A később világhírűvé vált tervezőpáros első gépe a szovjet légierő 1938-ban kinyilvá- nított, sürgős igényére született. A vegyes (fém-fa) szerkezetű I-200 jelű magassági vadászgép prototípusa 1940 áprilisában repült először. A nagyon rövid törzsű, rossz hosszstabilitású és kimondottan nehezen repülhető MiG-1 mindenkit elvarázsolt 650 km/h-s csúcssebességével, amit 6900 m-es magasságban ért el.

A gép negatív tulajdonságait – erősen billegett fel- és leszálláskor, rossz volt a manőve- rező képessége, kicsi volt a hatótávolsága – figyelmen kívül hagyva azonnal elrendelték a sorozatgyártást. Mivel a hosszú és súlyos motor csak gyenge fegyverzet beépítését tette lehetővé, ezért a rögtön frontszolgálatba került modell rendre alulmaradt a légiharcok- ban. Már 1940 végén – alig 100 sorozatgép elkészülte után – le is állították a gyártását, és áttértek a továbbfejlesztett MiG-3 gyártására.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hossz 8,16 m; magasság 2,62 m; fesztáv 10,20 m
• Szerkezeti tömeg 2602 kg
• Felszálló tömeg: 3099 kg
• Személyzet: 1 fő
• Fegyverzet: egy 12,7 mm-es Berezin BS géppuska és két 7,62 mm-es SKAS géppuska
• Motor: egy 1350 Le-s (1007 kW) Mikulin AM-35A 12 hengeres, folyadékhűtéses V-motor
• Hatótáv: 580 km
• Teljesítmény: max. sebessége 657 km/h; csúcsmagasság 12 000 m

*Mikojan - Gurjevics MiG-1 és MiG-3 - részletesebben