A Lufthansa 1932-ben gyors utasszállító/postagépre írt ki pályázatot, ennek eredménye lett az alsószárnyas, behúzható futóműves, teljesen fémépítésű Heinkel He-70, amelynek prototípusa 1932 decemberében repült először. Bár a Lufthansa számára is készültek gé- pek, a programot a Luftwaffe vette át, mivel a típust ideálisnak találták gyorsbombázó ill. futárgép feladatokra, így a negyedik és az ötödik prototípus már a katonai igényeknek megfelelően készült.

Végül 1935 és 1938 között 287 darab He-70-est gyártottak. A He-70D futárgép, a He-70E bombázógép volt. A legnagyobb számban a He-70F felderítő repülőgép készült. A bom- bázó változat 1936-ban, Spanyolországban mutatkozott be, de a második világháború kezdetére már csak futár- és oktatási feladatkörökre szorult vissza. Magyarország 1937-ben 18 darab He-70-es repülőgépet vásárolt, magyar gyártású WM-14-es csillagmotorral szerelve. A magyar távolfelderítő repülőgépek típusjele He-70K (más források szerint He-170) volt. Az 1941. évi harci bevetések azonban bebizonyították, hogy sebessége, gyenge védettsége és rossz kilátási viszonyai miatt nem alkalmas távolfelderítésre.

TECHNIKAI ADATOK (He-70F-2)

• Hossz: 12,10 m
• Magasság: 3,11 m
• Fesztávolság: 14,79 m
• Hatótáv: 1250 km
• Személyzet: 3 fő
• Csúcsmagasság: 5485 m
• Szerkezeti tömeg: 2530 kg (felszálló tömeg: 3640 kg)
• Csúcssebesség: 360 km/h
• Fegyverzet: egy 7,92 mm-es forgatható géppuska a törzs felső részén és 300 kg-os bombateher belső bombatérben
• Hajtómű: egy 750 LE-s (559 kW) BMW VI 7,3 Z típusú, 12 hengeres V-motor