A Panzerkampfwagen IV-est ugyanabban az időben fejlesztették ki, mint a PzKpfw III-ast. Hasonlított a Pz III-asra, de nehezebb volt nála, és 75 mm L/24-es ágyúval volt felszerelve. Az volt a feladata, hogy tűzzel támogassa a Pz III-ast – a 75 mm-es ágyú egyaránt alkalmas volt kumulatív, repesz, füst és páncéltörő gránátok kilövésére. A 6,8 kg súlyú páncéltörő gránát 385 m/s sebességgel hagyta el az ágyúcső torkolatát, és 41 mm vastag páncéllemezt tudott átütni 500 m-es távolságból. A 30-as évek végén ez a páncélátütő képesség elégségesnek számított, de a Pz IV-esnek ennek ellenére nem a harckocsik elleni harc volt a fő feladata, hanem inkább a beásott ellenséges gyalogság pusztítása, repeszgránátokkal.

A Krupp, a MAN és a Rheinmetall egyaránt elkészítette és bemutatta a saját Pz IV-proto- típusait. A Krupp-féle VK 2001(K) látszott a legalkalmasabbnak a gyártásra, de mielőtt elfogadták volna, átültették a konstrukciójába a Rheinmetall futóművét, amelynek fő jellegzetessége a 8 darab, laprugós felfüggesztésű járókerék volt. A tank sorozatgyártása 1936-ban indult, a harckocsi a Panzerkampfwagen IV (Sdkfz 161) típusnevet kapta.

Felszerelése nagyban hasonlított a Pz III-éra, azzal a lényeges különbséggel, hogy amíg a Pz III-as tornyát kézi erővel lehetett csak forgatni, addig a Pz IV-es tornyának forgatása már elektromotorok segítségével történt.

Panzerkampfwagen IV Ausf. A

A sorozatgyártás felfuttatása előtt a harckocsit széleskörű próbáknak vetették alá, és több tesztszériát is készítettek. Az első a PzKpfw IV Ausf. A volt, amelyből 35 darabot gyártottak. Páncélzatának vastagsága 8 és 20 mm között változott, 75 mm-es ágyúval és két MG34-es géppuskával volt felszerelve. Egy Maybach HL 108 TR típusú benzinmotor hajtotta, 30 km/ó sebességgel. A parancsnoki kupola a lövegtorony hátsó részére került.

Az 1938-ban megjelenő Ausf. B módosított parancsnoki kupolával rendelkezett, és a felépítmény elülső páncélzata ennél a típusnál nem volt megdöntve, mint az Ausf. A-nál, hanem függőleges volt. A testből eltávolították a géppuskát, és erősebbre cserélték a motort (320 LE). Az Ausf. B súlya, ugyanúgy, mint az Ausf. A változaté, 17 700 kg volt. 42 darab készület belőle.

Panzerkampfwagen IV Ausf. C

Az Ausf. C 1939-ben jött ki, páncélzatának maximális vastagsága 30 mm-re növelték; ezzel a jármű súlya 20 000 kg-ra nőtt. Az első sorozatban gyártott változat az Ausf. D volt; gyártása 1939 végén kezdődött. Ez a típusváltozat ismét 2 géppuskával lett felszerelve, és megjelent a lépcsőzetesen kiképzett frontális páncélzat is. A harckocsi oldalsó és hátulsó páncélzatát 14,5 mm-ről 20 mm-re növelték, és a lövegpajzs vastagságát is megnövelték 30 mm-rel. Az Ausf. D lánctalpai is kissé szélesebbek voltak, mint az előző változatoké, és kissé megnövekedtek a tank méretei is.

A páncélzat vastagságának folytonos növelése a PzKpfw IV Ausf. D-nél azt mutatta, hogy a németek teljesen tudatában voltak a vékony páncélzat hátrányainak, és igyekeztek jól védett harci járműveket építeni.

Panzerkampfwagen IV Ausf. E

Az Ausf. E-nél tovább folytatódott ez a tendencia – a torony frontpáncélzatát 50 mm-re növelték. A felépítmény elülső páncélzatát hasonlóképpen akarták megvastagítani, de a beépített géppuska nem tett lehetővé ilyen módosítást. A torony oldalát 20 mm-es pán- céllemezekkel erősítették meg, ezek a cementált acéllapok 75 mm távolságra voltak a tank "saját" páncélzatától, ezzel a módszerrel – ugyanúgy, mint a Pz III-nál – a kumulatív páncéltörő gránátok hatását akarták kivédeni. Az Ausf. E tornyán kissé előbbre hozták a parancsnoki kupolát, és ezzel eltűnt az Ausf. D-re jellemző "törés" a torony sziluettjéből. Az új tornyot elektromos szellőztetőrendszerrel is felszerelték, ez jelentősen javította a harckocsizók harci körülményeit.

