Az SdKfz. 7 fejlesztése 1934-ben vette kezdetét, azt követően, hogy a német hadsereg bejelentette igényét egy nyolctonnás féllánctalpas vontatóra. A típus először 1938-ban jelent meg, és elsősorban a 88 mm-es légvédelmi (FlaK) ágyú vontatására szánták.

Az SdKfz. 7 maximum 12 főt, és/vagy tekintélyes mennyiségű utánpótlást szállíthatott, emellett 8000 kg tömeget vontathatott. A járművek zömét csörlővel is ellátták. Igen használható járműnek bizonyult, és különféle fegyverek hordozójaként is igénybe vették, többféle változatban. Így volt köztük tüzérségi, légvédelmi (SdKfz.7/1 - 2 cm Flakvierling 38) verzió, de a V-2 ütegek megfigyelő és parancsnoki járműveként is alkalmazták. Az SdKfz. 7 még az ellenség elismerését is kivívta, a briteket például annyira lenyűgözte, hogy megkísérelték a zsákmányolt járművek pontos lemásolását.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek - hosszúság 6,84 m; szélesség 2,40 m; magasság 2,60 m
• Súly: 11 500 kg;
• Személyzet: 12 fő
• Fegyverzet: az alapváltozatnak nincs
• Páncélzat: 8 mm
• Hatótáv: 250 km
• Motor: egy 140 LE (104,4 kW) teljesítményű hathengeres Maybach HL 62 benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 50 km/h;