A II. világháború fegyverei, járművei

A Pz.Kpfw III közepes harckocsi [38.]

2017. december 13. - Habitus

1935-ig a Pz I-es és II-es tankokkal a német konstruktőrök elegendő tapasztalatot szereztek ahhoz, hogy megbirkózzanak egy ötszemélyes közepes harckocsi megtervezésével, és dolgozni kezdtek a Panzerkampfagen III-ason. A Pz.Kpfw III névleges súlya 15 tonna volt, és a hadsereg szakértőinek számítása szerint a jövőben az egyik fő harckocsitípussá kellett válnia.

pz3-sz2.jpg

A z akkori német elképzelések szerint a páncélos haderőnek két fő harckocsifajtából kel- let állnia: az egyik egy ún. "csataharckocsi" volt, magas torkolati sebességű, kiskaliberű (37 mm, 50 mm) ágyúval és géppuskával felszerelve – rá hárult volna az ellenséges harc- kocsik elleni harc. Ezt a szerepet szánták a Pz.Kpfw III-asnak. A másik fő típus egy rövid csövű 75 mm-es ágyúval felfegyverzett közepes harckocsi, amely főleg repeszgránátokkal támadta volna az ellenséges gyalogságot és tűzzel támogatta volna a csataharckocsikat. Egy páncélos-zászlóaljnak a tervek szerint négy harckocsiszázadból kellett állnia, és a négy századból három Pzkpfw III-asokkal lett volna felszerelve.

A Pzkpfw III prototípusának fejlesztésébe bekapcsolódott a Rheinmetall, a Daimler Benz, a MAN és a Krupp is; a katonai szakértők ragaszkodtak ahhoz, hogy az új harckocsi 50 mm-es ágyúval legyen felszerelve, de ugyanakkor tudatosították azt is, hogy a Wehr- macht gyalogsága 37 mm-es páncéltörő ágyúkkal van felszerelve. Ezért a kompatibilitás miatt a tank prototípusába egy 37 mm-es ágyú került beépítésre, de úgy alakították ki a lövegtornyot, hogy később képes legyen egy 50 mm-es ágyú befogadására is.

pz3a.jpg

Pz.Kpfw III Ausf. A

Már a tervezés fázisában kiderült, hogy a 15 tonnás súlyhatárt lehetetlen betartani, ezért az eredeti 15 tonnát 24-re növelték – ennek meghatározásánál figyelembe vették az akkori németországi hidak teherbírását is. A hadsereg szakértői végül is a Daimler Benz prototípusát választották, de átvették a Krupp kísérleti járművének néhány jellemzőjét is.

A jármű típusjelzése Pz.Kpfw III Ausf. A volt, és a 30-as évek végének viszonylatában egy nagyon jól megtervezett és megépített gép volt – főleg tágas küzdőtere és remek irányít- hatósága érdemelt figyelmet. Maybach HL 108 TR típusú, 230 LE-s benzinüzemű motorral szerelték fel, a tank futóművének öt pár járókereke volt, spirálrugós felfüggesztéssel.

pz3b.jpg

Pz.Kpfw III Ausf. B

A futómű jó terepjáró tulajdonságokkal rendelkezett és a tank végsebessége 32 km/ó körül mozgott. A prototípus páncélzatának vastagsága 10 és 14,5 mm között változott, a fegyverzete pedig egy 37 mm KwK L/45-ös páncéltörő ágyúból és három géppuskából állt – két géppuska a toronyban, egy pedig a testben kapott helyet.

Az Ausf. A változatból csak tíz darab készült, a Daimler Benz 1937-ben elkezdte az Ausf. B változat gyártását, amely csaknem ugyanolyan volt, mint az Ausf. A, de a futóműve 8 pár járókerékkel rendelkezett, ezek kettesével lettek összekapcsolva és közös felfüggesz- tésük volt. 15 legyártott darab után áttértek az Ausf. C-re, amelynél ismét változtattak a járókerekek felfüggesztésén – a párosával összekapcsolt kerekek mindegyike külön fel- függesztést kapott. Az ezt követő Ausf. D-nél megnövelték a páncélzat vastagságát 30 mm-re, és ezzel a harckocsi súlya 19 300 kg-ra nőtt; ez volt az utolsó tesztváltozat. Az ezt követő Ausf. E-ből már 440 darab készült. 1938-ban kezdték el a gyártását, 320 LE-s Maybach 120 TR motorral és feljavított sebességváltóval látták el, de megváltoztatták a futóművet is: az Ausf. E-nek hat pár duplázott járókereke volt, és ezek mindegyike külön felfüggesztést kapott, keresztirányban elhelyezett torziós rudakkal.