A következő változat, az Ausf. F 1941-ben jelent meg. Ekkor már javában folytak a harcok a keleti fronton, Németország és a Szovjetunió között. Az első hónapok fejveszett orosz visszavonulása ellenére orosz T-34-es és KV-1-es tankok tűzereje, mozgékonysága s pán- célzata meglepetésként érte a németeket.

Panzerkampfwagen IV Ausf. F2

A német hadsereg ugyanis 1941-ben nem rendelkezett az orosz típusokhoz hasonló tulajdonságú harckocsikkal, és ezek hiánya egyre kínzóbbá vált 1941/42 telén. A PzKpfw IV Ausf. F még rövid csövű 75 mm-es löveggel volt felszerelve, de az 1942 elején színre lépő Ausf. F2 már a jóval tökéletesebb, 75 mm L/43-as harckocsiágyúval.

A KwK 40 L/43-as súlya 472 kg volt, torkolati sebessége pedig 740 m/s körül mozgott. Ennek segítségével az ágyú lövedéke 89 mm vastag páncéllemezt tudott átütni 500 m távolságból. Ezek a ballisztikai tulajdonságok a T-34/76-os szintjére emelték a PzKpfw Ausf. F2-t. Az F2-es megjelenése után a rövid csövű ágyúval felszerelt F-szériát vissza- menőlegesen átnevezték F1-nek. Az Ausf. F2-t követő Ausf. G 1942 őszén jelent meg; fegyverzetében nem különbözött az F2-től, de megerősítették a páncélzatát és kötény- páncélozással (schürzen) is ellátták.

Panzerkampfwagen IV Ausf. H

A következő, Ausf. H modell legnagyobb újítása a Krupp gyárban kifejlesztett, 75 mm L/48-as harckocsiágyú volt. Emellett némileg módosították a tornyát, és a köténypáncé- lozás már úgyszólván az egész harckocsit körülölelte; az acélkötény vastagsága a tornyon 8 mm volt, oldalt a felépítményen pedig 5 mm. Az Ausf. H súlyát az új, nehezebb ágyú és a vastagított páncélzat 25 000 kg-ra növelte.

1944-ben úgy tűnt, hogy a német páncélosegységek kezdenek technikailag elmaradni a szövetségesek harckocsijaitól, ezért Hitler a PzKpfw IV-es gyártásának leállítását sürgette, a felszabaduló kapacitást pedig teljes egészében a PzKpfw V Panther és a PzKpfw VI Tiger gyártására kívánta fordítani.

Panzerkampfwagen IV Ausf. J

E két típus viszont bonyolult és összetett technológiával készült, és lehetetlen volt rövid időn belül Pantherekkel helyettesíteni a Pz IV-eseket, ezért 1944 márciusában egy új PzKpfw IV változat, az Ausf. J érkezett meg a harckocsiegységekhez. Az Ausf. J volt az utolsó PzKpfw IV-változat, a tank elülső páncélzatának vastagsága 80 mm-re növekedett, a vezetőállást pedig még külön belső páncéllemezek védték a lövedékek ellen. A torony forgatására szolgáló motorokat eltávolították, a lövegtornyot már csak kézzel lehetett elfordítani. Megnövelték az üzemanyagtartályok kapacitását, ezzel megnőtt a jármű ha- tótávolsága is; a köténypáncélozást pedig sűrű, többrétegű dróthálóval helyettesítették, így jelentősen lecsökkent a súlya, de semmit sem vesztett hatékonyságából.

Az Ausf. J egészen a háború legvégéig szolgálatban maradt, és gyakorlott katonák kezében eséllyel vehette fel a harcot úgyszólván minden szövetséges harckocsitípussal.

A PzKpfw IV a II. világháború egész ideje alatt az első sorokban teljesített szolgálatot. A háború minden hadszínterén jelen volt, ahol harcolt a német hadsereg, alvázának stabil és megbízható szerkezete pedig széles teret biztosított a későbbi modernizálásnak, szá- mos rohamlöveg és önjáró lövegtípus kifejlesztésénél szolgált alapul. Közülük a legelter- jedtebb a 75 mm-es ágyúval felszerelt Jagdpanzer IV páncélvadász volt, valamint a 150 mm-es löveggel ellátott Sturmpanzer IV Brummbar önjáró löveg.