Ahogy a háború előrehaladt, egyre nagyobb igény mutatkozott a német gyalogság tűz- erejének növelésére. A 75 mm-es lövegekkel felszerelt korábbi rohamlövegek (StuG III, StuG IV) egyre kevésbe feleltek meg ennek a kihívásnak, noha alapvetően erre a célra tervezték őket. Egyszerűen tűzerejük kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megfelelő támo- gatást nyújtsanak a gyalogságnak.

A probléma orvoslására a németek több átmeneti megoldásnak szánt típust is kifejlesz- tettek. Ilyen volt a 105 mm-es tarackkal felfegyverzett Sturmhaubitze 42, vagy éppen a 150 mm-es löveggel felszerelt sIG33 PzKpfw II. Végül a hadsereg vezetői 1942 elején felkérték a berlini Alkett céget egy új Sturmpanzer (rohampáncélos) terveinek kidolgozá- sára. Az új jármű főfegyverzetéül a 150 mm-es StuH 43-as tarackot, míg hordozójául a jól bevált PzKpfw. IV-es alvázat választották. A "Dörmögő Dömötör" nevű önjáró nehézágyú 1943-ban jelent meg a hadszíntéren, és kiváló tűztámogatást nyújtott a német gyalogság számára. Összesen 313 darabot gyártottak belőle.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 5,89 m; szélesség 3,10 m; magasság 2,49 mm
• Súly: 28 210 kg;
• Személyzet: 5 fő
• Fegyverzet: egy stuH 43 150 mm-es rohamtarack
• Páncélzat: 8-90 mm
• Hatótáv: 210 km (úton)
• Motor: egy 300 LE-s Maybach HL 120 TRM benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 40 km/h

*A Pz.Kpfw IV. közepes harckocsi - kicsit részletesebben