pz3ee.jpg

Pz.Kpfw III Ausf. E

Pz.Kpfw III Ausf. E után már világos volt, hogy a tank konstrukciója megérett egy erősebb harckocsiágyú felszerelésére, ezért a Krupp gyárban elkezdték tervezni az 50 mm-es páncéltörő ágyú harckocsiba építhető változatát, de mivel a fejlesztés elhúzódott, az 1940-ben megjelenő Ausf. F és Ausf. G változatok még mindig a 37 mm-es ágyúval voltak felfegyverezve. Az Ausf. F-nél a motor hűtőrendszerén javítottak, a G változatnál pedig a parancsnoki kupola kialakításán és annak optikáján változtattak.

Amint elkészült a Krupp gyárban az 50 mm Kwk L/42-es harckocsiágyú, az utolsó három változatot visszamenőlegesen felszerelték ezzel a fegyverrel, de ekkor már fejlesztés alatt állt az 50 mm-es ágyú egy hosszabb csövű (L/60) változata is, és az 1940 végétől gyártott Ausf. H változatot már ezzel szerelték fel. 1941 nyarán, a Szovjetunió megtámadásakor kb. 1500 Pz.Kpfw III-as állt hadrendben a német hadseregben. A támadás első heteiben a páncéloscsoportokba összevont német harckocsik szinte elsöpörték az orosz tankokat.

pz3h.jpg

Pz.Kpfw III Ausf. H

1941 őszén azonban a Pz.Kpfw III-asok egyre gyakrabban találták szembe magukat a 76,2 mm-es ágyúval felszerelt, vastag páncélzatú orosz T-34-es és KV-1-es tankokkal; ezek ellen az 50 mm KwK L/42-es és az L/60-as ágyú is hatástalan volt. A németeket hidegzu- hanyként érte a felismerés, hogy nem rendelkeznek megfelelő páncéltörő ágyúval a Pz. Kpfw III számára – nagyobb kaliberű, magas torkolati sebességű páncéltörőnek nem volt elég hely a harckocsi tornyában. Az egyetlen dolog, amit tehettek, hogy megnövelték a tank elülső páncélzatának vastagságát 30 mm-ről 50 mm-re – ez volt a fő változtatás az Ausf. J-nél és az Ausf. L-nél, amelyeket 1942-ben kezdték el gyártani. A páncélvastagság növelése 700 kg-mal megnövelte a jármű súlyát. Az L-változatnál a lövegpajzs páncélza- tának vastagsága már elérte a 100 mm-t, és ennél a változatnál kezdték el felszerelni a köténypáncélozást is, amely kielégítő védelmet nyújtott a páncéltörő puskák ellen.

Az Ausf. L után, 1942 nyarán megjelent az Ausf. M, amelynél úgy alakították ki a motor hűtőrendszerét, hogy a hűtőfolyadékot csöveken keresztül át tudták vezetni egy hasonló rendszerrel ellátott másik harckocsi hűtőrendszerébe. Ezzel a keleti front hideg teleire reagáltak a tervezők – egy bestartolt harckocsi segítségével így fel tudták melegíteni a többi jármű motorját. Ilyen módszerrel egy hideg harckocsimotor felmelegítése 80 fokra -30 fokos külső hőmérsékletnél kb. 12-15 percet vett igénybe.

