A kurszki csata után a németek úgy számoltak, hogy a szovjetek túlságosan megviseltek lesznek majd ahhoz, hogy támadásba menjenek át. Tévedtek. A csata során szinte hozzá sem kellett nyúlni a szovjet tartalékokhoz; 1943. augusztus elején a Szovjetunió megindította azt az offenzívát, amely nemigen torpant meg egészen Berlinig. Szinte folyamatosan támadva több száz kilométerrel lökik nyugatra az ellenséget — 1943/44 telén egész Ukrajnából kiűzik a németeket és Wolynynál átlépik a lengyel határt. 1944 áprilisában a németek visszavonulnak Galíciában, Besszarábiában és a Fekete-tenger partja mentén. A még mindig német kézen lévő Krím azonban tüskeként fúródik a Vörös Hadsereg oldalába.

Amikor 1943 novemberében Perekop elfoglalásával a szovjet alakulatok elvágják a Krím félszigetet a szárazföldtől, Erwin Jaenecke tábornok, a német 17. hadsereg parancsnoka kísérletet akar tenni az ellenséges vonalak áttörésére, hogy „kihúzza a dugót" Perekop- nál, és kiszabadítsa a csapdába esett német és román csapatokat. Hitler azonban nem egyezik bele — megszállottan retteg a gondolattól, hogy az orosz gépek a Krímből bom- bázhatják a román kőolajmezőket. Attól is tart, hogy a Fekete-tenger térségének kiüríté- se arra késztethetné megbízhatatlan szövetségeseit — Romániát és Bulgáriát —, hogy mondják fel a szövetséget, Törökország pedig kiléphetne semlegességéből.

Német önjáró 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú egy román szállítóoszlop mellett

A Krím esetében katonailag nem is alaptalan Hitler makacs tiltakozása. A félsziget komoly problémává válhat a Vörös Hadsereg számára, mert a támadók kénytelenek két keskeny és kis csapatokkal is jól védhető úton mozogni. A szevasztopoli erőd pedig bevehetetlen: a várost három erődítményvonal, sok száz betonbunker és hosszú kilométereken át hú- zódó lövészárkok veszik körül. Kelet felől például a Szapun dombon a támadóknak hat árokvonalon kell átjutniuk. A harckocsik bejutását a városba két sor árok akadályozza. 1942-ben Szevasztopol 250 napos ostromában a Wehrmacht 30 000 katonát veszített.

Szovjet katonák átkelnek a Szivason

A Krím elleni fő csapást 1944. április 8-án a Tolbuhin vezette 4. Ukrán front indítja meg. A kisegítő támadást Kercsnél, a félsziget keleleti szélén az Önálló Tengermenti Hadsereg kezdi meg Jeremenko tábornok vezetésével. A Perekop földszoroson lévő állások elleni frontális rohamot azok az alakulatok támogatják, amelyek a Szivas-tengeröblön átkelve hátba támadták a németeket és románokat; a védelmi vonalat megrohamozzák.

Hitler ekkor komoly taktikai hibát követ el. Ahelyett, hogy parancsot adna a német-román csapatoknak, hogy gyülekezzenek Szevasztopol körül, és támaszkodjanak annak erődít- ményrendszerére, makacsul kitart amellett, hogy tartsák meg állásaikat a Perekop föld- szorostól délre. Ott azonban a széles arcvonalon széthúzott csapatok ki vannak téve a páncélosok támadásának. Amikor a német-román csapatok a realitásérzékét egyre in- kább elveszítő führer parancsainak dacára visszavonulásra kényszerülnek, már túl késő az alakulatok közötti kapcsolatot fenntartó rendezett visszavonulásra. A nyomukban lévő Vörös Hadsereg elől szétszórtan menekülő németek a sokezer hadifoglyon kívül szinte egész felszerelésüket elveszítik. A szevasztopoli erődben később nagyon hiányoznak a visszavonulás közben hátrahagyott ágyúk.

Szovjet T–34-es Szevasztopol utcáin 1944 áprilisában

Április 17-én a Vörös Hadsereg — útközben 37 000 hadifoglyot ejtve — eléri a város ha- tárát. Itt kisebb pihenőt tart, hogy az ostrom előtt odaszállítsa a nehéztüzérséget. Hitler megparancsolja, hogy a várost mindenáron védjék meg; a német-román csapatoknak azonban nincs elég emberük ahhoz, hogy minden erődítményt védjenek. A május 6-án indított szovjet ostrom végzetes rést üt a védelmen, a támadók május 8-án bevonulnak a városba. 9-én Hitler megváltoztatja parancsát, és hajókat ígér a kiürítéshez, de már késő. A helyőrség maradványa, mintegy 30 000 ember, visszavonul a Herszonezosz-fokra és ott megadja magát. Korábban csak keveseknek sikerült a tengeren át — a kiürítést végző hajók súlyos veszteségei árán — elmenekülniük.

A szovjet zászló1944. május 9-én Szevasztopol felett

Moszkvában május 9-én díszsortűzzel köszöntik Szevasztopol visszafoglalását; a Vörös Hadsereg tavaszi hadjáratát ez a győzelem koronázza meg. A német és a román csapa- tok néhány hét alatt tizenkét hadosztályt, csaknem százezer embert veszítenek. A feladat villámgyors teljesítése után a 4. Ukrán frontot át lehet dobni a Balkánra, ahol a tengely- hatalmak védelmének nehéz próbát kell kiállnia.

A szovjet győzelem azonban nem csak katonai szempontból volt jelentős, elsősorban az ellenség erkölcsi erejére mért súlyos csapást. A német-román hadsereg hónapokig tartó súlyos harcok, sok halott és sebesült árán foglalta el a Krímet. A félsziget gyors elvesztése megdöbbentette őket, és megerősítette soraikban azt a hitet, hogy a tíz hónap óta győzelmet győzelemre halmozó Vörös Hadsereg legyőzhetetlen. A mérleg határozottan a Vörös Hadsereg oldalára billent.