Dönitzhez igyekezett eljutni. Aztán 1972-ben egy építkezés során, a Lehrter állomás környékén két csontvázra bukkantak, melyek közül az egyik – mint megállapították – a Pártkancellária vezetőjéé, a másik Ludwig Stumpfeggeré (Hitler utolsó orvosa) volt. Mindkettőjük szájában ciánkapszula nyomokat találtak. 1998-ban DNS-minta alapján azonosították Bormannt. A képek a Hitler végnapjait feldolgozó a Bukás című film jelenetei.