pz3n.jpg

Pz.Kpfw III Ausf. N

1943 elején jött ki az utolsó Panzerkapmfwagen III változat, az Ausf. N. Ez volt az egyet- len Pz.Kpfw III-as, amely nem 50, hanem 75 mm-es rövid csövű ágyúval volt felszerelve. A felhasznált ágyú – a 75 mm KwK 37 L/24 – ugyanolyan volt, mint az első Pz.Kpfw IV-esek lövege. Az Ausf. N-t főleg a Pz.Kpfw VI Tiger nehéz harckocsikkal felfegyverzett páncélos- egységeknél használták, harcbiztosító és támogató fegyverként, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az idő már eljárt a Pz.Kpfw III-asok felett; a tankok 1943-ban már egyre kevés- bé tudtak megfelelni a keleti front követelményeinek. A németek 1943 végén leálltak a gyártásával, de tovább gyártották az alvázát, amelyet számos páncélvadász és önjáró löveg (Sturmgeschütz III, Sturmhaubitze 42, stb.) készítésénél felhasználtak.

Léteztek speciális Pz.Kpfw III-változatok is, pl. a lángszórós Flammpanzer III, amelynek tartályaiba 1000 liter gyújtófolyadék fért, lángszórója pedig 55 m-ig volt hatásos. Készült belőle egy tüzérségi megfigyelő-változat is, a Panzerbeobachtungswagen III (Sdkfz 143), ezt általában az önjáró lövegekkel felszerelt egységeknél alkalmazták. A Pz.Kpfw III-ból, minden változatot beleszámítva, összesen 5644 darabot gyártottak. A konstrukció időálló és masszív voltát mutatja, hogy az alvázából több mint 15 000 készült, és az erre épült páncélozott járművek számos fajtája egészen a háború végéig szolgálatban maradt.

panzer3-afrikakorps.jpg

Panzer III Ausf J - Afrikakorps 1941.

A harckocsi a II. világháború összes jelentősebb harcterén jelen volt, Afrikában és Európában egyaránt. Kiforrott konstrukciója, amely széles teret biztosított a későbbi modernizálásnak, megbízható járművé tette. A nyugati szövetségesek megtanulták respektálni a Pz.Kpfw III-t, és egészen 1942 őszéig – amikor is megjelent az M4 Sherman – nem tudtak megfelelő paraméterekkel rendelkező tankot csatasorba állítani ellene. A keleti hadszíntéren ugyan alulmaradt szovjet megfelelőjével, a T-34-essel szemben, de az orosz harckocsizók kiképzetlensége, kidolgozatlan taktikája lehetővé tette, hogy a Pz.Kpfw III-asok gyakorlott kezelőszemélyzete némileg kiegyenlítse ezt a hátrányt.

A bejegyzés trackback címe:

https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/api/trackback/id/tr6413493239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Shish Yakoo 2017.12.13. 15:27:32

Nem tank, harckocsi. Angolul Combat Coach. Németül Kampfwagen. Oroszul боевая карета. Stb. Szólni kéne az ENSz-nek, hogy új a terminológia.

röf 2017.12.13. 16:15:08

A hivatkozott M4Sherman valóban készült a GM dupla V motorjával is, de minden tisztelt érdeklődő a kilenc hengeres repülőgépmotorral ismeri.
(Bár végül is tökmindegy, hogy melyik motorral kapott találatot...)

Maga Lenin 2017.12.13. 17:26:06

A Panzerbeobachtungswagen inkább tüzérségi megfigyelő harckocsi volt, nem pedig felderítő.

Void Bunkoid 2017.12.13. 21:20:57

@Shish Yakoo: bármilyen meglepő, de a tank németül "Panzerkampfwagen", azaz "páncélos harckocsi", többek között pont a német nyelvből való átvétel miatt hívjuk mi "harckocsi"-nak a tankot.

barabasJ 2017.12.13. 22:06:41

@Shish Yakoo: Mint ahogy a tankette is törpeharckocsi, de attól még az ember használja a tank kifejezést is…

Habitus 2017.12.13. 22:09:13

@Maga Lenin: Vettük, igazad van, javítottuk.

Harper. 2017.12.13. 23:34:21

A második világháború első felében meghatározó szerepe volt Panzer III -as közepes harckocsiknak. Steven Zaloga, amerikai hadtörténész szerint az 1940-es, Franciaország elleni hadjáratban bevetett német harckocsi-állomány közel felét adta ez a típus.
süti beállítások módosítása